HTML

Szoba Van Kiadó

könyvek

Keresés

Friss topikok

  • arvisura: Mit hozunk, s mit viszünk magunkkal a fizikai létből? Az élet célja: "a küzdés maga"? Ha rohamosan... (2009.10.30. 22:15) Halottak napjára

Linkblog

Blogajánló

Archívum

Feedek

XML

Fogytán

2010.09.02. 10:22 szobavankiado

 

William Gladstone
12
Fogytán az idő
Geopen Kiadó
William Gladstone lebilincselő regényében(a kötet egy 14 perces orgazmussal indít--amelyet a maja prófécia küszöbönálló beteljesülése ihletett- tizenkét ember követi egyéni sorsát, amely szorosan összefonódik az egész emberiség sorsával. A jövőjük után kutatva a mi jövőnket keresik. Kalandos útjaik behálózzák az egész Földet és több emberöltőt áthidalnak. A könyvben – az olvasó maga döntse el, hogy a történet igaz-e vagy csak kitaláció – velük tartva tökéletesen azonosulunk velük. Közben járunk a Holdon, megérezhetjük, hogy milyen a halálközeli élmény, és más bolyón is látogatás tehetünk.Narancsszínű lesz. És még a dalai lámával is találkozhatunk, aki hangot ad véleményének
„Nem lehet kizárólag a kínaiakat hibáztatni Tibet helyzete miatt.
A tibeti társadalom korrupt és zsarnoki volt. Jobbágyokat tartottunk és igazságtalan társadalmi
berendezkedésben éltünk. A kínaiak rendet teremtettek, de túl messzire mentek. Tönkreteszik a
tibeti kultúrát. Együtt kell olyan megoldásokat kidolgoznunk, ami a népemet megsegíti… Ha Tibet
autonómiája megőrzésével lehetne a kínai társadalomba integrálódni, akkor elérném a célomat.” 120. old./
 
 
Bár mindenkinek pánikba kellett volna esnie, és az eseményekről hírt adó személyekben fel is merült némi balsejtelem, a többség megőrizte a nyugalmát és higgadtságát. A tudósok megdöbbentek, hogy egy ilyen jelentős elmozdulás figyelmeztetés és katasztrofális körülményektől mentesen mehetett végbe.
Nem volt szökőár.
Nem volt földrengés.
A Távol-Keleten, ahol már 2012. december 22-ének reggele volt, szokatlanul lágy és tiszta égboltra kelt fel a Nap.
A Földön mindenhol úgy tűnt, csodálatos napnak néznek elébe.
William Gladstone regényének ajánlói közül az alábbi nevek jól ismertek a magyar olvasóközönség körében is:
Dr. László Ervin
Eckhart Tolle
Deepak Chopra
Jose Argüelles
Sri Sri Ravi Shankar
John Gray
Annie Lennox
Peter Norton
Dr. Jane Goodall
Edgar Mitchell
Nem világvége, de befejeződik egy hosszú korszak, és elkezdődik egy új. Van, aki dimenzióváltásnak nevezi.
A legenda úgy tartja, hogy a maja naptárak időszámítása alapján ezen a napon ér véget az a ciklus, amely Kr. e. 3114. augusztus 30-én kezdődött el. Ezután egy újabb 5125 éves időszak indul, amely teljesen különbözni fog az előzőektől, és egyáltalán nem lesz zökkenőmentes az átmenet...
A világ nem mehet úgy tovább, mint eddig. Ha nyitottak vagyunk, és igazán figyelünk, izgalmas spirituális forradalom részesei lehetünk. Az is felnyithatja szemünket, ha csatlakozunk a nem mindennapi történet hőséhez, Maxhez, aki misztikus látomását követve találkozik tizenkét különleges emberrel, akikkel közösen sorsfordító feladatokra rendeltetett. A Tizenkettek tagjai – mint tükörképeink – reményt adhatnak mindenkinek: a világ jobbá tételében részt vállalhatunk legapróbb tetteinkkel és szeretettel is. Ha tudjuk, mire számíthatunk, kezünkbe vehetjük sorsunkat. Rajtunk is múlik, milyen átmenet vár ránk csupán néhány év múlva. Mi is tehetünk valamit azért, hogy ez az emberiség önmagára ébredésének és megvilágosodásának korszaka legyen...
„Jó okunk van a végzetünk kutatására. A világ átváltozása végbe fog menni, akár akarjuk, akár nem, akár felkészültünk rá, akár nem. Fel kell ébrednünk. Ezt akár a sorsuk – a mi sorsunk – alakulását kutató tizenkét ember lenyűgöző kalandjainak olvasásával is elkezdhetjük. És még élvezhetjük is. Jó szórakozást és megvilágosodást kívánok az olvasóknak. A saját érdekükben és mindannyiunk érdekében.”
                                            Dr. László Ervin
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

A Da Vinci blöff

2010.09.02. 09:34 szobavankiado

 

A DA VINCI-BLÖFF
 
CARL E. OLSON, SANDRA MIESEL
A kiadó
Gold Book Kiadó
Debrecen
A könyv nem más, mint a Vatikán ellentámadása(Kerekes Roadmovie Tamás)
kódnak a kiterjedt kutatásokon alapuló, mégis közérthetően megfogalmazott kritikája. A regény a szerző állítása szerint tényeket és tudományosan alátámasztott eredményeket hasz­nál fel. A Da Vinci-blöff rácáfol erre az állításra, s bemutatja, hogyan használ Brown kellőképpen alá nem támasztott kutatásokat és erőltetett hipotéziseket azon furcsa elméletének alátámasztására, hogy Jézus és Mária Magdolna házasok voltak és szent vérvonalat alapítottak, illetve hogy a tradi­cionális kereszténység a történelem folyamán össze­eskü­vést szőtt ennek az igazságnak az elfojtására.

Dan Brown szerint amit a legtöbb keresztény és nem keresztény tudni vél Jézusról, az teljes mértékben hamis – annak a katolikus propagandának a terméke, amit azért folytattak, hogy elrejtsék a világ elől az igazságot. Vajon tények-e A Da Vinci-kód állításai, vagy pusztán a képzelet szüleményei? Mi az igazság Jézussal, Mária Magdolnával és a korai egyházzal kapcsolatban? Valóban eltorzította a katolikus egyház a valódi Jézus képét? Miért oly népszerű a regény? Mi a helyzet a cselekmény mögött rejlő katolikus- és keresztényellenes propagandával?

A Da Vinci-blöff választ ad ezekre a kérdésekre és sok másikra is, feltárva néhány meglepő igazságot Brown könyvéről. A Da Vinci-blöff, melyhez Francis George bíboros, Chicago érseke írt előszót, illetve James Hitchcock, a St. Louisi Egyetem történésze bevezetést, Dan Brown népszerű regényének végső és kíméletlen kritikája.


A SZERZŐ(K)RŐL

Carl Olson, a Will Catholics Be „Left Behind”? című sikerkönyv szerzője, az Envoy magazin egykori szerkesztője. Jelenleg is rendszeresen publikál számos katolikus kiadványban, például a Na­tional Catholic Registerben, a First Things­ben és a Crisisban.

Sandra Miesel az Illinoisi Egyetemen szerzett diplomát középkori történelemből. Katolikus újságíró, több mint húszéves közírói múltja során több száz esszét és cikket írt, főleg a történelem, a művészet és a hagiográfia témáiban.
Sokan fogadtak volna rá, hogy a Vatikán Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvét1 nem részesíti majd olyan odaadó fogadtatásban, mint Mel Gibson naturalista Passióját: a regény hívő szemmel olvasva blaszfémia. Középpontjában az áll, hogy Mária Magdolna nem pusztán Jézus követője volt, hanem gyermekük anyja, maga a Szent Grál, aki méhébe fogadta be Jézus vérét – e királyi gyermek utódai a Merovingok és leszármazottaik. Másrészt Brown enyhén szólva kedvezőtlen képet rajzol az Opus Deiről, a konzervatív katolicizmus legsikeresebb hadoszlopáról.
Ehhez képest a Szentszék mintha meglepő beletörődéssel szemlélné, hogyan veszi birtokba a könyv a világot. A regényt 2 év alatt 44 nyelvre fordították le, mintegy 20 millió példányt adtak el belőle. Tucatnyi „segédkönyv”, illetve „kódtörő leleplező” kötet,2 számtalan honlap és ellenhonlap foglalkozik vele, a fő színhelyekre külön túrákat szerveznek. 2006 nyarán várhatóan ugyanígy tarol majd a film is, Audray Tatou és Tom Hanks főszereplésével. Hivatalos egyházi személy mégsem szólalt meg 2005 márciusáig, amikor Tarcisio Bertone kardinális, a Hittani Kongregáció egykori titkára, Genova érseke (akkor még II. János Pál egyik lehetséges utódja) vitát szervezett Történelem nélküli történet címmel, elmondandó, miért tartja veszélyesnek a könyvet. Ebből az alkalomból nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak és az Il Giornale napilapnak: a könyvet a 19. századi antiklerikális pamfletekhez hasonlította, megvédte az Opus Deit, megrótta a katolikus könyvesboltokat, hogy a haszonért képesek terjeszteni a regényt, és arra biztatott mindenkit, hogy ne olvassák el a könyvet.3 A Vatikán azonban finoman továbbra is elhatárolta magát attól, hogy hozzászóljon az elsősorban róla szóló, világméretűvé vált vitához: két nappal Bertone nyilatkozata után szóvivőjük közölte, hogy a kardinális nem hivatalos véleményt mondott, hanem a sajátját. Nem tudni, hogy ez esetben kisebb pápautódlási kampányról, illetve ellenkampányról volt-e szó, vagy Róma egyszerűen csak nem akarja feladni azt a stratégiát, hogy nem vesz tudomást a könyv létéről és sikeréről, vélhetően, mert ezzel tudja leginkább kifejezni lekicsinylését. Nyilvánvaló, hogy a további viták csak még olvasottabbá tennék a könyvet.
Akik Dan Brown regényén a tudományos precizitást kérik számon – azaz nem fikcióként olvassák –, köteteket írtak „tévedéseiről”. A Vatikán álláspontja ennél bölcsebb: nem vitázik nyíltan egy fiktív művel. Igaz, ebben segítségére van, hogy már 2004-ben megjelent A Da Vinci-blöff című munka, amely erősen konzervatív nézőpontból bírálja Brown könyvét és mindazokat a szellemi áramlatokat – a „radikális feminizmust”, az „újgnoszticizmust”, a posztmodern és relativista társadalomtudományi iskolákat stb. –, amelyek „gyanakvóak” a hatalommal szemben, és elvetik a hagyománytiszteletet. Brownra való közvetlen utalás nélkül, de kísértetiesen hasonló érvekkel támadta egy szintén 2004 nyarán, a Vatikán által kiadott, a katolikus egyház püspökeihez szóló levél a feminizmus „bizonyos” irányzatait azzal, hogy elmossák a férfi és nő közti különbséget, ezzel egyrészt veszélyeztetik a családokat, másrészt arra a következtetésre vezetnek, hogy a Bibliát újra kell értelmezni, mert az egy férfidomináns kultúra terméke.4
Mindezzel együtt: az új, passzív rezisztenciába vonuló stratégia mégis meglepő némiképpen, ha fölidézzük, milyen heves felszólamlásokra ösztönözte a katolikus egyházat Scorsese rokon témájú filmje, a Krisztus utolsó megkísértése, amely a regénnyel ellentétben ráadásul nem állítja, hogy Jézusnak volt felesége és utóda – ezt csak mint lehetséges, de meg nem valósult alternatívát mutatja be. Ez a hallgatási taktika mégsem kivételes: újabban hasonló módon viszonyul a Vatikán a nők pappá szentelésének kérdéséhez is. Csak közvetett az összefüggés Dan Brown regénye és annak követelése között, hogy a katolikus egyház is engedélyezze a nőknek a pappá válást, de a regény tovább erősíti a Vatikán férfihegemóniájára igen veszélyes törekvéseket.
Bertone kardinális elsőként azt a regényben sokszor ismételt állítást igyekezett cáfolni, hogy az egyház férfidominánssá vált, és elnyomta a nők spirituális szerepét. Azzal érvelt e nézet ellen, hogy a „női elem” mindvégig jelen van az evangéliumokban, mindenekelőtt Szűz Mária személyében. Kézenfekvő, hogy kritikáját ezzel kezdte, hiszen a regény arról szól, hogy a spirituális kiteljesedéshez az eltagadott női princípiumot vissza kell helyezni jogaiba. De itt valószínűleg többről van szó. A Vatikánnak attól önmagában nemigen lenne félnivalója, hogy Brown könyve ügyesen lovagolja meg az erősen terjedő istennőkultuszokat. Az istennőkultusz Mária Magdolnához kapcsolása viszont komolyan nyugtalaníthatja.
Mindenekelőtt azért, mert ugyan Brown könyvének sok állítása igazolhatatlan, de azt a vádat nem tudja nagyvonalúan félresöpörni a katolikus egyház, hogy Mária Magdolnáról évszázadokon át torz képet festett. Mária Magdolna a közhiedelem szerint megtért prostituált volt, aki megbocsátást nyert bűneire, miután Jézus követőjévé vált. Később ő volt Jézus feltámadásának szemtanúja, „az apostolok apostola”, aki a jó hírt vitte Péternek és társainak. A Magdolnát ábrázoló műalkotások tömkelege épít erre az értelmezésre.5 Az egyháztörténészek szerint azonban a Mária Magdolna feslett erkölcséről, majd bűnbánatáról szóló tanítás Nagy Szent Gergely nyomán terjedt el 591 után, az Újszövetség három női figurájának egybemosásával. A Vatikán 1969-ben kinyilvánította, hogy a három alak külön-külön személy volt, az összekapcsolás nem állja meg a helyét. Ennek ellenére nemcsak a köztudat, hanem egyes katolikus kalendáriumok, a szentek életrajzának népszerű leírásai máig ragaszkodnak a „bűnbánó Magdolna” figurájához.
A szent csaknem negyven évvel ezelőtti rehabilitációjáról tehát nem mindenki vesz tudomást az egyházban. Vannak azonban, akik igen: a magdalai tanítvány kultuszának folyamatos erősödése szoros kapcsolatban van a papnővé szentelés egyre erőteljesebb követelésével. Ez rombolja a jelenlegi egyházi hierarchiát, így érthető, ha a Vatikán nem szeretné – kérdés, meddig tud ellenállni a nyomásnak, anélkül hogy kárt okozna vele saját magának.
Dél-Franciaországban évszázadok óta élénken élt az a legenda, hogy Mária Magdolna Jézus halála után Mártával, a feltámasztott Lázárral és a hetvenkét tanítvány egyikével, Maximinnel együtt, egy vitorla és evező nélküli csónakban sodródott partra, közel Marseilles-hez, a mai Les Saintes Maries de la Mer nevű helyen. Jacobus de Voragine a szentek legendáit leíró Legenda Aureában azt írja róla,6 hogy először Maximinnel együtt tanított és térített, majd harminc évig élt remeteként egy barlangban földi étel és ital nélkül, égi táplálékon. Ereklyéit az egyik hagyomány szerint a provence-i Saint Maximin la Sainte Baume-ban őrizték, s annyi zarándok látogatta, hogy a 13. században bazilikát emeltek tiszteletére. Mária Magdolnának Burgundiában is van egy kultuszhelye, a Sainte Madeline templomban, Vézelay-ben, ez a középkor egyik leglátogatottabb zarándokhelye volt.
Mária Magdolna kiemelt szerepére tulajdonképpen a kanonizált evangéliumokból is következtethetünk, hiszen elég tekintélyt kell, hogy biztosítson neki, hogy ő az, aki beszél a föltámadt Jézussal. Az igazi áttörést Mária Magdolna szerepének újraértékelésében azonban a gnosztikus iratok napvilágra kerülése jelentette. Az 1945-ben talált Nag Hammad-i Könyvtár iratai, illetve a 19. század végén fölfedezett, de csak 1955-ben publikált apokrif Mária evangéliuma Mária Magdolnát Jézus legközelebbi tanítványának és állandó kísérőjének, a gnosis spirituálisan legfogékonyabb befogadójának, a tanítványok vezetőjének ábrázolják. A gnosztikus kereszténység élesen szemben áll a péteri egyházzal abban, hogy a megváltást nem külső, hanem személyes eseménynek tanítja, s hogy a formális vallási törvények követésénél sokkal fontosabbnak tartja, hogy a tudás, a gnózis segítségével megtaláljuk magunkban az isteni eredetűt.7
Több gnosztikus iratban is szólnak arról, hogy Péter féltékeny Máriára, és kételkedik abban, hogy Jézus egy nővel osztotta volna meg azt a tanítást, amit velük nem. Karen King szerint, aki Mária evangéliumát fordította és magyarázta, az evangélium rávilágít, hogy a korai kereszténységben a nők vezető szerepet játszhattak az egyházban, s egyben aláássa Péter hitelét, akit forrófejűnek és téveszmékben gondolkodónak mutat be. Nemcsak King, hanem a gnosztikus iratok más elismert kutatói is arra a következtetésre jutottak, hogy a Nag Hammad-i Könyvtár és Mária evangéliuma a patriarchális egyház által mélyen elnyomott hagyományt tár föl, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a korai kereszténység nem minden irányzata zárta ki a nőket a papi szolgálattevésből.
A kutatók szerint nem meglepő, hogy a Péterre alapított egyházban a nők spirituális szerepvállalását igyekeztek háttérbe szorítani, többek között azzal, hogy a péteri hagyomány Mária Magdolna helyett Szűz Máriát állította a középpontba, aki – szemben „a magdalaival” – maradéktalanul alávetette magát Péter tekintélyének. Többen fölhívják rá a figyelmet, hogy Szűz Mária előtérbe helyezése és kultuszának erősítése azt a célt is szolgálta, hogy a valóságos női alak, Mária Magdolna helyett a hártyavékonnyá szublimált női testiséget állítsák a nők elé példaként.
A Vatikánt azért érinthetik fájdalmasan az egyház férfidominanciájának kialakulásáról szóló nézetek, mert bár sokszor próbálják „pusztán női teológusok feminista bírálatának” bélyegezni s ezzel vita nélkül elutasítani őket, hirdetőik nem kontárok. Karen King például a Harvard Divinity School, Elaine Pagels a Princeton professzora. És nem is mind nők: ugyanez a véleménye többek között Richard McBriennek, aki maga is katolikus pap és az indianai Notre Dame Egyetem teológiai karának egyháztörténeti professzora, számos könyvet írt a szentek és a pápák életéről, valamint a vallás és a politika kapcsolatáról;8 Marvin Meyernek, akit a gnosztikus iratok egyik legavatottabb szakértőjének tekintenek, és James Robinsonnak, a Claremont Graduate University vallásprofesszorának, aki a Nag Hammad-i iratok teljes angol kiadását is publikálta. Ő a Mária evangéliumához írt kommentárjában egyenesen azt állítja, hogy jóllehet Péter és András hajlottak arra, amitől Jézus óvta őket: hogy önkényes tanokra építsék a vallást (ebben az esetben ez Péter hímsovinizmusát és András tudatlanságát jelenti, teszi hozzá Robinson), mégis ők formálták az egyház arcát. S hiába volt Mária Magdolna spiritualitása sokkal inkább összhangban Jézus tanításával, ő nem hallgattatott meg.
A gnosztikus iratok megismerése és a belőlük kibontakozó új Mária Magdolna-kultusz kulcsszerepet játszott abban az „engedetlenségi hullámban”, amely az utóbbi három évben próbálgatja a Vatikán türelmét. Dacolva az egyértelmű vatikáni elutasítással, és vállalva az esetleges kiközösítést, 2002 nyarán Passau mellett, Ausztria és Németország között, egy Dunán úszó hajón hét teológusnőt szentelt pappá egy férfi püspök (nevét csak halála után hozzák nyilvánosságra, hogy renitenskedéséből ne származzon kára). A helyszínválasztást az indokolta, hogy a határfolyó valamennyi egyházkerület fennhatóságán kívül esik. 2003-ban Spanyolországban, 2005 nyarán Franciaországban és Közép-Európában voltak titkos papnőszentelések. Nemrégiben, hasonlóan a „dunai hetek”-hez, a Kanadát és az Egyesült Államokat elválasztó Szent Lőrinc folyón, Ottawához közel, hét egyesült államokbeli, egy kanadai és egy német nőt szenteltek pappá, nagy médiaérdeklődés mellett. A szertartáson a dunai hetek közül is részt vettek, ketten már püspöki minőségben. A papnőszentelési hullám várhatóan tovább terjed a közeljövőben, mert az egyik nyilatkozó teológusnő szerint jelenleg is több mint hatvanan tanulnak, hogy papnők lehessenek.
Érdemes odafigyelni, mennyire másképpen reagált – legalábbis máig – a Vatikán a dunai, illetve a médiában a vezető hírek között szereplő Szent Lőrinc-i eseményre. 2002-ben nagyon rövid időn belül felszólították a résztvevőket, hogy fölszentelésüket tekintsék semmisnek, s mivel ez nem történt meg, mindannyiukat kiközösítették a katolikus egyházból – ezt Joseph Ratzinger hirdette ki, akkor még a Hittani Kongregáció vezetőjeként. A világ kíváncsian várta, hogy XVI. Benedekként is megteszi-e ugyanezt, de úgy tűnik, a Vatikán most inkább azt a stratégiát alkalmazza, amelyet Dan Brown könyvével szemben: egyszerűen nem vesz tudomást az eseményről. Az ottawai érsek például azt kérte alárendeltjeitől, hogy ne beszéljenek, ne nyilatkozzanak a papnőszentelésről, mert az „teljességgel a hiten kívül való”. Rómától legfeljebb annyit lehet hallani, hogy mivel nőket nem lehet pappá szentelni, a ceremónia semmisnek tekinthető, de kiátkozásról egyelőre nincs szó: a Szentszék hallgat.
Könnyen megjósolható viszont, hogy ezt a hallgatást nem tudja majd a végtelenségig fenntartani. Nemcsak azért, mert máris hatvan-egynéhányan készülnek fölszentelésükre, hanem mert ennél sokkal többen vannak, akik egyre szervezettebben lépnek föl annak érdekében, hogy a katolikus egyház is engedélyezze végre a nők pappá szentelését.
A legjelentősebb talán a Women’s Ordination Conference (WOC) nevű szerveződés, melynek bázisa az Egyesült Államokban van. Előzményét 1974-ben egy alkalmi levelezőlista hozta létre, de már az első összejövetelükre, 1975-ben, csaknem kétezren érkeztek. A helyi szervezetek száma aztán igen gyorsan gyarapodott. A WOC célja, hogy egyenlőséget teremtsen a katolikus egyházban a nők számára, elősegítse tehetségük kibontakoztatását és elhivatottságuk elismerését, s hogy föllépjen minden diszkrimináció ellen, amelyet a katolikus egyházon belül tapasztal. A szervezet 2000-ben nagy szerepet játszott abban, hogy megalakult a Women’s Ordination Worldwide (WOW), a nők pappá szenteléséért dolgozó szervezetek nemzetközi hálózata. Az első nemzetközi konferenciát 2001-ben, Dublinban tartották, a másodikat pedig az idén, Ottawában, csaknem ötszáz, húsz országból érkezett résztvevővel.9 A háromnapos tanácskozás július 22-én, Mária Magdolna emléknapján kezdődött, s a konferenciához kapcsolódott július 25-én a „Szent Lőrinc-i kilencek” fölszentelése. Az előadók jelentős része katolikus egyetemek teológiai karán tanít – ezt hivatalos egyházi személyek rosszallják is. Az egyik főelőadó, Elisabeth Schussler Fiorenza, a Harvard Divinity School professzora szerint az egyházi hierarchia képmutató, és morális csődben van; elítélte, hogy az egyház föllép az óvszerhasználat, a nők reprodukciós szabadsága és a homoszexualitás ellen. Az előadók csaknem mindegyike kifejtette, hogy szeretnék megszabadítani a katolikus egyházat a patriarchális elnyomástól, egyetértettek abban is, hogy ehhez viszont a klerikalizmustól kell először megszabadulnia. Többen fölhívták rá a figyelmet, hogy céljuk nem szétrobbantani, hanem megreformálni, igazságosabbá tenni egyházukat.10
A Vatikán közben kifogyni látszik a nők pappá szentelése ellen fölhozott érvekből. Régebben gyakran hivatkoztak arra, hogy Szent Pál a Timóteushoz írt első levelében megtiltotta a nőknek a tanítást. Ugyanakkor Pál a rómaiakhoz írt levelében több olyan nőt is említ, akik a feltételezések szerint ugyanúgy hirdették az evangéliumot, mint férfi társaik. A gnosztikus iratok pedig azt mutatják, hogy Jézus talán más véleményen volt, mint Pál. John Wijngaardsnak, a londoni Housetop Centre nevű katolikus evangelizátor-központ vezetőjének (aki egyben a „papnő”-mozgalom egyik legelkötelezettebb képviselője) kutatásai szerint görög és szír feljegyzések bizonyítják, hogy a 3. és 9. század között nők is láttak el diakónusi szolgálatot.11
Ma talán a legtöbbet hallható érv az, hogy Jézus az emberi természetet annak férfiúi formájában öltötte magára, következésképpen a nők nem jeleníthetik meg Krisztust. Ezt a nézetet a nők pappá szentelését elutasító, 1976-ban kiadott Inter Isigniores című pápai dokumentum részletesen kifejti. Az irat szól arról is, hogy papnak lenni nem jog, hanem elhivatás kérdése, és ezt az elhivatást nem elég érezni, hanem az egyháznak is jóvá kell hagynia. A nők pappá szenteléséért küzdők szerint viszont Krisztusnak nem férfiúsága, hanem spirituális közvetítő szerepe volt a lényeg, és a krisztusi szeretet megjelenítésére – ezt tekintik a papi hivatás lényegének – a nők is alkalmasak.12
Az utóbbi években kiadott hivatalos vatikáni állásfoglalások továbbra is eltökéltek, de mintha próbálnának új meggyőzési módokat találni. II. János Pál 1994-ben azt nyilvánította ki, hogy az egyháznak nem áll módjában nőket fölszentelni, ezt 1998-ban azzal erősítette meg, hogy a híveknek ebben a kérdésben is el kell fogadniuk az egyház tanítását. 2004 nyarán a Hittani Kongregáció akkori vezetőjének, Ratzinger bíborosnak az aláírásával jelent meg a már említett püspököknek szóló körlevél A férfiak és a nők világi és egyházi együttműködéséről.13 A levelet övező várakozást az is táplálta, hogy a címből sokan arra következtettek, a nők papi szolgálatának ügyét is részletesen tárgyalja majd. Várakozásuk hiábavaló volt, mert bár a dokumentum egésze az erről szóló utolsó mondatokat készíti elő, a kérdésről végül mindössze annyit olvashatunk, hogy a nők, biológiai lényegükből fakadóan, természetesebben és intenzívebben élik meg azokat a „nőies” tulajdonságokat – például az odahallgatást, az önfeláldozást, a másokért élést –, amelyek minden keresztény ember számára követendőek, éppen ezért nincs szükség arra, hogy papi szolgálatot végezzenek, enélkül is eljuthatnak a keresztény élet lényegéig.
Kérdés, meddig tartható fenn a kérlelhetetlen elutasítás. Valószínű, hogy a nők pappá szenteléséért küzdő mozgalmak egyre erősebbé válnak majd, és máris szorosan öszszekapcsolódnak más, a katolikus egyház megújítását célzó reformtörekvéssel. Ebben jócskán segít az internet: megszünteti a hivatalos ideológiákkal szemben állók elszigeteltség-érzését, lehetővé teszi, hogy a hatalom által ellenőrzött információkon túl az alternatív véleményeket is megismerje a társadalom.
A társadalmi környezet egyébként sem a Vatikánnak kedvez: a 21. századi nyugati civil értékrend és kultúra alapján várhatóan hamarosan ókonzervatívnak és tarthatatlannak minősül majd az a nézet, amely a nőket spirituálisan fogyatékosként kezeli. Az ugyan túlzásnak tűnik, amit Roger Woolger, az évente megrendezett „Magdalene Tours”-t, a dél-franciaországi Mária Magdolna-kegyhelyeket végigjáró kirándulást szervező jungiánus pszichológus állít: hogy társadalmi tudatunk átalakulás előtt áll, s a kereszténység előtti istennői elv újra visszakerül az őt megillető helyre.14 De a társadalmi háttér változásait A Da Vinci-blöff ortodox katolikus szerzői is regisztrálják, csak gyökeresen másként értékelik: szerintük a regény sikere annak a következménye, hogy az emberek tudatlanok, bizalmatlanok a hatalommal szemben, s ehhez hozzáadódik „az individualizmus csábítása és a kísérletezés lelkesedése”. A regényből készülő filmnek azért előlegezik meg a sikert, mert szerintük „könnyed stílusa, szenzációhajhász és posztmodern megközelítése tökéletesen megfelel az amorális, súlytalan vizuális szórakozásra vágyó társadalomnak”.
Ennél azért összetettebb a kép. A nemrégiben Közép-Európában lejátszódott titkos papnőszentelés után a BBC riportere megkérdezte a helyi templom hívő közösségét, mit szólnának ahhoz, ha nők is lehetnének katolikus papok – beszámolója szerint kortól és nemtől függetlenül csak helyeslő választ kapott.15 Ha ez nem is minden közösségre érvényes, akkor is igaz, hogy a nyugati társadalmak értékrendszerébe egyre mélyebben ágyazódik be a nemek esélyegyenlőségének igénye. Márpedig a hivatalos katolicizmusra veszélyes lehet, ha a társadalom alapértékei és a Vatikán ortodox tanai látványosan szétszakadnak. Ezt a Vatikán is érzékeli: II. János Pál tanítása és a püspököknek szóló levél a nők és férfiak világi „együttműködését” illetően akár feministának is nevezhető, hiszen hangsúlyozza az azonos jogok fontosságát és a nemek azonos méltóságát, valamint azt, hogy meg kell becsülni a nők otthon végzett munkáját, ugyanakkor lehetővé kell nekik tenni, hogy vezető gazdasági, társadalmi, politikai pozíciókba kerülhessenek.
A Da Vinci-kód fogadtatása, az a készség, amellyel az olvasók – A Da Vinci-blöff szerzői szerint megdöbbentően sokan – átértékelik a katolikus egyház hagyományos tanításaihoz való viszonyukat, arra utal, hogy a hívek jelentős része a nemek azonos jogait szívesen venné a nők és férfiak katolikus egyházbeli „együttműködésében” is. Annál is inkább, mert más keresztény felekezetek már megtették a kezdő lépést. A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus dekrétuma pedig nemcsak elismeri „Krisztus gazdagságát és a lélek erőinek működését más egyházak életében”, azt is hozzáfűzi, hogy „épülésünkre is szolgálhat mindaz, amit a Szentlélek kegyelme különvált testvéreinkben megvalósít”.
(Sándor Klára)
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Camilla

