Justine
De Sade
1791, Párizs
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
„
A híresen hirhedt de Sade márki könyve...
De Sade márki és szolgája, Latour, "kérjenek nyilvánosan bocsánatot a katedrális kapujában, mielőtt a Saint-Louis térre szállíttatnak, ahol is nevezett de Sade feje nyaktilón vétessék, Latour pedig felakasztassék. Holttestüket ezután égessék el, és hamvaikat szórják szét a szélrózsa minden irányába". Ezt az ítéletet hozta 1772 szeptemberében az aic-en-porovence-i bíróság, in contumaciam, tehát a vádlott távollétében. Az ítéletet végre is hajtották, három nappal később, jelképesen, bábukkal, Aix főterén. Ki volt az az ember, aki ennyire magára haragította korának hatalmasait; akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett; aki élete nagy részét kisebb-nagyobb megszakításokkal börtönben töltötte; akinek a nevét mind a mai napig valami borzongató homály övezi? Gyermekkoráról keveset tudunk. Nem ismeretes, milyen hatások okozták nemi ösztönei szokatlan irányba fordulását. ...Egy biztos: felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt akkoriban gondolni illett, rájött, saját tapasztalataiból, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, sőt, Freudot jó száz évvel megelőzve megsejtette, hogy a nemiség behálózza az ember valamennyi tevékenységét, belejátszik minden cselekedetébe
De Sade márki és szolgája, Latour, "kérjenek nyilvánosan bocsánatot a katedrális kapujában, mielőtt a Saint-Louis térre szállíttatnak, ahol is nevezett de Sade feje nyaktilón vétessék, Latour pedig felakasztassék. Holttestüket ezután égessék el, és hamvaikat szórják szét a szélrózsa minden irányába". Ezt az ítéletet hozta 1772 szeptemberében az aic-en-porovence-i bíróság, in contumaciam, tehát a vádlott távollétében. Az ítéletet végre is hajtották, három nappal később, jelképesen, bábukkal, Aix főterén. Ki volt az az ember, aki ennyire magára haragította korának hatalmasait; akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett; aki élete nagy részét kisebb-nagyobb megszakításokkal börtönben töltötte; akinek a nevét mind a mai napig valami borzongató homály övezi? Gyermekkoráról keveset tudunk. Nem ismeretes, milyen hatások okozták nemi ösztönei szokatlan irányba fordulását. ...Egy biztos: felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt akkoriban gondolni illett, rájött, saját tapasztalataiból, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, sőt, Freudot jó száz évvel megelőzve megsejtette, hogy a nemiség behálózza az ember valamennyi tevékenységét, belejátszik minden cselekedetébe
”
Európa Kiadó
Talán a regény teljes címében- Justine, avagy az erény meghurcoltatása -találjuk meg a legérvényesebb magyarázatot arra, hogy miért tud ma is megrendíteni és elragadni. De Sade hősnője jó, és mindenekfölött jósága ítéli megváltás nélküli szenvedésre. Mint korábbi költészetében Rochester, éppúgy regényeiben de Sade márki az emberi testeket egy közösülő-gépezet alkatrészeivé változtatja. A Justine esetében ez egy olyan eszköz, amely matematikai pontossággal alakítja át az erényt szenvedéssé-és az olvasó élvezete lesz a maradék. Justine beismeri gátlásait, megszökik, könyörög mások életéért, és megvallja hitét. Cserébe levetkőztetik, ütik-marják, korbácsolják, beléhatolnak orálisan, vaginálisan, análisan.
De Sade márki már brutálisan teszi közszemlére azt, ami Richardson XVIII. századi szentimentális regényében, a Clarissá-ban rejtve marad. A nőt a tiszta érzésre és az empátiára való képessége a legmélyebb csodálat és gyalázat tárgyává lesz, s ő folytonosan a mocsokba hull, majd újjászületik. Az olvasó és a hősnő kapcsolatának e kegyetlenül erőszakos erotikája jogosan nevezhető „szadistának”; de Sade Justine kínzóinak és önmagának, mint szerzőnek is sóvárgó bűntársaivá tesz bennünket. Noha a márkit elmegyógyintézetbe zárták, s írásait megsemmisítették, azt a kihívást, amelyet a Justine intéz fensőbbségünk megnyugtató tudatához, nem olyan könnyű semmibe venni
De Sade. A XX. századig nemigen illett beszélni róla. Stendhal és Baudelaire csak titokban lelkesedett érte, jóllehet utóbbinál egyértelműen kimutatható a hatása. A szürrealisták, főleg Breton hozták divatba, Apollinaire rajongott érte, s Bataille illesztette be művét az avantgard irodalomba. Az egyébként oly finnyás ízlésű Flaubert csodálatos filozófusnak nevezte, Camus egész fejezetet szentelt neki „Lázadó ember” című esszékötetében, az 1960-as évektől kezdve pedig a francia irodalom egyik legvitatottabb, központi alakja lett. Ki volt ez az ember, akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett, aki élete nagy részét börtönben töltötte, s akit mind a mai napig valami borzongató homály övez? Egy biztos: ő volt az, aki felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt akkoriban gondolni illett, rájött, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, sőt Freudot jó száz évvel megelőzve megsejtette, hogy a nemiség behálózza az ember valamennyi tevékenységét, belejátszik minden cselekedetébe. Sade nagysága a tagadásban van: gyilkos iróniával kezd ki minden morális kategóriát. Filozófiája ellene van minden olyan társadalmi rendszernek, mely korlátozza az egyént. Szinte valamennyi írásában az egyéni ösztönök létjogosultsága mellett tör lándzsát, az elfojtott vágyak kiélésének szükségességét hangoztatja. Justine című regényét sajátos kettősség teszi izgalmassá: az ájtatoskodó, bigott, álszent előadásmód és a mélyén izzó engesztelhetetlen gyűlölet, Justine szemforgató sopánkodása és a háttérben vigyorgó szerző sátáni káröröme. Ez emeli ezt a kis filozófiai mesét a XVIII. század remekművei sorába, Voltaire Candide-ja, Laclos Veszedelmes viszonyokja mellé. (moly.hu)
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
