Don Quijote
Miguel de Cervantes Saavedra
1574, Spanyolország
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
A főhős, aki addig falja a lovagregényeket, mígnem a bolondjává lesz, úgy határozik, követni fogja a régi lovagok példáját: először (papírmasé) páncélt és paripát (egy leharcolt gebét) szerez, aztán lovaggá ütteti magát. Egy fogadóba tér, amelyet várnak néz; szajhákkal találkozik, akiket előkelő hölgyeknek vél, és olyan emelkedett nyelvezettel szól hozzájuk, és a fogadóshoz, aki tolvaj, amelyet azok nem értenek. Majd a búsképű lovag éjszakai őrségállással teljesít lovagi szolgálatot. A lovagi élet szent rítusainak ez a groteszk kifigurázása pontos megfelelője annak a deszakralizációnak, amely a korabeli Európában végbemegy.
Mindezzel nem a figurákat vagy a cselekményt veszi célba a szerző, hanem sokkal inkább az értő olvasót. Cervantes azzal találta fel s regényt, mint műformát, hogy föltalálta az olvasót. A könyv a „dologtalan olvasót” szólítja meg az előszóban, és ez a rejtett szál a regény egészén áthúzódik. A lovagot pl. a barátai azzal próbálják kigyógyítani őrültségéből, hogy elégetik a könyveit. A műben különféle olvasókkal és olvasási alkalmakkal találkozhatni. 1615-ben Cervantes kiadott egy második részt, amelyben Don Quijote már nem az a szereplő, aki olvas, hanem az a szereplő, akiről olvasnak, hiszen akikkel csak találkozik, azok mind olvasták az első részt és mindent tudnak róla. S a már olvasottnak és a folyamatos újrafelfedezésnek ez a párosítása sosem szűnik meg vonzani az olvasókat.
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