2010.03.13. 08:34 szobavankiado

 

’Camilla’
Fanny Burney
1840 Anglia
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
A szerző harmadik regénye pontosan azt nyújtja, amit a teljes címe- Camilla, avagy az ifjúság portréja- ígér. Burney elbeszéli, hogy lépett ki a nagybetűs életbe egy lelkes, eleven fiatal leány. Camilla és nővérei-a gyönyörű Lavinia és az angyali lelkű, de torz és sebhelyes Eugenia- története a gyermek és felnőtt kor közötti átmenet egyszerre érlelő, és felzaklató ideáljait, kísértéseit, szerelmeit, kétségbeeséseit, kétségeit és féltékenységeit mutatja be. A szereplők, kivált a nőalakok, realista ábrázolásának köszönhetően az olvasó könnyedén átélheti örömeiket, bánataikat és gondjaikat.
Burney regénye pazar leírásokkal szolgál a XVIII. század végi Anglia szórakozási formáiról, időtöltéseiről s a társasági életet szabályozó szokásokról és divatokról- különösen azon társadalmi korlátokról, sötét fenyegetésekről, amelyekkel a fiatalnők szembesülnek. A szerző a népszerű gótikus irodalom érzelmi túlzásaival festi le az otthon küszöbe előtt ólálkodó veszélyeket.
A klastrom titka c. regényében JaneAusten megemlíti Burney regényeit, olyan művekként jellemezve őket, amelyekben a szellem legnagyobb erőit vonultatják fel, s a világ legcsiszoltabb nyelvén közvetítik az emberi természet legalaposabb ismeretét, változatainak legszerencsésebb foglalatát, a szellem és a humor leggazdagabb áradását. ”Austen megérdemelt dicséreténél nem is kell nyomósabb érv a regény elolvasásához.
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

A szerzetes

2010.03.10. 08:51 szobavankiado

 

A szerzetes
M.G. Levis
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
A szélsőségesen, meglehet indokolatlanul sötét rémregény már megjelenésekor is vitákat keltett, és máig megőrizte elrettentő, hideglelős hatását. Ann Radcliffe gótikus regényeivel ellentétben, amelyek mindig szolgálnak ésszerű magyarázattal a legmeglepőbb jelenségekre is,Lewis az emberi aljasság és kegyetlenség legszélsőségesebb, leghátborzongatóbb tetteivel kapcsolja össze a természetfelettieket. A címszereplő szerzetest, Ambrosio-t csodálják jámborságáért, mígnem kiderül, hogy elképzelni sem lehet nála képmutatóbb, ördögibb képviselőjét a katolikus egyháznak. Viszonylag enyhébb bűnökkel kezdi, de hamarosan már a legsötétebb, legistentelenebb rémtetteket követi el. És nem ő az egyetlen álnok szereplő-a közeli zárda apátnője bebizonyítja, hogy ő is képes a barbár kegyetlenségekre. A regény túlzó képet fest arról, hogy milyen mélységes rombolást visz végbe a hatalom- kivált a spirituális figurák hatalma.
A szövevényes cselekmény dacára a történet jó tempóban, gördülékenyen halad előre. Noha Levis nem alkalmaz különleges tájleírásokat, a könyvet elég vizuálissá teszik a rettegés és pusztulás képei. Ez itt az ártatlanság totális meggyalázásának története, amelynek borzalmát nem enyhíti semmiféle megváltó üzenet. Levis regénye ma is megráz és lenyűgöz, s nem sok modern szerző mondhatja el magáról, hogy versenyezni tud e groteszk látomásmegjelenítő regényével.
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

A faji kérdés előtörténete

2010.03.09. 10:07 szobavankiado

 

’Érdekes történet’
Olaudah Equiano
1794, London
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
A kötet irodalmi mérföldkő és kihagyhatatlan olvasmány annak, aki többet akar tudni a bonyolult faji kérdésről Britanniában és az afrobrit irodalom eredetéről. Íme egy első kézből származó beszámoló a transzatlanti rabszolgakereskdelemről, amely a rabszolgafelszabadítási mozgalom igazolása és támogatása érdekében semmit nem hallgat el borzalmas tapasztalataiból. Az ellenséges politikai és irodalmi légkörben megjelent szöveg sikere és népszwerűsége sokat tett a kérdés napirenden tartásáért.
A történet Eqauiano útját írja le, azzal kezdődően, hogy Afrikában elrabolják, szót ejt a rabszolgaság intézményéről a brit haditengerészetnél; a rabszolgahajókon végzett munkájáról; szabadsága megvásárlásáról; arról, hogy ültetvényeken dolgozott, és végül visszatért Angliába.
A nyíltan vallási színezetű elmélkedés során a szerző megalkotja saját önazonosságát, öntudatosan vállalva brit és afrikai kötődését. Erre vet fényt névválasztása is. Rabszolga-felszabadító körútjain, a kiadványokban és a nyilvánosság előtt Gustavus Vassaként szerepelt. Ebben a könyvben azonban afrikai identitását állítja előtérbe, miközben az elbeszélő mindvégig tisztában van hovatartozása kettősségével. Egy újabb adat amely szerint Vassa/Equiano Dél-Karolinában született, így afrikai kötődése valószínűleg csak kitaláció, csak erősíti a hatást annak az érték4es bepillantásnak, amelyet a szöveg nyújt e bonyolult kérdés ellentmondásos összetevőibe.
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
 

42------------------------

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Egy korai gótikus regény

2010.03.09. 07:31 szobavankiado

 

’Caleb Williams kalandjai’
William Goldwin
1794, London
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
Godwin műve, a zűrzavaros 1790-es évtized egyik legfontosabb és legszélesebb körben olvasott regénye szerencsésen ötvözi a hős személyes történetét a politikai kommentárral.
Az elárvult, autodidakta fiatalember a rejtélyes, de látszólag tiszteletreméltó helyi uraság, Falkland szolgálatába áll. Caleb kíváncsisága azonban kínos titkot derít ki Falklandról, nevezetesen azt, hogy ő volt egyik szomszédja, egy zsarnok földesúr gyilkosa, mely bűntettért két ártatlan helyi parasztot ítéltek el és végeztek ki. A szereplők történeteiből egy megcsontosodott, elnyomásra épülő és a törvényből gúnyt űző osztályrendszer bírálata bontakozik ki. Falkland titka felfedése miatt üldözőbe veszi Caleb-et, és vádat kohol ellene. A történetnek megvan a maga történelmi analógiája; amikor Anglia háborúba lépett a forradalmi Franciaországgal, felfüggesztették, korlátozták a szabadságjogokat, köztük azon szerzők jogait is, akiket bomlasztó nézetekkel gyanúsítottak.
Az olvasó olykor úgy érzi, hogy a regény csak eszközül és keretül szolgál Godwin radikális nézeteihez, amelyet Godwin egy politikai röpiratban más helyütt ismertetett. Ám a cselekmény központjában álló lélektani dráma miatt akár gótikus regényként is olvasható. A modern olvasó határozottan kafkainak érzékeli Caleb szélsőséges üldöztetését.
Godwin, William (1756. március 3., Wisbeach - 1836. április 7., London) - angol filozófus és író, az anarchista társadalomfilozófia első képviselője. Radikális, nem anglikán protestáns (disszenter) lelkész fiaként nőtt fel, s maga is disszenter lelkészként működött több kisvárosban 1777 és 1782 között. Bölcsésztanulmányai után hamarosan magáévá tette a XVIII. század haladó - szekuláris, libertariánus, individualista, optimista és bohém - gondolkodását. Fő műve, az Enquiry Concerning Political Justice (1793) a francia forradalom védelmében íródott (Burke támadása ellenében), ám egyszersmind az individualista, libertariánus filozófia credójává is vált. A könyv első kiadásában megfogalmazott racionalista filozófiai anarchizmus szerint minden szabály és intézmény - beleértve a házasságot - szükségtelen. (A későbbi kiadásokban Godwin elismeri, hogy a törvény és a hagyomány valamelyest szükségesek.) Godwin abból a - felvilágosodásban általános - feltételezésből indul ki, hogy az emberek nagyjából egyforma adottságokkal születnek, és eltérő magatartásuk eltérő körülményeikből fakad: a rossz környezet rosszá, a jó környezet jóvá teszi őket. Az ész [reason] használatában - amellyel az ember választ jó és rossz környezet között - nyilvánul meg a szabadság, s ezt a szabadságot az oktatás adja. Az emberek természetes jóságába vetett hit a földi tökéletesedés eszméjéhez, az uralom nélküli társadalom elképzeléséhez vezet. Míg a felvilágosodás francia filozófusai teljes harcot indítottak az egyház (a papok) és az állam (a királyok és nemesek) által képviselt, az emberek jóságát megrontó intézmények ellen, Godwin jelentősége, hogy ezt a kritikát a társadalmi mikrokörnyezet - a család, az iskola, a szomszédság és a munkahely - intézményeire is kiterjesztette. Szerinte még a karmesteri pálca is szükségtelen és elnyomó jellegű - karmester nélkül a zenészek szabadabban, gazdagabb harmóniákat csalnának elő hangszereikből. Legismertebb regénye, az Adventures of Caleb Williams [Caleb Williams kalandjai] (1794) azt mutatja be, hogyan erőszakolják meg a társadalom tirannikus kiscsoportjai az ártatlan hőst. Más anarchista gondolkodókkal szemben Godwin nem jellemezte sem az együttműködést, a kölcsönös segítséget, sem pedig a gazdasági kollektivizmust az anarchista társadalmat összetartó erőként. Személyes kapcsolatai révén nagy fontosságot kapott az angol irodalom történetében. Nagy hatással volt Wordsworthre és Coleridge-re; Shelley a Queen Mab című művében (1813) kísérelte meg a godwini világot költészetté fordítani. Magánélete többször sajátos próbára tette Godwin elveit. Így többhavi, a házasság átkos intézményét megtagadó együttélés után 1794-ben tradicionális házasságot kötött az ismert feminista írónővel, Mary Wollstonecrafttal. Lánya, Mary 1814-ben megszökött a költő Shelleyvel, s e hű tanítványi viselkedés elismerése helyett Godwin őrjöngött - egészen addig, amíg a kapcsolat formális házasság útján révbe nem ért. Végül a pénzügyi nehézségek közé került anarchista segítséget volt kénytelen elfogadni, a kormánytól s 1833-tól haláláig az államkincstár szinekúráján élt
 
 
 
 
 
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

De Sade

2010.03.08. 16:22 szobavankiado

 

Justine
De Sade
1791, Párizs
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
„
A híresen hirhedt de Sade márki könyve...

