Csurgai Ferenc
Benne hetven művész lakik, s egy, odabent eget mér és bólint. Installációiban a lényeg, mint a jelenség habja mutatkozik meg a figyelmesen szemlélődőnek. Műveit azonban nem elég a képi ábrázolás megszokott eszközeivel befogadni, mert műalkotásaiban maga az anyag válik egy magasabb rendű formává, megőrizve annak szívós föld alatti karszthátterét, s a hatalmas lombkorona sejteti csupán, hogy a művész által feltalált anyag alatt milyen roppant gyökérzet munkál, s termi a magasban roppant gazdag formavilágát. Csurgai Ferenc szintén egy arányaiban is figyelemre méltó esztétikai mamutfenyő, mely bőven termi tobozait, de hát több ölre van az alja. A durván 10 évre visszanyúló kutatás az anyag után, mely mindent kifejezhet, megkerülvén a színezett műgyanták világát, elérte az öntött beton síkját, hogy aztán meghökkentő módon hangtani összefüggésekkel gazdagodjunk, de hát maga a matematika is zene, húrok ritmikus, harmonikus rezgése, illetve annak felismerése és szabályainak rögzítése, s Csurgai Ferenc alkotásaiból a Madách Imre Tragédiájából megismert Világszellem moraja szól hozzánk. Csurgai Ferenc márványból rak falut. Ám ennek a falunak hangból van a betonja. Ugyan elvet üres edényt, de győzni segít szegényt. A legalább négy értelmezést is lehetővé tévő műalkotások sora módszeres hermeneutikai kutatás segítségével fejthető meg csak, de néha olyan jó megállni egy-egy alkotása nyugalmat árasztó atmoszférája alatt, vagy egy-egy szarkofág mindez, mely figyelmez: a világ sírköve alatt mégy. Ennek az útnak a ceglédi születésű láthatatlan harcos számára több stációja volt, miután felismerte, hogy a divat elmúlik, az ecset megmarad. Majd ezután tette meg az első lépést a képi kompozícióból a tér-idő- anyag-lét materializálódásába, azaz a múlt felbukkan a jelenben. Csurgai Ferenc nem áll messze attól, hogy feltalálja az átlátszó képet. Örömmel jelentem, hogy a Mester még nem jár a vízen, de már gyakorol. Hisz jó húsz-harminc év még előtte áll.(Kerekes Tamás)
Amit tudni érdemes
CSURGAI Ferenc
képzőművész
(Cegléd, 1956. október 1.–)
1979-85: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Klimó Károly, Blaski János, Kokas Ignác. 1990-93: Derkovits-ösztöndíj. Bár festő, munkássága azonban három-négy különféle irányban bontakozott ki. Tevékenységének első és legjellegzetesebb területe az informel és az anyagfestészet személyessé tétele és újragondolása a 80-as évek végén, annak tanulságaival. Festészetének problémája az alapfelület és a belefoglalt egyszerű, monolit forma kettősségére épül, azaz, miként lehet egyszerű, stilizált, szimbolikus formákat (tornyokat) az alap szerves részeként megjeleníteni. Képi megoldásának három összetevője van: a felület (az illúzió), az anyag (a szubsztancia) és a forma (a szimbólum). A 80-as évek végén és a 90-es évek elején készült művei egyrészt illeszkednek az adott időszak kortársi törekvéseihez, másrészt a ~et foglalkoztató személyes kifejezési forma eredményét tükrözik. Bár ~ főként materiálfestészettel foglalkozott a 80-as, 90-es évek fordulóján, mégsem mondott le a fény, az illúzió és a tér komplexebb megjelenítéséről. Munkáinak ezt a másik típusát nevezzük "vetített plasztikának" (harcos büsztök, "város makettek"), amelyek egyszer különféle színes vetített ornamentikával, máskor pedig élő előadással, performansszal teljesedtek ki (pl.: Ré keresése). A vetített plasztikákkal egyrészt a kísérletezést hozta vissza, másrészt a mítosz beemelésével időtlen térbe helyezte át a jelenlét "keresést", amelybe időnként maga is belépett. Az elmúlt években 12 darabos sorozatokat készített, többek között maszkokat "belső tájjal". Sorozatai a kép és a tárgy viszonyát, összefüggését reprezentálják. A maszkok mellett kollázsokkal, fakorongokkal és betonszobrokkal is kísérletezik.
Mesterei: Klimó Károly, Blaski János, Kokas Ignác.
Egyéni kiállítások
1985 • Kossuth Múzeum, Cegléd
1986 • Blaskovits Múzeum, Tápiószele • Fotógrafika, UG Galéria, Szombathely
1988 • Stúdió Galéria, Budapest • Ceglédi Galéria, Cegléd
1989 • Kortárs Galéria, Jászberény
1994 • Empedoklész-ünnep, Carmina Galéria, Budapest
1995 • Alkotóház, Kisújszállás • Festészet-óh, Ceglédi Galéria, Cegléd
1999 • Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd.
Válogatott csoportos kiállítások
1985-93 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállítások
1990-93 • Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítása
1986 • Dunaújvárosi tárlat, Dunaújváros
1986-95 • Ceglédi Kultúráért Alapítvány kiállításai, Ceglédi Galéria, Cegléd
1987 • II. Nagykőrösi Grafikai Tárlat, Nagykőrös • Nagykőrösi alkotóház résztvevőinek beszámoló kiállítása, Nagykőrös
1990 • Architektonikus gondolkodás ma, Műcsarnok, Budapest
1995-96 • Homoródmente Művésztábor, Homoródszentmárton (RO)
1995 • Három festő, G Galéria, Nagymaros
1996 • IV. Szobrászrajz Biennálé, Vigadó Galéria, Budapest • Képzőművészeti kiállítás a honfoglalás 1100. évfordulóján, Ceglédi Galéria, Cegléd
1998 • II. Lépés a jövőbe (Design kiállítás), Vigadó Galéria, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Margitszigeti Szabadtéri Színpad előcsarnoka (vasbeton dombormű, 1984) • Architektonikus forma (színezett beton, 1991, Toldi F. Kórház, Cegléd) • Bűvös négyzet (kétoldalas dombormű, 1993, Tokió, Japán).
Irodalom
SIKLA: Beszélgetés ~cel, Ceglédi Hírmondó, 1990. december
BÁRDOSI J.: Róna, Új Művészet, 1991. október
(Bárdosi József)
artportal.hu
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
