Nicholas Nickleby
Charles Dickens
Európa Kiadó
Iszonyú pénzügyi hajsza előzi meg a regényt Dickens életében. Apja ismét csődbe jut, de az írónak is ott vannak a sűrűn születő gyermekek, ám Dickens nyelvi képzelete, és jellemző ereje itt bomlik ki, először teljes gazdagságában. A logikai bakugrások- írja Taxner Tóth Ernő-e mesterművében pontosan érzékelhető a valóság arányainak az eltévesztése, ami Mrs. Nickleby egész világszemléletét, a külvilághoz fűződő viszonyát és életformáját alapvetően meghatározza. Hiúság, önzés, abszurd képtelenségek, összezavart emberi viszonylatok uralkodnak a Portsmouthban dolgozó vándor színtársulat mikrotársadalmában is, amikor Nicholas közéjük kerül. Álnok, otromba és ostoba cselszövések, féltékenykedések és alázatoskodások, függő viszony a társulaton belül, és függő viszony a társulaton kívül, álművelt közönség, megalázkodás itt és ott-ez a vándorszínészek élete. Nicholas kényszerből lett színész, mert az igazi nagy kalandról, a hajóséletről már lekésett.
Ivor Brown kutatásai alapján tudjuk, hogy a regényben szereplő színtársulat belső élete és műsora a legapróbb részletekig hiteles. Ennek segítségével építi bele Dickens Pazar Shakespeare-paródiáját a könyvbe. Erre Mrs. Nickleby döbbenti rá az olvasót, aki stratfordi élményeiről fecsegve éppen akkor örvendezik, hogy fia nem lett Shakespeare, amikor Nicholas javában játssza a fiatal Shakespeare szerepét -ripacskodik és darabokat dolgoz át-a harmadrangú vándor színtársulat szegényes körülményei között. A színház „kis világába” foglalt társadalmi szatíra a „színház az egész világ” gondolatát sugallja. A regény értékét azonban nem a szimbolikus kifejezést kereső törekvések, hanem a hagyományos kalandregényelemek határozzák meg, s teszik végső soron felemás alkotássá.
Az írót mindvégig izgatja a bűn, amelyet elsősorban a nyomor következményének tart. Ámbár csaknem ugyanígy termeli nála a bűnt a szívtelen pénzvágy is. De nála az igazi nemes lelkű embert nem ronthatja meg sem a nyomor, sem a pénz. Itt van egyik leghíresebb regénye, a Twist Olivér. A nyomorúság és a bűn világának nagy körképe, a londoni alvilág szörnyűségeinek tárháza. Dickens szinte felfedezőúton járt, amikor a polgárok számára megfigyelte és leírta, hogy milyen pokol fortyog alattuk. De a jókat - így elsősorban a minden kísértésnek kitett Twist Olivért - nem ronthatja meg a bűn csábítása, és emberi derékségével felemelkedik a polgári lét mennyországába. A gonoszak pedig meglakolnak. Soha ilyen együgyű rémtörténettel nem tudták feltárni a nagyváros valóságos mély rétegeit. Soha ennyi derűvel nem tudták kifejezni a részvétet az emberi szenvedések iránt.
Dickens gyakran ír a polgári világ másik végéről, a tőkés üzletemberekről (Nicholas Nickleby, Dombey és fia). Kitűnően ismeri a környezetet, és merőben nem ismeri a tőkések valódi lelki rugóit. A rideg szívű üzletemberek meglakolnak, vagy legalábbis magukra maradnak, a jószívűek boldogulnak. Van egy nagyon szép meséje, a Karácsonyi ének (a Karácsonyi történetek sorozat legismertebb darabja), amely arról szól, hogy Scrooge úr, az önző, gazdag ember boldogtalan magányában él, de karácsony estén megjelenik előtte halott üzlettársának lelke és látomásokban mutatja meg neki az önzés boldogtalanságát. Scrooge megretten sivár jövőjétől, és elmegy szegénysorban élő rokonához, aki boldog családi életben él, és e derűs körben megtalálja a sohasem ismert boldogságot. Mert hát Dickensnél még a kísértetmesék is londoni polgárok és londoni kisemberek körében játszódnak, és aki megjavul, annak nemcsak joga, hanem lehetősége is van a boldogságra.
Dickens harmadik s egyben egyik legnépszerűbb regényét tartja kezében az olvasó. Még írta a Pickwick Klub-ot, a közepén járt az Oliver Twist-nek, amikor belefogott – s már dolgozott első történelmi regényén, a Barnaby Rudge-on, amikor még mindig a Nickleby részleteit munkálta ki. Döbbenetes munkabírása jól is jött neki: kellett a pénz a családra, az egyre szaporodó gyerekekre.
Dickensre nagy hatással volt a tizennyolcadik századi kalandregény műfaja, Fielding, Smollett s nem utolsósorban Defoe művészete – bizonyos fokig a Robinson Crusoe-ra emlékeztet az, ahogyan a főhős, az ifjú Nickleby sorsának alakulása formálja magát a művet is.
Akkoriban, 1837 táján nagy port vert fel s az újságokba is bekerült egy különösen felháborító eset: vagy egy tucatnyi alultáplált kisfiú pusztult el fertőző betegség következtében egy yorkshire-i magániskolában. Dickens egy barátjával felkerekedett, hogy körutat tegyen északon, és maga is szemügyre vegye ezeket az „olcsó tanintézményeket”. Oliver Twist után nem akart ismét kisgyermeket állítani műve középpontjába, így került a fókuszba a gyermeki szenvedés és az iskolatulajdonos mohó önzése között őrlődő fiatal tanító. De hogyan lesz valaki egy ilyen nyomorúságos intézményben a testi és lelki kínzás eszköze? Mégpedig olyan valaki, aki undorodik saját tevékenységétől, gyűlöli a körülményeket, amelyekbe a sors helyezte, s kellően nemes jellemű ahhoz, hogy az olvasók rokonszenvét elnyerhesse? Nicholast, az ártatlan, tapasztalatlan fiatalembert a gonosz nagybácsi beavatkozása és a „jobb családok” elszegényedésének társadalmi folyamata kényszeríti a tanítói szerep elvállalására.
Különféle jótétemények után emelt fővel távozhat azonban a szörnyű helyről, s új kalandokat előbb a vándorszínészetben – felejthetetlen figurák között, vaskos komikumhelyzetekben –, majd pedig a boldog, hamvas szerelemben talál.
Charles Dickens
Nicholas Nickleby I-II.
(Nicholas Nickleby)
Európa Könyvkiadó, 2009
Charles Dickens művei
Fordító: Devecseriné Guthi Erzsébet
.Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