De Sade márki és szolgája, Latour, "kérjenek nyilvánosan bocsánatot a katedrális kapujában, mielőtt a Saint-Louis térre szállíttatnak, ahol is nevezett de Sade feje nyaktilón vétessék, Latour pedig felakasztassék. Holttestüket ezután égessék el, és hamvaikat szórják szét a szélrózsa minden irányába". Ezt az ítéletet hozta 1772 szeptemberében az aic-en-porovence-i bíróság, in contumaciam, tehát a vádlott távollétében. Az ítéletet végre is hajtották, három nappal később, jelképesen, bábukkal, Aix főterén. Ki volt az az ember, aki ennyire magára haragította korának hatalmasait; akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett; aki élete nagy részét kisebb-nagyobb megszakításokkal börtönben töltötte; akinek a nevét mind a mai napig valami borzongató homály övezi? Gyermekkoráról keveset tudunk. Nem ismeretes, milyen hatások okozták nemi ösztönei szokatlan irányba fordulását. ...Egy biztos: felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt akkoriban gondolni illett, rájött, saját tapasztalataiból, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, sőt, Freudot jó száz évvel megelőzve megsejtette, hogy a nemiség behálózza az ember valamennyi tevékenységét, belejátszik minden cselekedetébe

”

Európa Kiadó
 
Talán a regény teljes címében- Justine, avagy az erény meghurcoltatása -találjuk meg a legérvényesebb magyarázatot arra, hogy miért tud ma is megrendíteni és elragadni. De Sade hősnője jó, és mindenekfölött jósága ítéli megváltás nélküli szenvedésre. Mint korábbi költészetében Rochester, éppúgy regényeiben de Sade márki az emberi testeket egy közösülő-gépezet alkatrészeivé változtatja. A Justine esetében ez egy olyan eszköz, amely matematikai pontossággal alakítja át az erényt szenvedéssé-és az olvasó élvezete lesz a maradék. Justine beismeri gátlásait, megszökik, könyörög mások életéért, és megvallja hitét. Cserébe levetkőztetik, ütik-marják, korbácsolják, beléhatolnak orálisan, vaginálisan, análisan.
De Sade márki már brutálisan teszi közszemlére azt, ami Richardson XVIII. századi szentimentális regényében, a Clarissá-ban rejtve marad. A nőt a tiszta érzésre és az empátiára való képessége a legmélyebb csodálat és gyalázat tárgyává lesz, s ő folytonosan a mocsokba hull, majd újjászületik. Az olvasó és a hősnő kapcsolatának e kegyetlenül erőszakos erotikája jogosan nevezhető „szadistának”; de Sade Justine kínzóinak és önmagának, mint szerzőnek is sóvárgó bűntársaivá tesz bennünket. Noha a márkit elmegyógyintézetbe zárták, s írásait megsemmisítették, azt a kihívást, amelyet a Justine intéz fensőbbségünk megnyugtató tudatához, nem olyan könnyű semmibe venni
 
De Sade. A XX. századig nemigen illett beszélni róla. Stendhal és Baudelaire csak titokban lelkesedett érte, jóllehet utóbbinál egyértelműen kimutatható a hatása. A szürrealisták, főleg Breton hozták divatba, Apollinaire rajongott érte, s Bataille illesztette be művét az avantgard irodalomba. Az egyébként oly finnyás ízlésű Flaubert csodálatos filozófusnak nevezte, Camus egész fejezetet szentelt neki „Lázadó ember” című esszékötetében, az 1960-as évektől kezdve pedig a francia irodalom egyik legvitatottabb, központi alakja lett. Ki volt ez az ember, akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett, aki élete nagy részét börtönben töltötte, s akit mind a mai napig valami borzongató homály övez? Egy biztos: ő volt az, aki felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt akkoriban gondolni illett, rájött, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, sőt Freudot jó száz évvel megelőzve megsejtette, hogy a nemiség behálózza az ember valamennyi tevékenységét, belejátszik minden cselekedetébe. Sade nagysága a tagadásban van: gyilkos iróniával kezd ki minden morális kategóriát. Filozófiája ellene van minden olyan társadalmi rendszernek, mely korlátozza az egyént. Szinte valamennyi írásában az egyéni ösztönök létjogosultsága mellett tör lándzsát, az elfojtott vágyak kiélésének szükségességét hangoztatja. Justine című regényét sajátos kettősség teszi izgalmassá: az ájtatoskodó, bigott, álszent előadásmód és a mélyén izzó engesztelhetetlen gyűlölet, Justine szemforgató sopánkodása és a háttérben vigyorgó szerző sátáni káröröme. Ez emeli ezt a kis filozófiai mesét a XVIII. század remekművei sorába, Voltaire Candide-ja, Laclos Veszedelmes viszonyokja mellé. (moly.hu)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

A pszichológiai regény kezdete

2010.03.06. 09:53 szobavankiado

 

’Anton Reiser’
Karl Philipp Moritz
1785, Berlin
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
Az ’Anton Reiser’ önéletrajzírói főszereplőjét több értelemben is tekinthetjük Wilhelm Meister kevésbé szerencsés „fivérének”(Goethe híres regénye, az 1796-os Wilhelm Meister tanulóévei nyomán) Mindkét fiatalember színházrajongó, és hiú reményeket táplál majdani színészi sikereiről; de míg Wilhelm, a gazdag nemes fia meglehetősen könnyen szerez barátokat, addig Anton Reisernek küszködnie kell a szegénységgel, valós és vélt megaláztatásokkal, amelyek aláássák önbizalmát.
Moritz „pszichológiai regényének” -ahogyan nevezte- első két része Anton boldogtalan gyermekkoráról szól: hogyan állítják munkába egy istenfélő, de kíméletlenül kizsákmányoló kalaposnál; majd megengedik, hogy gimnáziumba járjon Hannoverben, s bár szépen halad, mindvégig gyötri a tudat, hogy a köz jótékonyságára szorul, ráadásul diáktársai is gúnyolják. Az utolsó két részben azt látjuk, hogyan keres Anton békét a magányos olvasatásban, közben arra vágyva, hogy színészként nevet szerezzen magának, amiért feláldozza az egyetemi tanulmányok megnyíló lehetőségének kevésbé fényes kilátásait.
A regény értékes bepillantás egy olyan világba, amelyet korábban elhanyagolt az irodalom- a kisvárosi mesteremberek és inasok életébe, munkájába és körülményeibe. Ugyanakkor megindító beszámoló az egyén harcáról a külső és belső, a személyiségben rejlő, belső akadályok ellen.
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Rosseau

2010.02.24. 10:43 szobavankiado

 

A magányos sétáló álmodozásai
J. J Rousseau
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
A filozófus, társadalom- és politikatudós, regényíró Rousseau (a romantika egyik előfutára) egyike a XVIII. század szellemi vezéralakjainak. A mű egy öregember csodálatosan lírai, átélt és már-már megszállott emlékezése a múltra. Rosseau még életében jelentős hírnévre, sőt hirhedtségre tett szert népszerű és fontos műveinek egész sorával. Támadva az államvallást és ostorozva a korabeli társadalmat erkölcsi romlottságát nemcsak az uralkodó osztályt hívta ki maga ellen, hanem a párizsi szalonokban uralkodó felvilágosult gondolkodást is.
A mű nem más, mint a mindenkitől elhagyott Rousseau, aki az egyedüllét szeretete és a társaság utáni vágy közt vívódik, megpróbálván elnyomni önmagát illető, bénító kételyeit és azt az ellenállhatatlan késztetést, hogy válaszoljon vádlóinak. A regény máig ható vonzereje éppen abban a feszültségben rejlik, amelyet a józan ész, szemlélődő filozofálás és a társadalom rákfenéi iránt érzett szenvedélyes harag ellentéte táplál. Rousseau azt akarja bizonyítani, hogy megbékélt önmagával, boldogítóan közömbössé vált a társadalom iránt, ám igazságérzete és büszkesége nem hagyja nyugodni. Körülményeinek és belső zaklatottságának ez az elegye tette őt az irodalmi kívülálló egyik első-és legmegejtőbb- modern példájává.
A kötet így lesz kulcsfontosságú előhírnöke a magány és kétségbeesés olyan nagy regényeinek, mint amilyeneket Dosztojevszkíj, Beckett vagy Salinger alkotott, így gyakorolva hatást a regény fejlődésére.
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Evelina

2010.02.24. 10:15 szobavankiado

 

Evelina, avagy egy fiatal hölgy belépése a világba
Fanny Burney
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
Samuel Johnson szerint a huszonhat éves Burney bemutatkozó regénye olyannak tűnik, mintha hosszú élettapasztalat és a világ alapos, beható ismerete állna mögötte. A mű jól példázza, hogy fiatal szerzőjének kitűnő érzéke van a személyiség-lélektanhoz és a visszás társadalmi helyzetek komikus ábrázolásához. Burney, a levélregény formáját elődeitől, köztük Samuel Richardsontól átvéve, beszámol az ifjú hősnő kalandjairól, aki életében először vidékről Londonba utazik, akiknek szörnyű modortalansága a lelki összeomlás szélére sodorja. Végül mindig nélkülözött apja törvényes leányának ismerik el. A regény egyik nagy erőssége az a mód, ahogyan Burney a félénk Evelina szemével láttatja a zajos londoni társaságot. Hozzávehetjük még azt a finomságot és iróniát, amellyel feltárja a hősnő egyre erősödő vonzalmát a becsületes Lord Orwille iránt. A szerelmes kamaszok élvezettel írják le ezerszer is imádottjuk nevét, így hát van abban valami üdítő természetesség , hogyan Burney a szükségesnél némileg gyakrabban ismételgeti Evelinával Lord Orville nevét.
 A művelt szalonok e társadalmi komédiája olykor kissé modoos, kivált, ha Jane Austennek, annak a szerzőnek gazdagabb művészetével szembesítjük, akire a legközvetlenebb hatást tette. Burneyt is illethetjük ugyanazzal a váddal, amelyet a nagy utód szemére szokták vetni, nevezetesen a tár4sadalmi kitekintés szűkre szabottságával-hiszen-, mit sem tud például a nagyvárosi fertőről. De a biztos kézzel megrajzolt társadalmi környezetbe helyezett lélektani kölcsönhatások tekintetében ez a mű a bizonysága annak, hogy Austen 1811-es regénye, az értelem és érzelem nem előzmények nélkül való.
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Werther

2010.02.24. 09:37 szobavankiado

 

Az ifjú Werther szenvedései
J. W. Goethe
Európa Kiadó
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
Boldog vagyok, hogy eljöttem hazulról!
"Amit csak meglelhettem szegény Werther történetéből, szorgosan összegyűjtöttem, s most átadom nektek, tudva, hogy hálásak lesztek érte. Nem lehet nem csodálnotok és szeretnetek szellemét és jellemét, meg nem könnyeznetek a sorsát. És te, jó lélek, aki ugyanúgy vergődsz, mint ő, meríts vigaszt a szenvedéseiből, s legyen barátod ez a könyvecske, ha a sors vagy önhibád miatt nem találhatsz közelebbit”
 
A Werther- az a regény, amely Goethének világhírt szerzett-olyan fiatalember története, aki „túladagolásban” szenved a XVIII, századi érzékenységből. Werther korának „orvosi lova”, azt az esetet szemlélteti, amikor túlságosan átadja magát az érzelmeknek, a képzelgésnek és az önmegfigyelésnek. Hősünk családi ügy miatt érkezik Wallheim képzeletbeli falujába, ahol megismerkedik Lotte-val, akibe azonnal beleszeret. A vonzó, ifjú hölgy azonban már másnak-a helybéli tehetséges, becsületes hivatalnok, a racionális, ám kissé unalmas Albertnek- a jegyese. Ez a szerelmi háromszög kilátástalan helyzetbe hozza hősünket, és az üdvözítő megoldás lehetetlensége arra kényszeríti, hogy eldobja magától az életet. A regénybeli bonyodalmak egy része laza kapcsolatban áll a szerző életének valóságos eseményeivel. Goethe viszonyával Charlotte Buff-hoz aki közeli barátjának, Kestnernek a menyasszonya és egy másik barát szerelmi öngyilkosságáva l(Karl Jerusalem a gyanútlan Kestnertől kért kölcsön pisztolyt tette elkövetéséhez)
A regény sikerének további tényezője a levélforma hatásos alkalmazása. Az elbeszélés kezdetben Werther leveleiből bontakozik ki. Ahogyan a hős egyre kétségbeesettebb lelkiállapotba kerül, közbelép a fiktív kiadó, és ez a regény utolsó része már az általa sajtó alá rendezett anyag Werther hátrahagyott feljegyzéseiből. A mű megjelenése után megjelent a Werther-láz. Számos önjelölt Werther kezdte viselni a regényhős védjegyének számító kék kabátot és sárga mellényt, de volt Werther-kölni, és Wertzher porcelán is, amelyet a regény jelenetivel díszítettek. A legenda szerint sokan utánozták a hős öngyilkosságát is, ami megrémítette Goethét, hiszen ő inkább kritikusan, semmint ünnepelve ábrázolta Werthert. Az 1787-es második kiadás számára alaposan átdolgozta a regényt, és a modern kiadások többsége erre a változatra épül.
mű eredete:
 
Az 1774-ben írt regény alapját három esemény képezi: Goethe reménytelen szerelme egy wetzlari hivatalnok lányába, Charlotte Buffba; az író egy Brentano nevű firenzei kereskedő feleségével való viszonya; valamint a braunschweigi követségi titkár, Jerusalem Károly reménytelen, majd 1772. október 29-én öngyilkosságba torkolló szerelme Herdt pfalzi titkár felesége iránt, melyet a Charlotte vőlegényétől, Kestner hannoveri követségi tanácsostól kölcsönkért pisztollyal követett el.
 
 
 
Szereplők:
 
Werther
M. gróf, a helyi park tervezője
V., fiatalember
S., a herceg tiszttartója, Lotte apja
Philipp, kisfiú
Hans, kisfiú
Charlotte S. (Lotte), Werther szerelme
Louis S., Lotte legfiatalabb öccse
Sophie S., Lotte legidősebb húga
Audran úr
Albert, Lotte férje
Friederike, a st.-i pap lánya
Schmidt úr, Friederike jegyese
Marianne S., Lotte húga
Malchen S., Lotte húga
W. úr
Selstadt úr
M. úr
M.-né
C. gróf, Werther első munkaadója
von B. kisasszony, Werther barátnője
B. ezredes
F. báró
von R. udvari tanácsos
S.-né
T.-né
N. N. herceg, Werther második munkaadója
Heinrich, Lotte apjának korábbi írnoka
 
 
 
 
 
Történet:
 
A történet alapjait a Werther által barátjának, Wilhelmnek írt levelek jelentik, ezt egészítik ki a mű végén az író a cselekmény jobb megértése végett beiktatott magyarázatai.
 
Első könyv (40 levél: 1771. május 4-től 1771. szeptember 10-ig)
Werther - elhagyva édesanyját - otthonról nagynénjéhez utazik, ahol boldogan élvezi a mindennapi semmittevést. Szívesen tölti idejét a közeli faluban, Wahlheimben is. Sok emberrel megismerkedik, köztük egy édesanyával, akinek két fiát, Philippet és Hansot le is rajzolja, valamint egy béreslegénnyel, aki titkon szerelembe esett gazdasszonya iránt. Wahlheimben, egy bálba menet ismerkedik meg élete nagy szerelmével, Lottéval, a herceg tiszttartójának lányával, aki édesapjával egyedül neveli hat fiatalabb testvérét. Azonban, mint kiderül, a lánynak már van jegyese, Albert. Ezek után majd' minden nap felkeresi a lányt, aki eközben szintén megkedveli őt. Hiába próbálja kényszeríteni magát, nem tud lemondani Lottéról, még akkor sem, amikor Albert hazaérkezik. A két férfi összebarátkozik, méghozzá olyannyira, hogy Albert Werther születésnapjára Lotte szalagját és egy Homérosz-kötetet ajándékoz neki. Végül azonban Werther enged barátja unszolásának: elhatározza, hogy munkát vállal, ezért elhagyja a várost és szeretett Lottéját.
 
Második könyv (48 levél: 1771. október 20-tól 1772. december 20-ig)
Werther D.-be utazik C. grófhoz, aki munkát ajánl neki, s bizalmába fogadja, azonban fél év ott tartózkodás után Werthernek elege lesz a dologból, mert ténykedését nem nézik jó szemmel. N. N. herceghez utazik (eredeti elhatározása szerint háborúba akart vonulni, ti. az x.-i sereg tábornoka a herceg), aki hajlandó befogadni birtokán. Innen az n.-i bányavidékre viszi az útja, mivel szíve egyre húzza vissza régi szerelméhez, Lottéhoz. Az immár férjezett Lotte örömmel fogadja. A vidéken viszontlátja régi ismerőseit, akikről csupa rossz hírt hall, többek közt a kicsi Hans meghalt, szülei elvesztetté minden vagyonukat; a béreslegényt pedig a gazdasszony bátyja kirúgta. Találkozik egy bolonddal, Heinrichhel, aki Lotte apjának korábbi írnoka volt, de elbocsájtották, mert beleszeretett Lottéba. Eközben Werther rájött, ez így nem mehet tovább, hármójuk közül valakinek meg kell halnia, hogy a másik kettő boldogan élhessen tovább. Ez a valaki természetesen önmaga kell, hogy legyen. December 21-én még egyszer utoljára meglátogatja Lottét, ahol az Osszián néhány énekét saját fordításában fölolvassa neki. Másnap inasával Albert pisztolyáért küld, s 22-én, éjfélkor főbelövi magát. 6 órával később találnak rá, s az orvos 1972. december 23-án, délben állapítja meg a halált. Szeretteinek, közte Lotténak és Albertnek búcsúlevelet hagyott hátra. Végrendelete szerint, Lotte apja a helyi temetőben temetteti el.(olvasókuckó)
 
 
 
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Érző lélek

2010.02.22. 14:19 szobavankiado

 

