Takács Ferenc Joyce és a magyarok című dolgozatának - a kötet kiemelkedően legszínvonalasabb írásának - "szerénytelen és tiszteletlen" témája: a magyarok Joyce-ra tett hatása: "Vajon mi az, amivel mi, magyarok járultunk hozzá a joyce-i életműhöz?"
-----A magyar motívumkör, írja Takács Ferenc, nyugtázva James Joyce életművének eltökélt és gyökeres lefordíthatatlanságát, jobbára in-joke: vagyis olyan viccek, amelyek csupán a "bennfentesek" számára viccek; magyarán "belviccek" - de mondhatjuk őket "bélvicceknek" is, hiszen Joyce gyomorfekélyes humorának forrása gyakran a vastag- és a végbél, az emésztés, az ürítkezés jelenségköre, gondoljunk csak az Ulysses-ben olvasható Százharmincborjúgulyás-Dugulás nevű helységnévre, "Virág Lipót nagyságos uram" úti céljára, amit Joyce Meadow of Murmuring Waters-ként, "Sustorgó Vizek Mezejeként" fordít angolra, utalva a százharminc befalt borjúgulyás okozta székrekedés, meg egy orbitális nagy bélsárürítés közti vágykapcsolatra... "Bélviccének" megalkotásakor az író nyilván erősen remélte, hogy kerülközik majd egypár magyarul és angolul egyaránt értő olvasója, aki homéroszi kacajjal díjazza ezt a kacifántos poént (jóllehet ahhoz is cizellált tojásfej és pihent filoszelme kell, hogy legalább egy fanyar vigyort megeresszen az ember)... Az is kiderül Takács Ferenc elemzéséből, hogy az idézett "béltréfa" igazán öblöset csak azokban durranik (ha szabad "jó vasiasan" így mondanunk), akik ráadásul még írül is tudnak, merthogy a Sustorgó Vizek Mezeje ősi ír helységnevekre hajaz... Mármost aki "érti a tréfát", finom kultúrkárörömmel kacarászhat az efféle bohóctréfák banánhéján folyvást elhasaló egynyelvű olvasókon. (Magukra vessenek, akik soha, még vásáros ünnepeken sem veszik kezükbe Joyce-ot: ők ugyanis dzsojszontológiai szempontból egyáltalán nincsenek is...)
-----Itt aztán bele lehet bocsátkozni írség és magyarság párhuzamaiba, rejtett és kevésbé rejtett összefüggésekbe, már csak azért is, mert Joyce-ot is izgatták írek és magyarok komoly és komolytalan összefüggései. Seregnyi titkos magyar vonatkozás lappang az Ulyssesben. Jó tucat magyar szó, kifejezés és fordulat bukkan föl benne, egy részük természetesen és logikusan illeszkedik Joyce heroikus kísérletéhez, hogy életművét valamiféle nyelvi univerzalizmus révén is egyetemes jelentőségűvé turbózza föl. - Olvasóimtól csupán annyit várok el, hogy egész életüket műveim olvasásának szenteljék - mondta Joyce. Nagy kezdőbetűs Irodalmat írt, az ő pokolian agyafúrt kirakójátékában mindennek jelentése van. Méltán állapította meg egy bírálója: "Bloom még szarni sem tud anélkül, hogy ne illusztráljon vele valamit..."
Joyce-né fingik
2010.02.10. 03:38 szobavankiado
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szobavankiado.blog.hu/api/trackback/id/tr471744578
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.