Érző lélek
Henry Mackenzie
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
Mi sem jelzi jobban azt a földindulásszerű hatást, amelyhez hasonlót Rousseau levélregénye (Új Heloise) tett a közönségre egy évtizeddel korábban, mint az, hogy a névtelenül megjelent első kiadás alig hat hét alatt elfogyott. A szerző az ifjú Harley, a címben szeplő „érző lélek” tapasztalataival ismerteti meg az olvasóit. Minden egyes epizódja azzal a kifejezett szándékkal íródott, hogy feltárjon egy-egy érzelmi reakciót, legyen az egy londoni prostituált hangsúlyosan nem erotikus bemutatása, vagy az érzelmek csereforgalma egy apa és elidegenedett fia között, Az ábrázolt érzelmek széles köre a szánalomtól, együttérzéstől és empátiából a jótékonykodásig és a nagylelkűségig ível.
A cselekmény fordulatai másodlagosnak tűnnek az érzelmi reakciók alapos kidolgozásához képest, Az érzelmi körkép egyes darabjai a narratív feszültség felkeltésének különösebb szándéka nélkül kapcsolódnak egymásba, máskor az ún. kiadó értesíti az olvasót, hogy bizonyos helyeken a szöveg hiányos. Mindazonáltal az a gesztus, amellyel a szerző ráirányította a figyelmét a szereplők-és az olvasóik-érzelmeire, számos korabeli írókra, s még azokhoz az esztétikai alapokhoz is hozzájárult, amelyeket már készen kaptak az új regényíró nemzedékek. Mint ahogy Dickens is pontosan tudta: a  szépirodalomnak elsősorban az olvasót kell megindítania,
Az érzelmi élet jelenségeit, az érzelmekhez fűződő intenzív, tudatos és pozitív viszonyt előtérbe állító, „antiracionalista” irodalom- és mentalitástörténeti irányzat a klasszicizmus és a romantika közti időszakban.
Az irányzat Franciaországban és Angliában jelent meg a 18. század első évtizedeiben. Német területen az 1740-es évektől, Magyarországon az 1770-es, 80-as években érvényesült. Jelentős mértékben hatott a nem fikciós műfajokra, mint pl. a napló, az elmélkedés (pl. Vauvenargues) és a levél. Elkülönítendő a rokokó és a Sturm und Drang irányzataitól; utóhatása nyomon követhető a 19. században is (romantika, biedermeier). 
Általános értelemben a fogalom az érzelmekre való képességet jelöli, egyezően a korabeli szóhasználattal. Egyben jelzi a mentalitás alapvető megváltozását a barokk és a korai felvilágosodás időszakát meghatározó sztoikus magatartással szemben. El szokták különíteni egymástól az „érzékeken nyugvó”, azaz külső tárgyak által kiváltott és a „belső”, azaz puszta elképzelésekre vonatkozó érzelmeket. A természeti benyomások által ébresztett érzelmek mellett kitüntetett szerepe van a „társasági érzelmeknek”, mint pl. a barátság, a szeretet, a szerelem és a részvét, melyeknek magas erkölcsi értéket tulajdonítottak.  
Erőteljes társadalomkritika, a fennálló rend elleni lázadás, az érzelmi, erkölcsi értékek hangsúlyozása, a teljes emberi egyéniség figyelembevétele és a polgári értékek tisztelete jellemzi. Az érzékenység új tartalommal töltötte meg a klasszicista formákat (pl. pásztori költészet, elégia, didaktikus költészet, óda), felhasználta a népköltészet eszközeit, s új műfajokat teremtett, melyekben nagy szerephez jut a kispolgári és a népi tematika. Az érzékenység törekvéseit Richardson, Rousseau, Marivaux, Prévost abbé, Bernardin de Saint-Pierre, André Chénier, Goethe, Schiller és Hölderlin valósította meg a legmagasabb szinten. 
Az érzékenységet a preromantikához kapcsolja a mindkét irányzatra jellemző ossziánizmus, a természet iránti fogékonyság, a vallásos érzés és a szerelmi tematika. E sajátosságok túlélték a francia forradalom racionalista optimizmusát és hozzájárultak a romantika kialakulásához. 
Johann Jakob Bodmer és Johann Jakob Breitinger az 1740-es években megjelent poetológiai írásaikban a lelki folyamatok kifejezéseként határozták meg a költészetet, melynek fő célja a lélek megindítása. E koncepció jegyében született például Edward Young nagyhatású epikus költeménye (The Complaint, 1742—1745, Péczeli József fordításában Éjtszakai gondolatok, 1786),FriedrichGottliebKlopstock óda- és himnuszköltészete, valamint a kor érzékeny vígjátékainak és polgári szomorújátékainak jelentős része. Az utóbbiak fő célja a színpadi hősök és a nézők közti érzelmi közösség létrehozása. Ugyanez az érzelmi azonosulás az alapja az érzékeny regénynek (pl. Richardson, Gellert, Sophie von La Roche). Goethe Wertherének megjelenése (1774) jelzi az irányzat regénybeli kiteljesedését, noha Johann Martin Miller érzelgős kolostori regényét, a Barczafalvi Szabó Dávid által magyarra fordított Siegwartot (1776)a korba magasabbra értékelték. Laurence Sterne (A Sentimental Journey, 1768) és Jean Paul az érzékenységgel ellentétes humort alkalmazta az előbbi védelmében.  
Az irányzathoz tartozó írók kultuszát már életükben különféle csoportok ápolták. Mint társadalmi mozgalom, az érzékenység elsősorban a fiatal nemzedékek és a nőolvasók körében terjedt, s szoros kapcsolatban.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Sterne:érzelmes utazás

2010.02.22. 09:01 szobavankiado

 

Laurence Sterne
Európa Kiadó
Érzelmes utazás
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
Sterne rövidebb regénye a Tristam Shandy-hoz képest, illetve annak árnyékában igazi komikus gyöngyszem. Az önéletrajzi anekdotázást a fikcióval és az útikönyv- paródiájával ötvöző könyv Yorick és szolgája, La Fleur európai bolyongásait örökíti meg. A Nagy Utazás, a kontinentális szokások és művészet tanulmányozása, ami kulcsszerepet vitt az angol úriemberek nevelődésében, itt a szatíra tárgya. Annál inkább, minthogy Yorick nagy utazása során a kicsinyítéssel és az érzékenység mikroszkopikus tanulmányozásával szembesülünk.
E regény esetében nem a történet jelenti az élvezetet, hanem a kötetlen társalgás játékos manipulációja. A beszédmód válik a legfontosabbá, míg a szerző-narrátor a szentimentális értelmezés és a többet tudó realizmus közt lebegteti a különböző események leírását. Szemléletes példa erre az elszabadult szamarát sirató ember esete, amely allegóriája lesz annak, miként vezethető le egy állat iránti érzelmeinkből embertársainkhoz való viszonyunk. A gyászoló ugyanis agyondolgoztatta és éheztette a csacsit, akit most megsirat. De gyorsan jön az ellenpélda is egy érzéketlen ostorcsapás képében, amelyet a szerzőt szállító állatoknak-és az előbbi allegóriának- osztanak ki. Az efféle hasadások az érzelmek, az életkörülmények és az elbeszélői nézőpontok között mindig ott bujkálnak közvetlenül a felszín alatt, még ha az anyagi megfontolások, az evilági szenvedélyek és az állandóan jelen lévő erotika udvariasan elkendőzik őket.
Ki gondolná, hogy ez a nagyon eleven könyv, ez az érzelmességében is vidám, szeszélyességében is fegyelmezett, komolyat s játékosat elegáns könnyedséggel vegyítő különleges útirajz egy haldokló ember munkája? Laurence Sterne egy hónappal élte túl az Érzelmes utazás megjelenését, s akár sejtette, akár nem, hogy az utazás második részét sosem fogja megírni, ebből a sejtelemből semmi sem ivódott át az első részbe. 1765-66-ban Itáliába is ellátogatott. Ez az utazás, és egy nagy szerelem édesbús emléke ihlette Sterne-t az Érzelmes utazás megírására. A betegség időnként ágyba kényszeríti, majd újabb munkaroham következik, aztán a láz és a tüdővérzések rohamai. Teljesen legyengülve, kísérteties árnyként jelenik meg londoni barátai közt, de hozza magával az Érzelmes utazást. Még egyszer feltűnik a társasági termekben, új könyvének diadalát azonban már nem arathatja le.
 
Sterne első irodalmi jellegű művei levelek és prédikációk voltak, és megpróbálkozott a politikai szatírával is (swifti mintákat követve): első hosszabb írása a yorki egyház belső ügyeivel foglalkozó A Political Romance (1759; más címen: The History of a Good Warm Watch-Coat). Szintén ebben az évben írhatta a halála után megjelent A Fragment in the Manner of Rabelais című munkát, mely a prédikáció művészetével foglalkozik.
Legismertebb műve a Tristram Shandy úr élete és gondolatai (1759-67, kilenc kötetben) (fordította Határ Győző), amely meglehetős hírnevet hozott neki hazájában és Európa más országaiban is. Már a kötetek megjelenésével párhuzamosan elkezdték lefordítani a nagyobb európai nyelvekre, hatása pedig Denis Diderot-tól és a német romantikusoktól napjaink posztmodern irodalmáig terjed.
Kevésbé nagy hatású, de legalább annyira ismert regénye az Érzelmes utazás Francia- és Olaszországban (fordította Kazinczy Ferenc Érzékeny utazások Francia- és Olaszországban címen, illetve – az ő fordításának felhasználásával – Határ Győző). A történet elbeszélője a Tristram Shandy egyik szereplője, Yorick.
Vallásos írásai (Sermons, két kötetben) még életében jelentek meg, posztumusz adták ki többkötetes levelezését, a Journal to Eliza című, más műveinél jóval szentimentálisabb és kevésbé humoros levelet, mely ahhoz a nőhöz szól, akinek élete utolsó éveiben udvarolt. Összességében – s különösen más századbeli írókhoz viszonyítva – Sterne életműve nem túl nagy, de meghatározó jelentőségű az európai irodalomban.(wikipédia)
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Horace Walpole

2010.02.21. 10:16 szobavankiado

 

Az otrantói várkastély
Horace Walpole
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
 
A kötet a szerző egyetlen regénye, ám a gótikus rémregény-sorozatnak nyitódarabja.
A központi szál Otranto hercege, a zsarnok Manfred és családja történetét követi , s egy rejtélyes esetből bontja ki a cselekményt: Manfred fiát és örökösét agyonsújtja egy égből pottyant, tollforgós sisak. Ez a természetfeletti fordulat indítja el az események sorát, és vezet el az igazsághoz. Otranto jogos örökösét visszahelyezik birtokába. A cselekmény egy része a családi kastélyban játszódik, s egyben megtestesítője a rejtélyes haláleseteknek, és kísértetjárásoknak. A középkori lovagok világába helyzet történet java a képzelet szüleménye, ám a heves érzelmek valódiak, ahogyan azok a szélsőséges lélektani helyzetek is, amelyekbe a szereplők kerülnek. Kegyetlenség, zsarnokság, erotika és birtoklás-a helyszínnel együtt mindez kötelező toposzává vált a gótikus történeteknek. Walpole maga úgy mesélte, hogy először álmában ötlött föl a történet, melynek formába öntésekor szinte fuldoklott a látomásoktól és szenvedélyektől. A kedvezőtlen fogadtatástól tartva nemcsak hogy álnéven(Onuprio Muralto)jelentette meg művét, de egyenesen azt állította róla, hogy egy XVI. Századi olasz kézirat6 fordítása. Walpole irodalmi kísérleteinek különlegessége tükröződik vissza a szerző által építetett neogótikus udvarházban, amelyet mai is látogathatnak az érdeklődők.
„Horace Walpole, az unatkozó és kőgazdag angol parlamenti képviselő a XVIII. század derekán mert nagyot álmodni. Vett egy vityillót Twickenhamben, kicsit átpofozta, telerakta családi mütyürkéivel, majd elkeresztelte Strawberry Hillnek. A gótikussá alakított építmény hálótermében Horácunk egyik este szörnyűségeset álmodott. Felébredve úgy döntött, összerak emlékfoszlányaiból egy sztorit. Az otrantói várkastély 1764-ben jelent meg a szerző neve nélkül egy rövidebb előszóval. A regény nagy siker lett, és bár az egy évvel későbbi, szerzői névvel és egy részletesebb bevezetéssel megjelent második kiadás már nem fogyott annyira a piacon, sok arisztokrata költözött gótikus lakhelyre vagy alakította át házikóját gótikusra. Ez volt a neo-gótika. Persze hősünknek azért akadt egy-két irodalmi követője is. Közéjük tartozott Ann Radcliffe, akit a magyar olvasók jobbára Jane Austen révén ismerhetnek – A klastrom titka című regényének főszereplője, Catherine megszállott Radcliffe-fan”(könyvesblog)
Leírás Négy klasszikus angol kalandregény
 
A kísértet-, kaland- és rémhistóriák divatja nem újkeletű az angol irodalomban. Már a reneszánsz prózaírók is szívesen művelték a népszerű irodalomnak ezt az ágát, s mindmáig kedvelt műfaja maradt az angol széppróza jeleseinek. Kötetünk négy évszázad négy jellegzetes kalandos-kísérteties históriáját tartalmazza: Thomas Nashe (1567-1601): A balszerencsés utazó, avagy Jack Wilton élete című műve az első angol pikareszk regény; egy királyi apródból nemzetközi kalandorrá lett ifjú hihetetlennél hihetetlenebb hányattatásai a reneszánsz Európában. William Congreve (1670-1729): Incognita, avagy Szerem és Kötelesség megbékélése. Az angol Restauráció leghíresebb vígjátékírójának egyetlen regénye a korabeli Itáliában játszódik: álöltözet, gyilok és méreg, fortély és fordulat bőven található a vérbeli drámaíróra való, mesteri kézzel bonyolított cselekményben. Horace Walpole (1717-1797): Az otrantói várkastély. A napjainkban megint nagy divatját élő gótikus regény egyik híres reprezentánsa a tizennyolcadik századnak ez a hamisítatlan rémtörténete, a titokzatos várkastélyban zajló vérbosszú és kísértetjárás hátborzongató históriája. Joseph Sheridan Le Fanu (1814-1873): A báró meg a kísértet. Egy ódon ír kúria repkénnyel benőtt falai különös bűntényt takarnak... a csillogó tükrű tó felszínét olykor-olykor megtöri valami: mintha egy fehér kéz nyúlna ki segítséget kérőn a vízből... A mogorva báró hiába zárkózik el az emberek elől: az ősök bűne nem maradhat megtorlatlanul... Ezzel a Viktória-korabeli valóságos kísértethistóriával zárul a kötet, amely remélhetőleg éppúgy elszórakoztatja majd az olvasót, mint könyvünk néhány évvel ezelőtt megjelent elődje, a különös históriák.
 
Thomas Nashe: A balszerencsés utazó, avagy Jack Wilton élete (Fordította: Bart István) 5
William Congreve: Incognita, avagy Szerelem és Kötelesség megbékélése (Fordította: Bart István) 159
Horace Walpole: Az otrantói várkastély (Fordította: Papp Zoltán) 237
Joseph Sheridan Le Fanu: A báró meg a kisértet (Fordította: László Balázs) 357
Jegyzetek 519
 
 
Kiadó: Európa Könyvkiadó 
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1974
 
 
 
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Emile

2010.02.21. 09:46 szobavankiado

 

Emile, vagy a nevelésről
J.J. Rousseau
Kerekes Tamás
 
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
 
 
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
Rosseau filozófiai regénye Emile, a képzett tanítvány ideális nevelését viszi végig születésétől a felnőtté válásig. Emile-t nem tanítják addig olvasni, amíg ő maga nem kezd el szomjazni a tudásra, és szándékosan szűkre szabják irodalmi tapasztalatait. Rosseau szerint a Robinson Crose a legjobb könyv a természetes neveléshez, így Emile elsőként ezt olvassa el.
Rousseau oktatásfilozófiája a vallást illetően is radikális. Síkra száll azért, hogy ne siessék el a gyermekek vallásos nevelését, hogy elkerüljék a bemagoltatást vagy a hibás teológiai-hitbéli elgondolások rögzülését. Emile-nek ezért nem tanítanak dogmákat, hanem felvértezik azzal a tudással és értelemmel, amellyel később majd hitet választ magának. A kora kamaszkor az az életszakasz, amikor akadémikus ismeretszerzés helyett jobb tapasztalatból tanulni. Emile, a természetet megfigyelve, maga teszi fel és válaszolja meg a kérdéseket. Emile társas érintkezése, szocializációjára és szexuális érésére helyezi a fő hangsúlyt. Az utolsó könyvben(b Sophie nevelése) Rousseu a lányok, és a fiatal nők oktatásával foglalkozik. Helyteleníti, hogy komoly tudással tömjék a lányok fejét, azon az alapon, hogy a férfiak és nők eltérő erényekkel rendelkeznek. A férfiaknak az igazságot kell tanulmányozniuk; a nők tanuljanak hízelgést és tapintatot. Rousseau regénye Emile és Sophie házasságával zárul, akik visszavonult, m termékeny közös életre készülnek vidéken.
A kötet a francia felvilágosodás nagy gondolkodójának a nevelésről szóló gondolatait foglalja össze. Neveléselméletének alapja – a kereszténység világnézeti tételével szemben, mely szerint minden ember eredendően bűnben születik – az, hogy az ember, mint a természet része, születésétől fogva jó, csak a társadalom rontja meg. Éppen ezért, a kor eszményképét jelentő, a test és a lélek összhangját mutató ember kialakítása érdekében a növendék számára elegendő csupán a neveléshez szükséges megfelelő környezetet megteremteni, s így, a társadalomtól távol, a természet közelségében az ismeretszerzést, az erkölcsi értékek kialakítását biztosítja a gyermek természetes kíváncsisága. Képzelt növendéke, Emil nevelése kapcsán ismerteti nevelési elveit, s ezek alkalmazását mutatja be cselekményepizódok formájában. Ez a keret lehetőséget nyújt arra is, hogy kifejtse gondolatait a természetes vallásról, a társadalomról, a polgári intézmények romlottságáról, az emberi érzések felszabadításának szükségességéről. Rousseau klasszikus munkáját, kultúrtörténeti jelentőségű eszméit gördülékeny, olvasmányos fordítás hozza közel a mai olvasóhoz
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Nicholas Nickleby

2010.02.20. 09:05 szobavankiado

 

Nicholas Nickleby
Charles Dickens
Európa Kiadó
Iszonyú pénzügyi hajsza előzi meg a regényt Dickens életében. Apja ismét csődbe jut, de az írónak is ott vannak a sűrűn születő gyermekek, ám Dickens nyelvi képzelete, és jellemző ereje itt bomlik ki, először teljes gazdagságában. A logikai bakugrások- írja Taxner Tóth Ernő-e mesterművében pontosan érzékelhető a valóság arányainak az eltévesztése, ami Mrs. Nickleby egész világszemléletét, a külvilághoz fűződő viszonyát és életformáját alapvetően meghatározza. Hiúság, önzés, abszurd képtelenségek, összezavart emberi viszonylatok uralkodnak a Portsmouthban dolgozó vándor színtársulat mikrotársadalmában is, amikor Nicholas közéjük kerül. Álnok, otromba és ostoba cselszövések, féltékenykedések és alázatoskodások, függő viszony a társulaton belül, és függő viszony a társulaton kívül, álművelt közönség, megalázkodás itt és ott-ez a vándorszínészek élete. Nicholas kényszerből lett színész, mert az igazi nagy kalandról, a hajóséletről már lekésett.
Ivor Brown kutatásai alapján tudjuk, hogy a regényben szereplő színtársulat belső élete és műsora a legapróbb részletekig hiteles. Ennek segítségével építi bele Dickens Pazar Shakespeare-paródiáját a könyvbe. Erre Mrs. Nickleby döbbenti rá az olvasót, aki stratfordi élményeiről fecsegve éppen akkor örvendezik, hogy fia nem lett Shakespeare, amikor Nicholas javában játssza a fiatal Shakespeare szerepét -ripacskodik és darabokat dolgoz át-a harmadrangú vándor színtársulat szegényes körülményei között. A színház „kis világába” foglalt társadalmi szatíra a „színház az egész világ” gondolatát sugallja. A regény értékét azonban nem a szimbolikus kifejezést kereső törekvések, hanem a hagyományos kalandregényelemek határozzák meg, s teszik végső soron felemás alkotássá.
 
 
 Az írót mindvégig izgatja a bűn, amelyet elsősorban a nyomor következményének tart. Ámbár csaknem ugyanígy termeli nála a bűnt a szívtelen pénzvágy is. De nála az igazi nemes lelkű embert nem ronthatja meg sem a nyomor, sem a pénz. Itt van egyik leghíresebb regénye, a Twist Olivér. A nyomorúság és a bűn világának nagy körképe, a londoni alvilág szörnyűségeinek tárháza. Dickens szinte felfedezőúton járt, amikor a polgárok számára megfigyelte és leírta, hogy milyen pokol fortyog alattuk. De a jókat - így elsősorban a minden kísértésnek kitett Twist Olivért - nem ronthatja meg a bűn csábítása, és emberi derékségével felemelkedik a polgári lét mennyországába. A gonoszak pedig meglakolnak. Soha ilyen együgyű rémtörténettel nem tudták feltárni a nagyváros valóságos mély rétegeit. Soha ennyi derűvel nem tudták kifejezni a részvétet az emberi szenvedések iránt.
Dickens gyakran ír a polgári világ másik végéről, a tőkés üzletemberekről (Nicholas Nickleby, Dombey és fia). Kitűnően ismeri a környezetet, és merőben nem ismeri a tőkések valódi lelki rugóit. A rideg szívű üzletemberek meglakolnak, vagy legalábbis magukra maradnak, a jószívűek boldogulnak. Van egy nagyon szép meséje, a Karácsonyi ének (a Karácsonyi történetek sorozat legismertebb darabja), amely arról szól, hogy Scrooge úr, az önző, gazdag ember boldogtalan magányában él, de karácsony estén megjelenik előtte halott üzlettársának lelke és látomásokban mutatja meg neki az önzés boldogtalanságát. Scrooge megretten sivár jövőjétől, és elmegy szegénysorban élő rokonához, aki boldog családi életben él, és e derűs körben megtalálja a sohasem ismert boldogságot. Mert hát Dickensnél még a kísértetmesék is londoni polgárok és londoni kisemberek körében játszódnak, és aki megjavul, annak nemcsak joga, hanem lehetősége is van a boldogságra.
 
Dickens harmadik s egyben egyik legnépszerűbb regényét tartja kezében az olvasó. Még írta a Pickwick Klub-ot, a közepén járt az Oliver Twist-nek, amikor belefogott – s már dolgozott első történelmi regényén, a Barnaby Rudge-on, amikor még mindig a Nickleby részleteit munkálta ki. Döbbenetes munkabírása jól is jött neki: kellett a pénz a családra, az egyre szaporodó gyerekekre.
Dickensre nagy hatással volt a tizennyolcadik századi kalandregény műfaja, Fielding, Smollett s nem utolsósorban Defoe művészete – bizonyos fokig a Robinson Crusoe-ra emlékeztet az, ahogyan a főhős, az ifjú Nickleby sorsának alakulása formálja magát a művet is.
Akkoriban, 1837 táján nagy port vert fel s az újságokba is bekerült egy különösen felháborító eset: vagy egy tucatnyi alultáplált kisfiú pusztult el fertőző betegség következtében egy yorkshire-i magániskolában. Dickens egy barátjával felkerekedett, hogy körutat tegyen északon, és maga is szemügyre vegye ezeket az „olcsó tanintézményeket”. Oliver Twist után nem akart ismét kisgyermeket állítani műve középpontjába, így került a fókuszba a gyermeki szenvedés és az iskolatulajdonos mohó önzése között őrlődő fiatal tanító. De hogyan lesz valaki egy ilyen nyomorúságos intézményben a testi és lelki kínzás eszköze? Mégpedig olyan valaki, aki undorodik saját tevékenységétől, gyűlöli a körülményeket, amelyekbe a sors helyezte, s kellően nemes jellemű ahhoz, hogy az olvasók rokonszenvét elnyerhesse? Nicholast, az ártatlan, tapasztalatlan fiatalembert a gonosz nagybácsi beavatkozása és a „jobb családok” elszegényedésének társadalmi folyamata kényszeríti a tanítói szerep elvállalására.
 
Különféle jótétemények után emelt fővel távozhat azonban a szörnyű helyről, s új kalandokat előbb a vándorszínészetben – felejthetetlen figurák között, vaskos komikumhelyzetekben –, majd pedig a boldog, hamvas szerelemben talál.
 
 
 
Charles Dickens
Nicholas Nickleby I-II.
(Nicholas Nickleby)
Európa Könyvkiadó, 2009
Charles Dickens művei
Fordító: Devecseriné Guthi Erzsébet
 
 
 
 
.Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

A két város

2010.02.20. 07:44 szobavankiado

 

A két város regénye
Európa Kiadó
A tények költészete
 
Charles Dickens(1812-1870)
Művei már a szerző életében túlléptek a nemzeti határokon. Holott az ő írói világa kötődött legszorosabban a tipikus angol civilizációhoz, elsősorban gyermekkorának, a húszas éveknek tárgyi és társadalmi valóságához. A realista irányzathoz szokás sorolni, holott regényeiben inkább mitologizált, mint realisztikus világot teremtett. Személyes szimpátiája és prófétai felháborodása kivételes intenzitással „torzított” el minden jelenséget, ami bekerült művészi érdeklődése körébe. Szándékosan a tények költészete érdekelte, mert a kor pragmatikus, hasznosságelvű s az önmegvalósítás mítoszától gondolkodásával szemben a képzeletben és a játékban látta az emberi természet eredeti jóságának megnyilvánulását. Dickens „fantasztikus realizmusát” Dosztojevszkij írói világával lehet rokonítani.(Pál József)
Úgy tűnik minden összejött, hogy hátráltassa az írót, válás, vasúti szerencsétlenség, több országra kiterjedő felolvasások, de a közönséggel való közvetlen kapcsolat kábítószerként hat Dickensre, 1586 után. A regénynek a maga korában sem volt nagy sikere (Taxner Tóth Ernő), de a belőle készült színdarab századunk elején rendkívül népszerű volt. Igaz, Sydney Carton, a részeges ügyvéd önfeláldozását emelte ki.
A két város egyedi az életműben. Kevés benne a humoros vagy melodramatikus díszítő elem, kevés benne a párbeszéd, nincsenek mellékcselekmények. Soha korábban Dickens ilyen szikár történettel nem elégedett meg. Csak a lényegről van szó. A forradalom problematikájáról.
Ebben az Angliában, hangsúlyozza a regény, ahol a társadalmi haladásnak olyan reménytelennek tűnő harcot kell folytatnia, a szegények szörnyű körülmények közt élnek, szenvednek és nyomorognak. A nyugtalanság és elégedetlenség időnként-különböző ürügyekkel- elönti az utcákat, a csőcselék pusztításának veszélye állandóan a levegőben lóg. Az ellenpélda, a másik város, Párizs képe nem hagy kétséget afelől, hogy Dickens ettől féltette Angliát. Franciaországot, mint a nyomor országát ábrázolta, ahol az öregek és fiatalok arcán barázdákat húzott az éhség. A párizsi tömeget ellenállhatatlan társadalmi erőnek ábrázolja. Akárhányszor megidézi az író, mindig lenyűgöző természeti tüneménynek festi le: dühöngő áradatnak, áradó tengernek, forró víz örvénylésének, hőforrásnak, izzó kráternek látja. Ebben nem személyek, hanem a meg nem nevezett, pusztán számmal ellátott emberek vesznek részt; az egyéniség eltűnik a mindent elsöprő kollektivitásában. De amit a gonoszság felidézett, maga is éppoly gonosz. A rémuralom párizsi leírása szinte kéjessé válik izgatott lüktetésével. Valószerűnek hat az a nézet, hogy a táncot járó tömeg leírásban Dickens rettegése formálódik meg a népfelkeléssel kapcsolatban.
„Semmi kétség, A két város kettős mondanivalóját így foglalhatjuk össze: szembeállítja a rossz, de elviselhető angol állapotokat az elviselhetetlen francia lázongással; és a forradalom fenyegetésével felfelé és lefelé egyaránt figyelmeztetni akar arra, amitől a legjobban rettegett kora angol polgárságával együtt.”(Im.mű)Itt jut el Dickens ahhoz a ponthoz, melynél mindenféle társadalmi erőszakot azonosít a bűnözéssel. Dickens nem hitt a parlamenti demokráciában és párját ritkító módon elutasította az országgyűlési képviselői státuszt. Dickens ellentmondásos nézetei megmutatkoznak a polgárság és a munkásság bírálatában, és előkészítik a Szép regények c. mesterművet, amit a kritikusok a kiábrándultság mesterművének neveznek.
 
A kötetről nemrég nyilatkozott igen elismerően Bán Zoltán András, én megpróbálom ettől függetleníteni magam.
(Kerekes Tamás)
Charles Dickensnek (1812--1870), a XIX. századi angol széppróza óriásának ez a kései regénye (1859) nyolcvan éve nem jelent meg magyarul, az utóbbi generációk számára tehát jóformán ismeretlen az életműből. "Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele.
" Az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London.
Két város -- és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata ellenére vissza kell térnie Párizsba, és szembe kell néznie a Terror anarchiájával. Carton sorsa végzetesen összefonódik riválisáéval, s a végső próbát neki is Párizsban kell kiállnia. A szerző által "legjobb történetének" nevezett regény erőteljes, eleven portréja a változásnak, a felfordulásnak, amely nemcsak a történelem menetét, hanem az egyének életét is alapjaiban változtatja meg.
 Dickens ebben a regényében egy bonyolult történet szálait szövögeti, részben az 1789-es eseményeket követő években, részben visszanyúlva a korábbi évtizedek vidéki Franciaországának világába. Könyve nem történelmi visszaemlékezés, nem ad átfogó képet a zaklatott kor minden részletéről, mégis - ha csak résnyire is - bepillantást enged egy azóta is büszkén emlegetett forradalom talán legigazságtalanabb időszakának hétköznapjaiba.
A Bastille börtönében évtizedeket raboskodó egykori francia orvos, aki időskorának éveit Londonban éli, olyan abszurd helyzetbe kerül, hogy lányát éppen annak a családnak - mit sem sejtő - leszármazottja kéri feleségül, akik miatt ártatlanul töltötte a világtól elzárva legszebb éveit. Lánya érdekében megőrzi titkát, felül tud emelkedni az egykori sérelmeken, ám a történelmi események hirtelen véget vetnek a boldog, nyugalmas családi éveknek.
A sors Párizsba veti őket, ahol maguk is a fejetlen, elszabadult őrület csapdájába esnek. Nehéz helyzetükben félelemmel tölti el őket, hogy sorozatban ítélik el, és végzik ki az előző évek arisztokratáit, és bárkit, akire a gyanú árnyéka vetül. A máig iszonyatosan hangzó guillotine félelmetes, "munkában töltött" időszaka volt ez.
Az író mesterien keveri a kártyákat, könyvét olvasva képtelenség az eseményeket előre látni, szinte krimiszerűen izgalmassá teszi a történetet. Stílusa mindvégig lenyűgöző, a cselekmény olvasása közben pedig fel sem rémlik az olvasóban az elröppent százötven év.
Dickens regénye egy szép, kerek történet, tele jó és rossz emberekkel, bűnös alakokkal, és nemes lelkű egyéniségekkel, véleményformáló, elgondolkoztató helyzetekkel. Történetük azonban csak eszköz, amolyan jelképes ecset volt az író kezében a kor megfestéséhez. "Azt reméltem, árnyalhatom néhány színnel a közismert képet, amely arról a rettenetes korról kialakult" -írta szerényen könyve előszavában a varázslatos tehetséggel megáldott szerző.
Ne várjanak újabb nyolcvan évet, olvassák el! Érdemes.
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Értelmező szótár

2010.02.19. 05:52 szobavankiado

 

Értelmező szótár
(kifejezés)
 
Az értelmező szótár egy olyan szótárkönyv, amely a benne lévő szavak meghatározásait tartalmazza ábécé sorrendben. A meghatározások a szavakhoz tartozó fogalmakat írják le úgy, hogy azt könnyen meg lehessen érteni. Az értelmező szótár használható új szavak megértéséhez, tanuláshoz, a helyesírás és helyes fogalmazás ellenőrzéséhez, adatok, összefüggések kereséséhez.
A szótár így lehetővé teszi, hogy mindenki aki azt a nyelvet beszéli pontosan ugyanazt értse a szavak kimondásakor, meghallásakor, leírásakor és elolvasásakor. A jó értelmező szótár megadja a szóhoz tartozó más tudnivalót is, mint például a szó eredetét, a szó nyelvtani besorolását, helyes használatát. Példamondatokat is tartalmaz a meghatározások használatának bemutatására.
Egy adott szót egy ilyen szótárban egy szócikk ír le. A szócikkek különböző szerkezetűek, de a szótárban kell olyan rész is, amely elmagyarázza egy ilyen szócikk szerkezetét.
Az értelmező szótár eszköz az ingerültség kezelésére azáltal, hogy felszabadítja a korábban rögzült figyelmet egy addig érthetetlen jelenségről, zűrzavarról, vagy megoldhatatlan problémáról. Az értelmező szótár az intelligencia fejlesztésének eszköze. Az értelmező szótár használatához jó, ha kívülről megtanulod az ábécét, hogy gyorsan megtaláld benne azt a szót, aminek utána akarsz nézni.
Világunk birtokbavételének eszköze mindenekelőtt a nyelv; gondolataink, érzelmeink is a nyelv révén válnak tudatossá, egyértelművé számunkra és közölhetővé embertársaink számára. Ebben a folyamatban a nyelv összetevői (a fonémák, a szókincs és a grammatika) közül a szókincsnek kiemelkedő szerepe van. Találóan és szépen fogalmazza meg a szókincs jelentőségét Szemlér Ferenc költő Szavak c. versében:
 
„Mit sejtek csak zenén, más hangokon,
 
bennük tapintom és lélegzelem.
 
Varázslatukra lett csak otthonom
 
az értelem-fagyasztó végtelen.
 
Miattuk érzem, hogy itthon vagyok
 
a földön... élnem s küzdenem szabad...
 
Magamra hát sohase hagyjatok,
 
világteremtő, hűséges szavak.
 
 
 
Ha a szavaknak ilyen nagy a szerepe a gondolkodás és a kommunikáció folyamatában, a társadalom életében, sajnálatosnak kell mondani, hogy a nyelvhasználattal foglalkozó írásainkban gyakran kell utalnunk a szókincs szegénységére, igénytelenségére. De vigyázzunk, nem a nyelv, a nyelvállomány szegénységéről van itt szó, hanem az egyéni nyelvhasználatról. Nyelvünk ugyanis figyelemreméltó elevenséggel, alkotóerővel követi a társadalmi, gazdasági, tudományos élet fejlődését, és új szavakkal, kifejezésekkel reagál az újdonságok megnevezésére: világháló, honlap, egér, holdkomp, léglökéses repülőgép, géntérkép, másolás, hódeszka, bevásárlóközpont, látványpékség, körforgalom, hűtőgép, mélyhűtött stb. Ha kell, idegen nyelvekből is kölcsönöz szavakat: CT (komputer tomográf), MR (emer = mágneses rezonancia), flopi stb. Érzékenyen reagál nyelvünk gondolataink újabb meg újabb árnyalatainak kifejezésére is: beszél – beszédet mond (pl. az államelnök a parlamentben); kifogásol – kifogást emel (pl. a nagykövet egy külföldi állam eljárásával szemben); mellett (térben), ill. e megállapítások mellett (azaz: velük együtt, egy időben); elemez valamit – kielemez (azaz: végig-, alaposan vizsgál), értékel – kiértékel (ua.).
Tehát nem a nyelvvel vannak problémák, hanem a nyelv gazdag és árnyalt eszközeinek egyéni használatával: a pontatlan szójelentésekkel, a közhelyekkel, ismétlésekkel, a felesleges idegen szavakkal, az összekevert, kitekert szólásokkal.
Diákok, újságírók – akik bizony sokszor nem jeleskednek nyelvünk gazdagságának felmutatásában – szokták kérdezni, hogyan lehet gazdagítani nyelvhasználatukat. Az egyik tanácsom, hogy olvassanak jó magyar írókat, költőket. Egy másik: a szótárainkban való böngészés, lapozgatás. Kosztolányi írja: „Szótárt lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami? Benne van a virágok, ásványok, rovarok, háziállatok s fenevadak, a szerszámok, a közlekedési eszközök és fölszerelések, a fegyverek, a hangszerek, a mesterségek, a testrészek és a nyavalyák neve. Benne van a gyöngédség és a durvaság minden árnyalata, az udvariasság és a gorombaság, a szemérem és a rútság, az illat és a bűz, a tisztaság és a szutyok, a boldogság és a boldogtalanság, az önfeláldozás és a gyilkosság. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom.”
 
Szótárirodalmunk, az egy nyelven, magyarul írt szótáraink száma az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott. Azt azonban nem gondolom, hogy az átlagember csak úgy nekiül, és élvezgetve lapozgat egy-egy műben. De azt igen, hogy olvasás, írás közben elővesz egyet-egyet segítségül, mi is valamely szó jelentése, mi az idegen szó magyar megfelelője, hogyan lehet például a mondta igét másként kifejezni. Például így: említette, szólt róla, előadta, szóvá tette, kifogásolta, helyeselte stb.
A 2007. évi Könyvhétre az eddigi egynyelvű szótárak mellé a Tinta Kiadó megjelentette a szótárak szótárát, ahogy a Nők Lapja c. hetilap találóan nevezte, az Értelmező szótár +-t. Készítették az MTA Nyelvtudományi Intézetében, a nyelvművelő és nyelvi tanácsadó osztály dolgozói, kutatói Eőry Vilma vezetésével.
Mit takar a szótárak szótára elismerő kifejezés? Mit jelent a címben a +? Röviden azt is mondhatnám, hogy az eddigi egynyelvű szótárak összességét. Ezt így többen nem tartanák kielégítőnek, ill. talán túlzásnak is minősítenék. Tehát?
Tartalmaz 16 065 szócikket, s ezekhez kapcsolódóan mintegy negyed millió adatot. Megcélzott olvasói – a magyar anyanyelvűek széles táborában, ide értve a határainkon kívül élőket is – mindenekelőtt az ifjúság és az iskola.
Az összesítő jelleg arra utal, hogy az értelmezésen (a benne megjelenő ábrákon) kívül megtalálhatók a szótárban a címszók rokon értelmű megfelelői (szinonimái), sőt ellentétei; az értelmezést gazdagítják szókapcsolatok, szólások, közmondások; találkozunk tájszókkal, a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, a Vajdaságban, a Dráva, a Mura, az Őrség vidékén használt jelentésekkel, szavakkal. Találunk a címszók gyakoriságára, stiláris minősítésére történő utalásokat. Értelmező szótárainkban nincs együttesen ennyi minden, sőt, – hogy még egy kellemes kiegészítésre is utaljak – a második kötet végén fogalomköri csoportosításokat is olvashatunk. Mindez azt fejezi ki, hogy szavaink nem elszigetelten, egymástól függetlenül élnek a közösség tudatában, hanem rendszert alkotva, s ez a rendszer nem kis mértékben meghatározza, befolyásolja jelentésüket.
 
 
 
Miben tud tehát segíteni ez a legújabb, egynyelvű szótár?
 
1. Mindenekelőtt megadja a szavak pontos jelentését, beleértve a szöveg-, a stiláris környezetet, melyben az adott szó szerepelhet. Pl. egy rádióriportban a törökbálinti városszépítő egyesületről beszélgettek, s ott hangzott el, hogy az egyesület azon mesterkedik, hogy... A mesterkedik valamin átvitt értelemben ma már „ügyeskedik, fondorkodik” jelentésű, bár őrzi még – konkrét munkáról szólva – az „ügyesen, mesteri módon végez valamit” jelentést is. A szóban forgó riportban tehát az azon dolgozik felelt volna meg a mai használatnak. – Hogyan áll a szénájuk? – kérdezték ugyancsak egy rádióriportban a közgazdasági egyetem egyik vezetőjétől az egyetemen szervezett tanfolyamokkal kapcsolatosan. A jól vagy rosszul áll a szénája kitűnő, népi, paraszti eredetű szólásunk, de mai használatában bizalmas színezetű. – „A hercegi pár házassága a tönk szélére jutott.” – olvastam egy lapunkban. A tönk szélére jut mai használatában inkább gazdasági kötődésű; itt a bajba jutott, tönkre ment, elromlott kellett volna. Az aggodalmat táplál terpeszkedő kifejezés; szokásosan inkább aggódik, aggályoskodik.
2. Az utolsó példa már átvezet a közhelyek területére. A történik (nem történt intézkedés, azaz: nem intézkedtek), a nyer (befejezést nyer, azaz: befejezték), a rendelkezik (nem rendelkezik, nem volt megfelelő hatásköre), a per pillanat a most, jelenleg helyett – mindezek és számtalan társuk gondolkodásunk renyheségének, homályosságának kifejezői; többnyire arra utalnak, hogy a fogalmazónak nincsenek saját gondolatai, megelégszik az unos-untalan használt, hallott szavakkal, fordulatokkal. Elkerülésüket szinonimák felsorolása segíti a szótárban.
3. A szólásoknak, szólásszerű kapcsolatoknak kitüntetett szerepük van a nyelvek kincses tárában, a miénkben is. Mai használatukkal sajnos kitüntetett figyelmet vívtak ki a nyelvművelők körében. Újságíróink, politikusaink olykor-olykor törekednek rá, hogy színesen, egyénileg fogalmazzanak, s ilyenkor nemegyszer elszalad velük a csikó, s efféléket „ötlenek”: a pálya talaja nehezen emészthetőnek bizonyult az Újpest játékosai számára (azaz: nehezen elviselhetőnek, leküzdhetőnek bizonyult); az ötlet felszította az érdeklődést (tehát felkeltette, mert a felszít ige ma már negatív tartalmakkal társul, mint gyűlölet, ellenségeskedés); nemsokára szögre akaszthatja (az énekes) a 13. aranylemezét is (a szögre akaszt valamit jelentése abbahagy, megtagad valamit; itt ahelyett áll: kiteheti a falra, a falra akaszthatja.).
Szólásokkal nemcsak itt, szótárunkban találkozhatunk, hanem számos szakkönyv is foglalkozik velük, pl.: O. Nagy Gábor: Mi fán terem?; Bárdosi Vilmos – Kiss Gábor: Szólások; T. Litovkina Anna: Magyar közmondástár.
4. Semmi elvi kifogásunk se lehet az idegen szavak ellen, hiszen nyelvünk sok-sok száz idegen szóval gyarapodott a történelem során. Csakhogy a divat, a sznobizmus akkor is idegen szavakkal él, ha van pontos magyar megfelelőjük: menedzser, fantasztikus, szupermarket, projekt, imázs, konszenzus stb. Nem az idegen szó használatával van a fő bajunk, hanem az önálló gondolat, tartalom hiányával. Szótárunk nem nyelvművelő munka, de ha valamilyen oknál fogva felvesz egy idegen szót, megadja magyar megfelelőjét is.
5. Sok, igen sok területen „ellazulunk”, s ezzel egyre erőteljesebben előre nyomul a szleng (csaj, csajoz, durva követelmény, kiszúrta, hogy...; bekattan stb.) Nem az a baj, hogy mellőzzük az üres formaságokat, hogy a beszélt nyelvváltozat színes elemekkel bővül, hanem ismét csak az önállóság, a saját gondolatok elmaradása az, amit fájón hiányolunk, s különösen a durvaság és trágárság zavar, mint a lapátra tesz, pofára esik, tele van a tököm. Vajon mit tud valaki egy újonnan felavatott szoborról, ha csak annyit mond róla: szar, vagy a tárgyalt személyről, ha az illető hülye fasz? Nem valami álszemérem munkálkodik bennem, ha azt szeretném, hogy csak egyetlen értelmes, tartalmas szót halljak: A szobor lehet kifejezéstelen, az illető modortalan.
E területre is érvényes, hogy szótárunk nem nyelvművelő kézikönyv, nem is illemtan; mégis sok szleng szót, szókapcsolatot felvesz, megfelelő (biz, durva) minősítéssel.
Lám, hová ragadott egy szótár lapozgatása! Benne van az életem – vallom Kosztolányival.
(Eőry Vilma <főszerk.>: Értelmező szótár + I–II. kötet. Tinta Kiadó, 2007.)
 Benczédi József
     
 
 
Eőry Vilma főszerk.
Értelmező szótár+ (Bozsik Gabriella)
Az Értelmező szótár+ egynyelvű kéziszótár. Azonkívül, hogy magyarázza a címszavakat, és használatukat példamondatokkal világítja meg, sokféle nyelvi ismeretet, számos hasznos tudnivalót is közöl róluk. A szótár magyar anyanyelvűek, elsősorban fiatalok számára készült, és alkalmas az anyanyelvoktatásban való felhasználásra. 
A kétkötetes kézikönyvben a 16065 címszóhoz hozzákapcsolva 250000 nyelvi adat található. A klasszikus értelmező szótári funkciók mellett ugyanis - a magyar szótárirodalomban először - egyetlen szótárban számos ismeretet tartalmaz a szócikkekbe beépítve: 
- megadja a szinonimákat, 
- felsorolja az ellentéteket, 
- szókapcsolatokat, szólásokat, közmondásokat közöl, 
- tájszavakat sorol fel. 
Ezeken a nyelvi adatokon kívül az Értelmező szótár+ egy szócikken belül még további információkat is ad: 
- jelzi a gyakoriságot, 
- közli az etimológiát, 
- nyelvhasználati tanácsokkal szolgál, 
- felsorolja utótagjuk szerint az összetételeket, 
- illusztrációkkal szemléltet. 
A negyedmillió nyelvi adat szemléletesen mutatja be, hogy szavaink nem elszigetelten, önmagukban állnak nyelvünkben, hanem szinonimáikkal, ellentéteikkel, szókapcsolataikkal hálót alkotnak. A szótár szerkesztői először vállalkoztak arra, hogy a szavaknak ezt a szövevényes kapcsolatrendszerét egyetlen szótárban mutassák be. Erre utal a szótár címében szereplő "+". 
A szavak összetartozását szemlélteti a kötet végén található fogalomköri csoportosítás is, amely első ízben adja közre fogalomkörökbe rendezve a magyar szavakat. 
Az Értelmező szótár+ szerkesztői a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete nyelvművelő és nyelvi tanácsadó osztályának tudományos kutatói, a szótár szerkesztése során felhasználták a jelentéstan, a lexikológia és a lexikográfia legújabb eredményeit. 
Bízunk benne, hogy az Értelmező szótár+ azzal, hogy nemcsak megmagyarázza a szavakat, hanem sokféle ismeretet is közöl róluk, sokak számára nyújtja a szavaink közötti összefüggések felfedezésének izgalmas élményét, és segíti anyanyelvünk szókincsének, ezzel együtt kultúránknak minél alaposabb megismerését.
(A kiadó)
 
 
 
Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2007. 1826 oldal
Gondolatok egy új értelmező szótárról
A magyar nyelvtudomány, azon belül is a lexikográfia 2007-ben egy értékes, új szótárral gazdagodott, mely a Tinta Könyvkiadó Magyar nyelv kézikönyvei című sorozatának 13–14. kötete. Öt évvel ezelőtt a kiadó vezetője felkereste az MTA Nyelvtudományi Intézetét azzal a céllal, hogy felkérje a szakembereket: dolgozzák át, bővítsék és tegyék komplexebbé a korábban megjelent, jórészt a tanulók számára elkészített Képes diákszótárt. A munkálatok elkezdődtek, és egy fél évtized után a kívánság teljesült. Új kiadványt vehet tehát a 12–16 éves korosztály a kezébe, ha egy-egy szónak a jelentését kívánja megismerni.
A szótár szerkesztői a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében a Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Osztály tudományos kutatói, akik munkájukban többek között a lexikográfia, a lexikológia, sőt a jelentéstan legújabb eredményeit is felhasználták. A főszerkesztői teendőket Eőry Vilma tudományos főmunkatárs vállalta és végezte.
A kétkötetes kézikönyv terjedelme összesen 1826 oldal, amelyben mintegy 16 000 címszó, 16 000 gyakorisági mutató, 40 000 értelmezés, 55 000 példamondat, 73 000 szinonima, 10 000 tájszó, 18 000 ellentét, 4000 szólás és közmondás, 2000 nyelvi tanács és végezetül 16 000 etimológia található, azaz mindez összesítve 250 000 nyelvi adatot jelent. Közöttük sok határon túli magyar szó is szerepel.
Többeket meghökkenthet a címben előforduló pluszjel, mivel eddig még ilyenre nem volt példa. Első látásra a kiejtése sem egyértelmű: a plusz a matematikában ugyanis az összeadás jele, és a tanuló [meg]-nek ejti. Ha nem csupán a fő-, hanem az alcímet is megtekintjük, azonnal világossá válik számunkra az a plusztartalom, amely az eddigi értelmező szótáraknak nem jellemzőjük: Értelmezések, példamondatok, szinonimák, ellentétek, szólások, közmondások, etimológiák, nyelvhasználati tanácsok és fogalomköri csoportok. A komplexitásra való törekvés, illetőleg a minél hatékonyabb iskolai alkalmazás vezette a szerkesztőket, amikor a címszóknak nem csupán a jelentésszerkezetét tárták fel, hanem megadták a szinonimáikat és az antonimáikat is, de megtalálhatók a tájnyelvi jelentésbeli megfelelések is.
A szócikkek élén álló szavak nyelvészeti analizálását méltán teszi gazdagabbá a szakszerű etimológiai magyarázat. Például a suba arab eredetű vándorszó; a szevasz latin eredetű német jövevényszó. Itt érdemes tisztáznunk tanulóinkkal a következő szakkifejezések meghatározását: idegen szó, jövevényszó, nemzetközi szó. Házi feladatként otthoni gyűjtőmunka kapcsolódhat az órai megbeszéléshez: például keressenek 20 latin és görög eredetű szót. Más alkalommal kutassanak, hogy milyen szláv nyelvekből kerültek szavak a magyar nyelvbe. Az ilyen jellegű feladatok megoldásakor diákjaink nemcsak mélyebben ismerik meg a szótári anyagot, hanem egyre inkább rájönnek a szótár hasznára is.
Az Értelmező szótár+ szócikkeinek felépítése és a szótárban alkalmazott jelek, rövidítések magyarázata
A munka elsődleges célja az, hogy az érdeklődők elsősorban a mindennapi életünkhöz tartozó, alapszókincsbeli szavak értelmét tárhassák fel, de ezek mellett megtalálják az egyes tudományok (iskolai tantárgyak) szakkifejezéseit is. Mivel az értelmező szótár egyszerre hagyományőrző és modern is szeretne lenni, beépít tájnyelvi és régies, népies, valamint már elterjedt idegen (pl. az informatikával és a számítástechnikával foglalkozó) szavakat is. Például: bennszülött, felülvizsgál, javakorabeli, létminimum, kezeskedik; brikett, bojár, ibolyántúli, jávorszarvas, jezsuita, kánya, kentaur, kéregvasút, mellkas, székely, tiszavirág; bekecs, bezupál, billikom, boglyakemence, dolmány, toborzás; blog, cédé, csip, digitalizál, fájl, fitnesz, kábeltelevízió, képmagnó (videó), szoftver. A jelentésváltozatok arab számozással különülnek el egymástól.
A homonimákra az indexszámok hívják föl a figyelmet, és természetesen külön szócikkbe kerülnek a szófaji értéküknek megfelelően. Ha egy szónak több szófaja létezik, azok – római számmal jelölve – annyi szócikket kapnak, ahány szófajuk kimutatható, például ütköző I. mn (melléknévi igenév is), ütköző II. fn.
Rendkívül jól segít a vizsgált szó alaposabb megismerésében a gyakorisági mutató. Az ötfokozatú skála növekvő számú jelei mutatják az egyre nagyobb gyakoriságot, elárulják nekünk, hogy mennyire gyakran vagy mennyire ritkán előforduló szóval állunk szemben. Például gyakran használt szó: kihagy, király, korábbi, nincs, pislog; közepesen gyakori a kulacs, pisztácia, postáz, szimfónia, tanszék; ritkán fordul elő a háborúskodik, hupikék, kuglóf, kinin, trakta.
A gyakorisági skála mellett a toldalékoláshoz is kapunk segítséget. A főneveknél a többes számú, a tárgyragos és az egyes szám harmadik személyű birtokos személyjeles alak szerepel. Például a cselekvés szócikkben: cselekvések, cselekvést, cselekvése. A mellékneveknél a többes számú, a tárgyragos és az -n, -an, -en vagy az -ul, -ül határozóragos alak. Például a habos címszó mellett a habosak, habosat, habosan.
Újdonság az Értelmező szótár+ fogalomköri csoportosítása a II. kötet végén, amely a szótárban található szavakat témakörönként rendezi el. Ilyenek szerepelnek többek között: élővilág; ember; állat; növény; az ember környezete; lakóhely; lakberendezés stb. Ebben a részben a szavak nem betűrendben követik egymást, hanem a jelentésbeli összefüggések (fajfogalom, nemfogalom viszonya) működnek rendezőelvként. Ennélfogva az Értelmező szótár+ az első magyar fogalomköri szótárnak is tekinthető. Például az egyházi alkalom jelzős szerkezet fogalomkörébe tartozik: áhítat, balázsolás, bérmálás, böjt, búcsú, istentisztelet, konfirmáció, körmenet, litánia, mise és úrvacsora.
Az anyanyelvi nevelésben a magyartanárok számos készségfejlesztő feladata között az egyik igen jelentős teendő a tanulók szótárhasználatra való nevelése. Hogy ezt a feladatot a kiadvány még jobban megkönnyítse, szintén újnak nevezhető szerkesztői módszert valósít meg: minden oldal alján közli a szócikkekben előforduló szófaji és egyéb rövidítések feloldását, például hsz: határozószó, nu: névutó, Er: Erdély, Dv: Dráva-vidéki, szin: szinonima, Ö: utótagi összetétel. Ezzel a megoldással a szótárhasználó időt takarít meg, hisz nem kell minduntalan visszalapoznia a rövidítések jegyzékéhez.
A két kötetben a fogalmak megértését, memorizálását nagyban segíti a sok ügyes, rajzos illusztráció. A szótár értékei között továbbá feltétlenül említésre méltó a szócikkekben nyelvi szemléltetésként alkalmazott számos szólás, valamint közmondás. Ezek értelmeztetése, magyarázata hatásos, kedvelt, fontos gyakorlattípusa a szókincsbővítésnek. Dicséretes a sok, igényesen összeválogatott szépirodalmi idézet a jelentések megvilágításához. Az esztétikai nevelésben és az ízlésformálásban, illetőleg a személyiség fejlesztésében ugyanúgy nagy segítséget jelentenek a magyartanárnak, mint a különböző stílusminősítések.
A szótár igényes nyomdai kivitelezése, ízléses tipográfiája tanárnak és diáknak egyaránt kedvet ébreszt a mindennapi használathoz. A szerkesztők az összeállításkor a lexikográfiai előírásokon kívül fontos pedagógiai és pszichológiai szempontokat is érvényesítettek, és ez a kézikönyv sikerét és népszerűségét is megalapozhatja a köz- és a felsőoktatásban.
 
 
 
 
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Panzenkrieg

2010.02.17. 06:54 szobavankiado

 

Panzenkrieg
Gold Book Kiadó
Debrecen
 
A NÉMET PÁNCÉLOSHADOSZTÁLYOK TÖRTÉNETE A II. VILÁGHÁBORÚBAN
 
 
 
A németek korai sikereiket a II. világháborúban főként a páncélosok harcba vetésének köszönhették. És amikor a hadiszerencse kezdett a Reich ellen fordulni, ugyanezek a páncélosok képezték a védelem gerincét.
 
Ez a pergő, akciókban gazdag beszámoló életre kelti Hitler páncéloshadosztályainak drámai történetét – bemutatja kialakulásukat, eredményeiket és végső bukásukat a háború roppant háttérfüggönye előtt. A szerzők laikusok számára is érthető megfogalmazásban tömör és tiszta áttekintést nyújtanak a téma emberi és technikai aspektusáról is. Különös hangsúlyt helyeznek a páncéloshadosztályok gerincét alkotó katonákra és vezetőikre – olyan neves tábornokokra, mint Guderian, Rommel és Manstein, harckocsizó ászokra, mint Wittmann és Bake, továbbá tehetséges parancsnokokra, mint Balck és Bayerlein. Mivel a hidegháborús irattárak megnyitásával új információk láttak napvilágot, és a legújabb tanulmányok is sok mindenre fényt derítettek, ez az átfogó beszámoló új megvilágításba helyezi a régi kérdéseket és téves értelmezéseket, hogy aztán eredeti következtetéseket vonjon le a páncélosok teljesítményeivel, kudarcaival és örökségével kapcsolatban.
 
Ez a könyv a Panzerwaffe, a Wehrmacht elit harckocsizó hadereje, a II. világháború német páncéloshadosztályainak története. Drámai történet, ahogy az egy drámai háborúhoz illik; felidézi a hatalmas diadalokat és a megsemmisítő vereségeket, a francia sövények vidékétől Oroszország sztyeppéin át egészen az észak-afrikai sivatagokig.
A páncélosokat a háború szinte mindegyik döntő momentumában megtaláljuk. A harckocsik voltak az eszközök, melyek használatával a németek kierőszakolták az 1938-as Anschlusst, és egy évvel később megszállták Csehszlovákiát. Amikor a Wehrmacht 1939 szeptemberében átdübörgött a lengyel határon, és ezzel kirobbantotta a II. világháborút, a harckocsik sebessége és mozgékonysága nyűgözte le az egész világot, és teremtette meg a páncéloshadseregek mítoszát.
 
 
A SZERZŐ(K)RŐL
 
Mike Syron archeológus és Peter McCarthy újságíró a kilencvenes évek közepén találkoztak a Dublini Egyetem kollégiumában, és nemsokára rájöttek, hogy mindketten ugyanúgy lelkesednek a II. világháború történetéért, azon belül is a német páncélos erőkért.
A Wehrmacht szárazföldi haderejének legjobb páncéloshadosztálya kétségkívül a Großdeutschland Hadosztály volt (a Panzer Lehr Hadosztállyal egyetemben), amely nagyon hamar hírnevet szerzett magának a harctereken. Ezt a két hadosztályt (megelőzve minden más német hadosztályt, még a Waffen-SS-t is) szerelték fel elsőként, mindig a legmodernebb harci eszközökkel. Elit jellege miatt a hadosztály tömegével vonzotta az önkénteseket és a tehetséges fiatal tiszteket. Kiválóságából eredően ugyanakkor a Großdeutschlandot mindig a legkritikusabb pontokon vetették be a keleti fronton. Néhány alegység kivételével a Großdeutschland 1941 nyarától a keleti fronton harcolt a Vörös Hadsereg ellen.
 
 
 
A kezdetek: Gépkocsizó gyalogezred
 
Mivel a Waffen-SS páncéloshadosztályai a Führer személyes tűzoltóbrigádjainak számítottak a Wehrmacht szükségesnek tartotta a szárazföldi haderőn (Heer) belül egy saját elit páncélosegység létrehozását. A Wehrmach számára idővel presztízskérdést jelentett, hogy a Waffen-SS-hez hasonló elit egységekkel rendelkezzen. Maga a hadosztály annyira elit jelleget sugárzott, hogy saját karszalaggal, és váll lappal rendelkezett, csakúgy mint a legtöbb Waffen-SS hadosztály, ám mégis, hogy még jobban megkülönböztessék magukat a Waffen-SS-től ők nem a bal, hanem a jobb ruhaujjukon viselték hadosztályuk nevét.  
A Großdeutschland (továbbiakban GD) eredete 1943-ig nyúlik vissza amikor a főparancsnokság berlini épületeinek védelmére a hadsereg őregységet állított fel. Ezt az őregységet (mintegy válaszként a Waffen-SS megalakulására) gyors ütemben gépkocsizó gyalogezreddé fejlesztették, és ekkor kapta a GD nevet is.
Első bevetésükre Franciaországban került sor majd részt vettek Jugoszlávia 1941-es elfoglalásában is. A nyár folyamán meginduló keleti hadjáratban a Közép hadseregcsoport kötelékében vettek részt. Zsukov téli ellentámadása alatt a GD körülbelül 1000 elesetett és több mint 3000 sebesültet veszített.
 
 
Kék Hadművelet - Gépkocsizó Gyaloghadosztály
 
1942 tavaszán kezdődött meg az ezred gépkocsizó gyaloghadosztállyá történő átszervezése. Ennek keretében 14 db Pz III-ast, 42 db Pz IV-est, 21 db StuG III-ast valamint több tucat Sd.Kfz. 251-es lövészpáncélost, Mardert, 88-ast, 170, illetve 150 mm-es nehéztüzérségi löveget kaptak. Továbbá páncéloszászlóalját felszerelték még a T-34-ek páncélzatának áttöréséhez szükséges L/43-as csőhosszúságú 75 mm-es löveggel felszerelt Pz IVF2-esekkel.
A főparancsnokság fontos szerepet szánt nekik az 1942.nyári Kék hadműveletben: melyben az Oroszország déli részén felsorakoztatott szovjethadseregek szétzúzását és a stratégiai fontossággal bíró kaukázusi olajmezők megszerzését tűzték ki céljuknak. A GD-t a 4. páncéloshadsereg alá rendelték ekkor.
A hadosztály előrenyomulása során minimális szovjet ellenállással találta magát szemben ezért gyors ütemben haladt a Don folyó felé. 1 hét leforgása alatt megközelítőleg 200 szovjet páncélost semmisítettek meg, sőt 100.000 szovjet katonát is sikerült katlanba zárniuk. A hadosztály szerencséjére hamarosan É-ra a rzsevi kiszögelléshez irányították őket így nem kellett Paulus Sztálingrád felé nyomuló 6. hadseregének sorsában osztozniuk. Ám a Moszkva felé mutató rzsevi kiszögellést Sztálin komoly fenyegetésnek tekintette a fővárossal szemben ezért parancsot adott a felszámolására. A hadosztály itt kemény harcokat élt át amíg 1943 januárjában ki nem vonták az arcvonalból és D-re irányították a 6. hadsereg felmentésére tervezett támadáshoz.
 
 
Harkov (1.)
 
1943 januárjában és februárjában a hadosztály együtt harcolt a legnevesebb Waffen-SS hadosztályokkal úgymint a Leibstandarte SS Adolf Hitler-rel, a Das Reich-el, és a Totenkopf-al. Majd a város visszafoglalására tett 3. sikertelen próbálkozás után visszavonták. Mire a hadosztály megérkezett a Harkov melletti gyülekezési pontra csatlakozott hozzájuk az újonnan felállított GD páncélosezred Hyazinth von Strachwitz gróf vezetésével, 42 db Pz IV-e, és 9 db 58t-s Tigris I-es harckocsija melynek 88 mm-es lövege képes volt 2 km-ről is kilőni egy T-34-est. A hadosztály friss páncélosezredének ekkor azt a parancsot adták, hogy vezesse a szovjet téli offenzíva elleni válaszcsapást. 1943 márciusában kerültek szembe a szovjetek II. harckocsihadtestével.
 
Az első ütközetben a GD páncélosezrede kilőtt 46 db T-34-est amely új lendületet adott a támadásnak. Másnap azonban az ezred egy előkészített PaK (páncéltörő ágyú) frontba futott bele, melyet jelentős gyalogság is támogatott. Ennek a védvonalnak a felszámolását a Tigris I harckocsikra bízták amelyek félelmet nem ismerve belerontottak az ellenséges tűzbe és megsemmisítették a kiszögellést. Március 16.-án újabb 30 T-34-es esett áldozatául az ezrednek. Rá 2 napra a németek egy előkészített csapdával várták a szovjet támadó harckocsikat: hagyták, hogy a szovjetek bemerészkedjenek az általuk körülzárt faluba majd mikor az ellenséges tankok az oldalukat mutatták a németek felé a 88-as ágyúk eldördültek. Mire a nap leszállt a harcmezőn 90 ellenséges harckocsit sikerült a németeknek megsemmisíteniük.
 
Ezután több szovjet lövészhadosztály, és harckocsidandár is rohamozta a GD állásait, de mindegyik támadás kudarcba fulladt. Von Strachwitz büszkén mutatta a páncélosezredet meglátogató Heinz Guderian vezérezredesnek (a páncéloscsapatok főfelügyelőjének) a Harkovtól É-ra lévő harckocsitemetőben a több 100 kilőtt T-34-est. 1943 júniusában a hadosztály átszervezték páncélgránátossá, ennek értelmében még több páncélos - páncélozott járművet tudhatott magáénak (mint egy egyszerű páncéloshadosztály).
 
 
Kurszk: Páncélgránátos hadosztály
 
Miután a heves esőzések sártengerré változtatták Oroszország nagy részét, mindkét félnek elegendő ideje maradt a nyári hadműveletekre való felkészülésre (egységek újjászervezése, feltöltése). A szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heeres - OKH) kulcsszerepet szán a GD hadosztálynak a német vonalakba 80 km mélyen beékelődő kurszki kiszögellés felszámolására. Addigra a hadosztály olyan mértékű hírnévre, és népszerűségre tett szert a német tisztek körében (is), hogy ha valaki harci tapasztalatra, vagy kitüntetésre vágyott az az áthelyezését kérvényezte ebbe a hadosztályba. Emellett a hadosztály ékes példája volt annak, hogy a Waffen-SS által elért harci eredmények nem homályosíthatják el teljesen a Wehrmacht sikereit.
A kurszki csatára való felkészüléshez a hadosztály kapott két új Párduc zászlóaljat is (megközelítőleg 192 db Párducot vetettek be ebben a csatában). A hadosztály páncéloszászlóalja 1943 júliusára 80 db Pz IV-essel, 15 db Tigris I-el, illetve 150 mm-es Hummel, és 105 mm-es Wespe önjáró tüzérségi lövegeket rendelkezett. Ekkorra a 4 páncéloszászlóaljával a GD volt a legerősebb német páncélosegység a K-i fronton.
 
A hadosztály július 5.-én indította meg támadását, melynek célja egy fontos magaslat elfoglalása volt, hogy ezzel utat nyissanak a szovjetek D-i szárnyára csapást mérő páncélosok számára. A támadást a Tigris I-ek és a Párducok vezették, de szinte rögtön szovjet páncéltörő ágyúk kereszttüzébe kerültek, ugyanis a szovjetek egymásba kapcsolódó páncéltörő állások egész hálózatát építették ki a kurszki kiszögellésben. Sok Tigris I-es aknára futott, és számos (még korai gyártmányú) Párduc harckocsi kigyulladt műszaki hibák folytán. Ennek ellenére a németeknek sikerül visszaverniük Párduc tankjaikkal egy amerikai General Lee harckocsikkal felszerelt szovjet harckocsidandár ellentámadását. A következő hat napban a németeknek tankjaik műszaki problémáival kellett megküzdeniük, így elvesztették a gyors, és meglepetésszerű támadásuk előnyét, és a Citadella hadművelet véres anyagcsatává változott.
 
A hadosztály minden nap tucatjával lőtte ki az ellenséges harckocsikat, és ágyúkat valamint száz és száz hadifoglyot ejtett mindhiába. Július 12.-re a GD hadosztály már csak 22 db Pz IV-essel, 38 db Párduccal, és 6 db Tigris I-sel rendelkezett. Ezen a napon a szovjetek megindították nagy erejű ellentámadásukat, amikoris több száz T-34-es rontott neki a hadosztály vonalainak, de nem sikerült megfutamítani a hadosztályt. 13.-án a hadosztály újból nekilendült immár utolsó támadásának, de ismét egy kiépített PaK frontba ütközött ami több mint 100 beásott harckocsit, és páncéltörő löveget foglalt magába. Ennek áttörése már meghaladta a hadosztály képességeit, ezért támadásuk végképp megrekedt. A hadosztály kiszögellés D-i részén harcolt, amíg 1943 július 18.-án vissza nem vonták Tomarovka-ba.
 
A kurszki csata során a hadosztály több mint 263 szovjet harckocsit, 144 páncéltörő ágyút, 22 tüzérségi löveget, 11 sorozatvetőt semmisített meg. A GD hadosztály (az eredmény tükrében elfogadható) vesztesége 10 db Pz IV-es, és 43 db Párduc volt, ám sok harci járművük igényelt kisebb nagyobb javításokat, így a július 5.-én harcba indult páncélosainak csak alig 1/3-a maradt bevethető állapotban, illetve a hadosztály személyi állománya is jelentősen megfogyatkozott. Hitler a GD-ot kivonta a D-i szárnyról, és átvezényelte az É-i szárny támogatására. A hadosztály harckocsijait, és felszerelését azonban alig pakolták le a vasúti vagonokról amikor egy Harkov környéki újabb szovjet offenzíva visszaverése miatt ismét bevagonírozták és útnak indították őket.
 
Visszavonulás, védekező harcok - Harkov (2.)
 
Négy szovjet hadsereg Harkov közelében 80 km széles rést ütött a 4. páncéloshadsereg vonalán és ezen a résen több mint 2000 db T-34-es indult meg D felé. D-i irányból a Das Reich, és a Totenkopf Waffen-SS hadosztályok indultak a támadás visszaverésére, míg É felől a GD és a 7. páncéloshadosztály mért rájuk ellencsapást. Von Strachwitz ezrede egy új Tigris-zászlóaljal kiegészülve indult ellentámadásra. Ekkorra a páncélos gróf immáron több mint 100 harckocsit: kb. 40 db Párducot, 40 db Tigris I-est, és 30 db Pz IV-est tudott bevetni.
 
Ekkora erővel egyetlen másik Wehrmacht alakulat sem rendelkezett ezért a GD páncélgránátos hadosztályt szuper páncéloshadosztálynak kezdték nevezni. A két fél a sík sztyeppén összecsapott egymással. A szovjetek szűnni nem akaró hullámokban küldték harckocsijaikat a németek ellen ám azok jóval magasabb fejlettségükből adódóan már hatalmas távolságokból is képesek voltak kilőni a T-34-ket (naponta átlagosan 40-50-et). Természetesen ezidő alatt a hadosztály páncélgránátosai véres harcokat vívtak a szovjet gyalogsággal. A hadosztály ismét megállított egy szovjet előretörést, ám ez sovány vigasz volt, hiszen a német arcvonal továbbra is gyenge maradt. Emiatt a hadosztályt a főparancsnokság visszavonta a Dnyeper folyó vonala mögé. A Dél hadseregcsoport visszavonulásának fedezését a hadosztály kapta feladatául. Ám a folyó német kézen lévő partja hamarosan szovjet kézre került. A GD az elkövetkező három hónapot tűzoltóbrigád szerepben töltötte, vagyis egyik válságos helyzetben lévő frontszakasztól, arcvonaltól a másikhoz rohant, hogy betömje a réseket.
 
 
Románia
 
1944 márciusára a szovjet támadás Románia határán kifulladt így a németek kissé össze tudták szedni magukat, át tudták csoportosítani megtépázott hadosztályaikat. Ekkor a GD hadosztály a hadosztály történetének talán leghíresebb parancsnoka a mindössze 150 cm magas arisztokrata származású, fáradhatatlan, Hasso von Manteuffel altábornagy vezette. Áprilisra Manteuffelnek sikerült erős védőállásokat kiépítenie a román határváros Targul Fumos közelében.
 
A tábornagy hadosztályát úgy állította föl, hogy előre helyezte el a páncélgránátosokat a kiépített árokrendszerekben és bunkerekben, a tüzérséget, és a 88 mm-es légvédelmi lövegeket pedig mögéjük helyezte el de úgy, hogy azok a hadosztály teljes arcvonalát tűz alatt tudták tartani egy esetleges szovjet támadás alatt. A tartalékot a 25 db Pz IV-essel, 10 db Tigris I-esssel, és 12 db Párduccal rendelkező páncélosezred valamint 25 db StuG III-assal rendelkező rohamlöveg zászlóalj képezte. A klasszikusnak mondható védelmi ütközethez már csak a Vörös hadsereg hiányzott. Miután a szovjet tüzérség szokásos módon tüzérségi előkészítés jegyében egész nap lőtte a német állásokat, május 2.-án megindultak a harckocsik. A német páncélgránátosok hagyták, hogy az első hullám 25 db T-34-ese átgördüljön lövészárkaik felett így tökéletes célpontot nyújtottak az álcázott 88-asoknak. Néhány perc leforgása alatt a támadók felét megsemmisítették, míg másik felüket a páncélosezred harckocsijai semmisítették meg. A második hullámot alkotó 30 db T-34-es az arcvonal mögötti magaslat lejtőjén megbúvó rohamlövegek lőtték ki (saját veszteség nélkül). Ezután a szovjetek látva, hogy rosszul áll a szénájuk a harmadik hullámban 7 új, 122 mm-es ágyúval felfegyverzett Joszif Sztálin II-es nehéz-harckocsijukat küldték támadásra amelyek már több mint 3 km távolságból is képesek voltak átütni a Tigris I-es harckocsik páncélzatát. Von Manteuffel Tigris I-es tankjait küldte ellenük ám ezeknek minimum 1,8 km-re meg kellett közelíteniük szovjet ellenfeleiket, hogy a vékonyabb oldalpáncélzatukat eltalálva sikerrel vehessék fel velük a harcot.
 
Végül ily módon négy JSZ II-est sikerült harcképtelenné tenni, míg a visszavonuló hármat az őket üldöző Pz IV-esek lőtték ki hátulról. A következő támadás során a szovjetek T-34-ikkel betörtek egy Targul Fumos közelében elhelyezkedő faluba (a hadosztály jobb szárnyán). Von Manteuffel azonnal a helyszínre sietett egy Pz IV-es zázad élén ahol 30 szovjet harckocsit kilőttek, a többit pedig megfutamították. Az elkövetkező napokban a szovjetek újabb és újabb rohamai dacára a GD hadosztály kitartott. Végül a szovjetek május 5.-én visszavonták csapataikat! A szovjet veszteségek 350 harckocsira rúgtak, továbbá Von Manteuffel szerin további 200 megsérült. A németek mindösszesen 10 harckocsit veszítettek a küzdelemben.
 
A Baltikum
 
1944 júniusában a háború legnagyobb szovjet offenzívája szétzúzta a Közép hadseregcsoportot, és egy tátongó rést szakított ki a német védelmi vonalakon. A Vörös Hadseregnek ezzel az arcvonal középső részén sikerült kiűznie a németeket a Szovjetunió területéről.
 
A harcok ettől kezdve Lengyelországban folytak. Augusztus 1-jén a szovjet csapatok elérték a Balti-tengert és elvágták a Riga körül tömörülő É hadseregcsoport visszavonulási útját. A főparancsnokság, hogy elkerülje a hadseregcsoport bekerítését, újból a GD-hoz fordult, hogy felmentség a csapdába esetteket. A hadosztályt először a K-Poroszország és Litvánia határán fekvő Vilkoviskenbe (mai Vilkavikis) irányították, hogy ott felszámoljon egy szovjet gárda harckocsihadtestet. A támadáskor a hadosztály közel 350 harckocsija, és egyéb páncélozott járműve indult meg a cél felé, de rövid időn belül kiderült, hogy az ellenség velük szembe több száz Joszif Sztálint, SzU-100-ast, és SzU-122/152-t állított fel. Von Manteuffel mindenképpen el akarta velük kerülni a frontális összecsapást így úgy manőverezett hadosztályával, hogy azok a szovjet harckocsik oldalába kerüljenek. A német támadás eredményeként a szovjetek 70 harckocsit és 60 páncéltörő ágyút vesztve vonultak vissza.
 
Augusztus vége felé megindult a felmentő támadási kísérlet a Riga környékén csapdába esett É hadseregcsoport felmentésére. Néhány bekerített alakulatnak sikerült a biztonságot jelentő német állásokat elérnie, ám a sokszoros túlerővel szemben a GD tehetetlennek bizonyult. Mire augusztus 23-ra a felmentési kísérlet végképp kifulladt, a hadosztály összes harckocsija megsemmisült, vagy megsérült és javításra várt. Páncélosezrede csak az új Tigris I-es és Párduc harckocsik megérkezése után vált ismét bevethetővé. A Vörös Hadsereg addigra 19 gyalogoshadosztályt és 5 harckocsihadtestet sorakoztatott fel a német vonalakkal szemben. Majd 1944 októberében megindították támadásukat. Ennek eredménye az lett, hogy a GD körüli gyengébb hadosztályok összeomlottak, és maga a GD hadosztály is hosszú napokon át gyakorlatilag a bekerítés ellen harcolt. Ám végül sikerült egy szilárd utóvédet kialakítania a hadosztálynak Tigris I, és Párduc harckocsijaiból amiknek segítségével fel tudták tartóztatni az oroszokat. Így lehetővé tették, hogy a GD hadosztály, és a többi megtépázott hadosztályok visszavonulhassanak Memelbe.
 
A várost ugyan Hitler erődnek nyilvánította de a sokszoros túlerőben lévő Vörös hadsereg ellen a védők nem sokat tehettek. A város védőit K-Poroszországba menekítették.
 
Végjáték: Páncéloshadtest
 
1944 decemberének folyamán a GD hadosztályt újjászervezték, és ennek keretén belül létrehozták a GD páncéloshadtestet. Papíron a GD hadosztály mellett a hadtest részét képezték még a Brandenburg, a Kurmark, és a Luftwaffe Hermann Göring páncélos-hadosztályai, valamint a Führer gránátosandár, és a Führer Begleit dandár. A valóságban azonban ezeket az alakulatokat sohasem vetették be együtt, igazi hadtestként. Harci veszteségeik, valamint az utánpótlás akadozása miatt sohasem állt rendelkezésre elegendő katona és felszerelés. Amikor a szovjetek 1945 januárjának közepén megindították következő támadásukat a GD hadosztály utoljára csapott össze a Vörös hadsereggel. K-Poroszország erdeiben heteken át tombolt a véres küzdelem miközben a hadosztály fokozatosan Königsberg (mai Kalinyingrád) felé szorult vissza. 1945 márciusára a hadosztály létszáma 4000 főre zsugorodott. Utolsó páncélos ellentámadásukra március 17.-én került sor amikor 3 Tigris I-es indult a Balti-tenger partján még éppenhogy tartott talpalatnyi föld védelmére. A 3 páncélos legénysége az utolsó emberig harcolt, hogy fedezetet nyújtson a visszavonuló hadosztálynak. A hadosztály katonáinak egy részét azonban hátra kellett hagyniuk (sebesültek, sérültek) mivel nem tudták őket kimenekíteni ezért ők orosz hadifogságba kerültek A hadosztály egyik része amit a Samland félszigetre evakuáltak még majdnem 1 teljes hónapig harcolt egyszerű gyalogosként míg végül hajóval Dániába szállították őket. A hadosztály másik részét a német Schleswig-Holstein tartományba evakuálták. Az eltelt 3 hónap alatt a hadosztály katonái közül több mint 17. 000-en vesztették életüket, és csupán a kimenekített pár 100 túlélőnek sikerült a viszonylagos biztonságot jelentő brit hadifogságba kerülnie.
 
 
Végszó
 
A Großdeutschland hadosztály felállítására eleve azért került sor, hogy a német szárazföldi haderő elit alakulataként részt vegyen Hitler K-i hódító háborújában. A hadiszerencse fordultával azonban szerepe kissé megváltozott: immáron nem a támadások vezetését bízták rá, hanem a száz sebből vérző német arcvonal egyben tartását. A német hadiipar legkorszerűbb harckocsijaival (Tigris I, Párduc) felfegyverzett Großdeutschland páncélosezred ragyogó harci sikerei végigkísérték a hadosztály küzdelmeit. Ezzel egyetemben kijelenthető, hogy a Großdeutschland hadosztály becsülettel végig küzdötte a II. Világháborút.
 
 
 
 
http://en.wikipedia.org/wiki/Gro%C3%9Fdeutschland_Division
 
http://en.wikipedia.org/wiki/Infantry_Regiment_Gro%C3%9Fdeutschland
 
http://www.axishistory.com/index.php?id=1064
 
http://www.axishistory.com/index.php?id=1664
 
http://www.axishistory.com/index.php?id=8452
 
Tim Ripley: Elite Units of the Third Reich (ISBN 963 9329 69 X)
 
http://www.bundesarchiv.de
 
Írta: Németh András Tamás (Bazooka Joe)
 
 Összeállította
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

A Grál-kód

2010.02.17. 06:17 szobavankiado

 

A Grál-kód
Gold Book Kiadó
Debrecen
 
Az igazi rejtély a valódi isteni jelenlét.
 
"Kielégíti mindazt a tudáséhséget, ami az emberekben él e régi misztérium iránt. Az igazi Grál tanúskodik arról az isteni adományról, ami még a legmélyebb emberi vágyakozást is túlszárnyalja."
Scott Hahn, a The Lamb's Supper és a Hail, Holy Queen című könyvek szerzője
 
A Szent Grál történetei olyan rejtélyes vonzerővel bírnak, amelyek évszázadok óta megigézik az emberek képzeletét. Ezek a történetek egy végre feltáruló, nagy titokról regélnek: egy meglepő válaszról az élet legnagyobb kérdéseire, és egy rejtett misztériumról, amely legmélyebb vágyakozásunkat is kielégíti. Az utóbbi 1700 évben írók, költők, művészek, zeneszerzők és filmrendezők sora igyekezett megragadni a Grál rejtélyét. A nagy kutatás az Artúr-legendák fő mozgatóereje, ez ösztönzi Indiana Jonest a legizgalmasabb kalandokra, és ez sarkall sokakat A Da Vinci-kód elolvasására.
A keresésről, csodákról, becsületről, hitszegésről és árulásról szóló varázslatos történetek azért ragadják magukkal ilyen erővel és oly régóta az embereket, állítják A Grál-kód szerzői, mert valóban megérintenek valamit mélyen a szívünkben. Felfedik legbensőbb sóvárgásunkat, hogy megismerjük Krisztust, hogy közösséget vállaljunk az istenivel. A Grált éppen az tette szentté, amit populáris alakváltozásai közben elvesztettünk: ez pedig nem más, mint bensőséges kapcsolata az oltáriszentséggel.
A Grál-kód egy évszázadokon átívelő irodalmi és teológiai detektívtörténet, amely ott ér véget, ahol a Grál-legenda kezdetét vette - a szobában, ahol Jézus utoljára összegyűlt legközelebbi tanítványaival, áldást mondott, megtörte a kenyeret, és körbeadott egy szent serleget.  
Megfejtették a Szent Grál titkát?
 
 
Elképzelhető, hogy egy 250 éves emlékművön található titkos jelzés elvezet a szent kehely mostani lelőhelyéhez. Legalábbis ezt állítja egy idős brit házaspár, akik egész életüket a kódfejtésnek szentelték.
Egy közép angliai város, Staffordshire 250 éves emlékművén található titkos felirat megfejtésén már igen sokan dolgoztak – mindeddig eredmény nélkül. Nemrégiben azonban a második világháború kódfejtőközpontjának, a Bletchley Park-nak két egykori munkatársa olyan megoldást adott, mely állításuk szerint könnyen elvezethet a Jézus által az utolsó vacsorán használt szent kehelyhez, a Szent Grálhoz.
 
A kódfejtők és a felirat
 
Első pillantásra talán nehéz megérteni, hogy mi köze lehet egy 250 éves emlékművön található feliratnak Jézushoz és a Szent Grálhoz, ám a nyugdíjazott kódfejtő házaspár egy meglepő teóriával előállva mégis azt állítja, hogy nemsokára akár a Szent Grált is megtalálhatják.
 
A titkos kód, melynek megfejtésén maga Charles Darwin is sokat dolgozott, tulajdonképpen mindössze 10 betűből áll: „D.O.U.O.S.V.A.V.V.M.” Azt ugyan már eddig is feltételezték, hogy az 1748-ban készült emlékmű valamilyen kapcsolatban állhat egy titkos renddel, de generációk egész sora sem birkózott meg a feladattal, melyet a rend tagjai adtak fel.
Oliver és Sheila Lawn, nyugdíjazott kódfejtők szerint is „sokkal nehezebb volt megfejteni ezt a pár betűt, mint a második világháborúban a németek által használt Enigma rendszert” – írja a BBC angol nyelvű honlapja. Oliver Lawn szerint az üzenet egy titkos keresztény szektától származik, és az áll benne, hogy Jézus tulajdonképp egy evilági próféta volt, isteni tulajdonságok nélkül.
A kód rövid megfejtése, miszerint „Jézus, mint istenség nem létezik”, természetesen eretnek tanításnak számított még a protestantizmusáról oly híres 17. századi Angliában is. Lawn szerint a kód „Sion szerzeteseitől” származik, akik egyesek szerint a templomos lovagrend utódjainak tekintették magukat.
A templomos lovagrendről viszont azt tartották, hogy ők a Szent Grál őrzői. Ráadásul az emlékművön található dombormű alkotója, Nicholas Poussin valóban egy titkos rend tagja volt a kortársak tanúsága szerint. Ez a titkos rend a feltételezéseket követve vagy a templomosok rendje vagy a Sion szerzetesrend lehetett.
 
Szent Grál: maga is titok
 
Persze ha a legújabb nyomok révén esetleg sikerül is eljutni a Szent Grálhoz (amelyet azért hittudósok és komoly történészek igencsak kétségbe vonnak), akkor is még ott állunk egy következő talány előtt: vajon mi is volt valójában ez a Szent Grál? Alapjában véve még abban sem jutottak dűlőre a tudósok, hogy egy kelyhet, vagy pedig egy ládát kell keresni. Az egyik hagyomány szerint ez nem más, mint Jézus által az utolsó vacsorán használt kehely, melyet arimateai József vett magához Jézus halála után. József a kelyhet Angliába vitte és elrejtette.
Később aztán ezt a kelyhet próbálták megtalálni a legendás Arthur királlyal együtt a kerekasztal lovagjai. A hagyomány szerint a cél az elveszett paradicsomi állapot visszaállítása lett volna, ám tulajdonképpen a soha el nem érhető tökéletes harmónia és megvilágosodás, a teljesség elérésének örökké elérhetetlen szimbóluma maradt ebben az értelmezésben a kehely.
Egy másik hagyomány szerint a kehelyben fogta fel a megfeszített Krisztus vérét aritmatei József. Ezt a kelyhet aztán még a Szentföldön elrejtette, és csak több mint ezer évvel később a keresztes hadjáratok során fedezték fel a templomos lovagrend tagjai. Ezt követően a rend tagjai magukkal hozták Európába a kelyhet, és egy titkos helyen őrizték.
Egy harmadik változat szerint aritmateai József olyan italt adott Jézusnak a Grál-kehelyben, mely merevgörcsöt okozott a megfeszítetten. Miután mindenki úgy vélte Jézusról, hogy meghalt, aritmateai József segítségével megszüntették az ital hatását és Mária Magdalénával együtt, akit ez a deszakralizált hagyomány Jézus feleségének tartott, a mai Dél-Franciaország területére menekültek. A Merowing királyok eszerint magának Jézusnak lennének a leszármazottai.
Az egyik legismertebb legenda szerint azonban a Szent Grál tulajdonképpen nem is egy kehely volt, hanem, mint azt az Indiana Jones és az utolsó kereszteshadjárat című opusz is állítja, tulajdonképpen a zsidók és Isten között létrejött szövetség, illetve a tízparancsolat írott változatát őrizték benne. Eszerint a Grál nem volt más, mint az elveszett frigyláda.
 
Kétes legendák
Komoly hittudósok és történészek azonban azt állítják: mindezek a történetek valóban csak a legenda körébe tartoznak. Nézetük szerint az sem biztos, hogy a Grál egyáltalán létezett, de ha létezett is, inkább csak a titokfejtés bizsergető érzése táplálja a Szent Grál fellelése utáni hajszát – valójában igen valószínűtlen, hogy valaha is megtalálják azt.
A modern ember misztikus vonzódása az ilyen, múlt homályába vesző jelenségek iránt, leginkább önmaga elbizonytalanodását tükrözi. A biztos talaj kicsúszott az emberek lába alól, s most a homályban keresik a kapaszkodót – vélik a tudósok és a hozzáértők.  
Kun Enikő
 
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Tom Jones is én vagyok

2010.02.12. 08:45 szobavankiado

 

Henry Fielding
Tom Jones1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
A Tom Jones komikus pikareszk regény, amelyben egy telivér figura bolyongásait és viszontagságait követhetjük. A törvénytelen gyermek fölnevelkedik, szerelmes lesz, s miután igazságtalanul elűzik nevelőapja házából, bebarangolja Angliát. Tom forrófejű, és meggondolatlan, így állandóan verekedésekbe, félreértésekbe és erkölcstelen kalandokba keveredik. Ám végül hajszál híján megmenekül az akasztófától, és boldog frigyre lép igaz szerelmével, Sophiával, míg ellenségei változatos csúfságokat szenvednek.
A Tom Jones nemcsak hosszú és bonyolult történet, hanem nagy regény is. Legjobb pillanataiban Dickenst idézi.(Dickens állítólag kijelentette: (Tom Jones én vagyok.”
(Nesze Neked Flaubert (a szerk.), ám itt jegyezendő meg, hogy Proust meg én vagyok (Kerekes Tamás)
Fielding ízesen és láthatóan szenvedélyesen, deheroizáló szellemességgel és néhol szatirikus megvetéssel írja le a XVII. Századi angol élet dús tenyészetét, a falusi szegényektől a dőzsölő nemesekig. Miként barátja, Hogarht festményei, Fielding leírásai is egy moralista éles szemű megfigyelései, aki tisztán látja a kibékíthetetlen ellentétet a keresztényi elvek-amelyek hivatalosan szabályozzák a társasági viselkedést-és a világban uralkodó önzés, dőreség és bűn között. A Fielding által ábrázol társadalomban kevesen vannak az irgalmas szamaritánusok, és minden sarkon veszély leselkedik az ártatlanokra. Ám a szerző-mint maga a jóságos Gondviselés-a romlott világon át a boldogság révébe vezeti a jobb sorsra érdemes szerelmeseket.
A Chaucer szellemét őrző Fielding örömét leli a bohózati bonyodalmakban és a testi szerelem komédiájában: hőse nem fehér ruhás szűz. Fielding nagy kísérletező (Sterne-re is ő hatott), és meghökkentően posztmodern: az elbeszélő újra meg újra megszakítja a cselekményt, hogy kitárgyalja az olvasóval a történet alakulását, a kritikusokkal pedig közli, hogy törődjenek a maguk dolgaikkal.
A tizennyolcadik századi angol - s egyben a világirodalom egyik mesterműve Fielding pikareszk-regénye, a Tom Jones. a prózában írt komikus eposz témája, Fielding szavai szerint, "az emberi természet, először abban az egyszerű formában, ahogy a vidéki életben jelentkezik, majd a szenvelgés és bűn minden izgató fűszerével ízesítve, amit az udvar és a nagyváros nyújthat". A tizennyolc könyvre tagolt regény első része Allworthy úr sommersetshire-i birtokán játszódik, a szerző különös gondot fordít a lelenc Tom Jones neveltetésére, természetének rajzára, főleg pedig az ifjúi szerelemre, amely közte és a világirodalom egyik legvonzóbb nőalakja, Sophia Western között szövődik. A második rész útikalandok sorozata; a megrágalmazott Tomot nevelőapja űzi el házából, Sophia pedig egy számára gyűlöletes házasság elől menekül. Ám a két szerelmes csak a regény harmadik részének színhelyén, Londonban találkozik; a szenvedélyes természetű ifjú addig újabb hűtlenségekkel vét imádott Sophiája ellen, s származása titkának felfedezése után még töredelmes bűnbánatra is szükség van, mielőtt a lány férjének foga
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Joyce-né fingik

2010.02.10. 03:38 szobavankiado

Takács Ferenc Joyce és a magyarok című dolgozatának - a kötet kiemelkedően legszínvonalasabb írásának - "szerénytelen és tiszteletlen" témája: a magyarok Joyce-ra tett hatása: "Vajon mi az, amivel mi, magyarok járultunk hozzá a joyce-i életműhöz?"
-----A magyar motívumkör, írja Takács Ferenc, nyugtázva James Joyce életművének eltökélt és gyökeres lefordíthatatlanságát, jobbára in-joke: vagyis olyan viccek, amelyek csupán a "bennfentesek" számára viccek; magyarán "belviccek" - de mondhatjuk őket "bélvicceknek" is, hiszen Joyce gyomorfekélyes humorának forrása gyakran a vastag- és a végbél, az emésztés, az ürítkezés jelenségköre, gondoljunk csak az Ulysses-ben olvasható Százharmincborjúgulyás-Dugulás nevű helységnévre, "Virág Lipót nagyságos uram" úti céljára, amit Joyce Meadow of Murmuring Waters-ként, "Sustorgó Vizek Mezejeként" fordít angolra, utalva a százharminc befalt borjúgulyás okozta székrekedés, meg egy orbitális nagy bélsárürítés közti vágykapcsolatra... "Bélviccének" megalkotásakor az író nyilván erősen remélte, hogy kerülközik majd egypár magyarul és angolul egyaránt értő olvasója, aki homéroszi kacajjal díjazza ezt a kacifántos poént (jóllehet ahhoz is cizellált tojásfej és pihent filoszelme kell, hogy legalább egy fanyar vigyort megeresszen az ember)... Az is kiderül Takács Ferenc elemzéséből, hogy az idézett "béltréfa" igazán öblöset csak azokban durranik (ha szabad "jó vasiasan" így mondanunk), akik ráadásul még írül is tudnak, merthogy a Sustorgó Vizek Mezeje ősi ír helységnevekre hajaz... Mármost aki "érti a tréfát", finom kultúrkárörömmel kacarászhat az efféle bohóctréfák banánhéján folyvást elhasaló egynyelvű olvasókon. (Magukra vessenek, akik soha, még vásáros ünnepeken sem veszik kezükbe Joyce-ot: ők ugyanis dzsojszontológiai szempontból egyáltalán nincsenek is...)
-----Itt aztán bele lehet bocsátkozni írség és magyarság párhuzamaiba, rejtett és kevésbé rejtett összefüggésekbe, már csak azért is, mert Joyce-ot is izgatták írek és magyarok komoly és komolytalan összefüggései. Seregnyi titkos magyar vonatkozás lappang az Ulyssesben. Jó tucat magyar szó, kifejezés és fordulat bukkan föl benne, egy részük természetesen és logikusan illeszkedik Joyce heroikus kísérletéhez, hogy életművét valamiféle nyelvi univerzalizmus révén is egyetemes jelentőségűvé turbózza föl. - Olvasóimtól csupán annyit várok el, hogy egész életüket műveim olvasásának szenteljék - mondta Joyce. Nagy kezdőbetűs Irodalmat írt, az ő pokolian agyafúrt kirakójátékában mindennek jelentése van. Méltán állapította meg egy bírálója: "Bloom még szarni sem tud anélkül, hogy ne illusztráljon vele valamit..."

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Apokalipszis

2010.02.08. 12:09 szobavankiado

 

Apokalipszis 2012
Lawrence E. Joseph
Gold Book
 
„Ne nézzenek fel! Nem segít. Nem tudnak elmenekülni, nem tudnak olyan mély gödröt ásni, amiben elrejtőzhetnének. Közeleg a vég, és semmit sem tehetnek ellene. De akkor miért olvassák el ezt a könyvet? Azért, mert amikor már nemcsak a vallási fanatikusok hajtogatják, hogy elpusztul a világunk, hanem a tudósok is lehetőnek tartják, akkor nem foghatjuk be a fülünket. A tudomány jelenlegi állása szerint: -évmilliók óta fenyeget minket a teljes pusztulás. A  Nap a sugárzási minimumán sokkal rosszabb, mint a maximumán, elég egyetlen félresikerült plazmakitörés, és mind megsülünk. A Földet a káros sugárzásoktól védő mágneses mezőn egyre növekszik egy rejtélyes rés, -a Naprendszer a galaxis egy energetikai szempontból kedvezőtlen régiója felé tart, -a Yellowstone szupervulkán kitörni készül, a kitörését pedig nukleáris tél és a földi élet kilencven százalékának pusztulása fogja követni, -a maják, a világ legjobb naptárkészítői azt állítják, hogy 2012. december 21-én bekövetkezik a világvége. Látják? Semmit sem tehetnek, de akár hátra is dőlhetnek és élvezhetik a műsort. Jót fognak röhögni.”
 
 
Akik ismerik a maja naptárban rejlő próféciát, azok tudják, hogy már nem sok időnk van hátra. Dr. Karl S. Kruszelnicki ausztrál fizikus, több bestseller populáris tudományos könyv írója, úgynevezett "tévhitológus" beleásta magát a maja írásokba, hogy végére járjon a dolgoknak.
Szögezzük le mindenek előtt, hogy világvégéről szóló jóslatok mindig is léteztek. Legutóbb 2005. május 5-én volt egy kisebb pánikhullám, amikor a három ötös szám mellett az összes bolygó egy vonalba sorakozott volna fel, az együttállás azonban nem jött létre, és még mindig itt vagyunk ezen a kies sárgolyón, bár nincs kizárva, hogy egy együttállás esetén is ugyanez lett volna a helyzet. 2012. december 21-re igen sok mindent jövendölnek, a "nukleáris holokauszttól" a Földön átfolyó kozmikus energia harmonikus konvergenciájáig, ami megtisztítja és egy magasabb rezgési szintre emeli bolygónkat. Ezek a dicső események szépen kipusztítják az emberiség nagy részét, de ha ez nem lenne elegendő, még az Északi és a Déli-sark is szét fog válni. Szóval van itt éppen elég feltételezett probléma, ami elég erős alapot ad annak, hogy a civilizációnk 2012-re eltűnhet a színről. Az egész azonban két helyen sántít, teszi hozzá Kruszelnicki.
Ugyanakkor van jó hír is: Egy perccel visszaállították a mutatókat az Apokalipszis (Végítélet) óráján jelezve, hogy - az órát működtető tudósok szerint - távolabb került az emberiség a végső pusztulástól. A hidegháború kezdetén, 1947-ben egy atomtudósokból álló testület állította fel a szimbolikus órát, amely az azóta eltelt több mint hatvan év során néhány perces ingadozással folyamatosan éjfél, azaz a teljes pusztulás közelében állt. Az óra csütörtöktől ismét 23 óra 54 percet mutat, erre legutóbb 1988-ban volt példa, miután az Egyesült Államok és a Szovjetunió aláírta a közepes hatótávolságú atomfegyverek teljes eltávolításáról szóló szerződést.
 A legveszélyesebb értéket, 23 óra 58 percet 1953-ban mutatta, miután mind az amerikaiak, mind a szovjetek bejelentették, hogy rendelkeznek hidrogénbombával.
A világvége-órát kezelő tudósok egy amerikai tudományos szaklap, a Bulletin of Atomic Scientists keretében tevékenykednek. A mostani visszaállításra az adott okot, hogy a Barack Obama vezette amerikai kormányzattal jelentős pozitív változásokra számítanak a nemzetközi politikában
A maja civilizáció 3000 évvel ezelőtt megjósolta, hogy 2012-ben világméretű természeti csapás következik be, amely egyben az új spirituális korszak beköszöntét is jelenti.
Ez Maurice Cotterell–Adrian Gilbert szerzőpáros Maja próféciák című műve indította el a találgatások lavináját. A könyv üzenete röviden: 2012. december 22-én a Nap mágneses semleges rétegének pólusváltása miatt a Föld mágneses polaritása is megfordul, ami kibillenti a Földet forgástengelyéből, s ez földrengések, szökőárak, vulkánkitörések és egyéb katasztrófák révén a jelenlegi civilizáció végét fogja jelenteni.
Lawrence E. Joseph amerikai kutató megerősítette ezt az állítást, azzal kiegészítve, hogy megcserélődnek 2012-ben a Föld mágneses pólusai is. Azt azonban nem tudja, hogy ezek milyen hatással lesznek a Föld lakóira, hogy valóban a világ végét jelentik-e.
 
Ahogy a maja naptár által jelzett dátum közeledik, egyre több kutató vizsgálja, mi történhet a Földdel 2012-ben. Bár több szakértő egyetért abban, hogy a bolygó nagy változásokon fog keresztülmenni, sok a kérdéses és vitatott részlet.
 
LAWRENCE E. JOSEPH írta az „Apocalypse 2012: An Investigation into Civilization’s End” (Apokalipszis, 2012, a civilizáció végének titkai) című könyvet, amelyben azt fejtegeti, a maják próféciája csak a kezdet – tudósokat idézve ír többek között a mágneses pólus elmozdulásáról és a Yellowstone szupervulkánról. Arra is kitér, hogy a maja jóslat mellett a Nappal foglalkozó kortárs fizikusok szerint is kulcsfontosságú, sőt, talán katasztrófáktól sújtott év lesz 2012.
 
JOHN MAJOR JENKINS a „Maya Cosmogenesis 2012: The True Meaning of the Maya Calendar End-Date” (A maják kozmikus eredetmítosza, 2012: A maja naptár végpontjának igazi jelentése) szerzője. Arra tette fel az életét, hogy rekonstruálja az ősi civilizáció kozmológiáját és filozófiáját. Véleménye szerint a maják elmélete csupán azt állítja: egy-egy ciklus vége, mint amilyen 2012 is, a változás és a megújulás ideje.
 
DANIEL PINCHBECK a „2012: The Return of Quetzalcóatl” (2012: Quetzalcóatl visszatér) szerzője és a Reality Sandwich (www.realitysandwich.com) szerkesztője. Szerinte a maja naptár utolsó dátuma egy olyan paradigmaváltozásra utalhat, amely az emberiséget fenyegető ökológiai krízis miatt következik be. Véleménye szerint az átalakulás során a modern tudomány és a miszticizmus is összefonódik majd. A változást Quetzalcóatl a közép-amerikai mítoszok szárnyas kígyója, ég és föld egységének képviselője szimbolizálja.
 
 
A CIVILIZÁCIÓ VÉGÉNEK TUDOMÁNYOS VIZSGÁLATA
 
 
A kiadó
Kedves Olvasó!
 
Ha lehetséges volna, hogy ennek a könyvnek a kinyitásával olyan eseménysorozatot indítson el, ami elvezetne az apokalipszishez, az általunk ismert élet végéhez, érezne kísértést, hogy megtegye? Ott lebegne az ujja bizonytalanul a villogó vörös gomb fölött? És akkor, ha az apokalipszis egy új, felvilágosult kort, a földi mennyországot jelentené?
Én kényelmes kis életem biztonságát választanám a nirvánával szemben. Ám lehetséges, hogy már nincs lehetőségünk erre a választásra – sem Önnek, sem nekem. Ebből a könyvből megtudhatja, hogy figyelemre méltó esély van arra, hogy a 2012. év nagyobb felfordulást, több katasztrófát és remélhetőleg nagyobb megvilágosodást fog hozni, mint bármelyik másik év az emberiség történetében.
A könyv egyes részeit egy nagy tál pattogatott kukorica mellett érdemes olvasni: azt, amikor a halál értelmét keresve belenéztem egy hatalmas fehér cápa torkába, vagy azt, amikor egy maja sámánnal ellátogattam egy festői guatemalai kisvárosba néhány héttel azelőtt, hogy teljesen elpusztult volna. Más részekhez inkább nyugtató való: ilyen a Yellowstone szupervulkánjának közelgő kitörése, vagy a legjobb tudósaink szerint is felénk közeledő gigakatasztrófa. Hogy mekkora lesz? Körülbelül akkora, mint ami kipusztította a dinoszauruszokat és a többi akkor létező faj hetven százalékát. Tudták, hogy a napfolttevékenység 2012-ben esedékes következő csúcsa kapcsán széles körben arra számítanak, hogy a Földet sugárzással ostromló, földrengéseket, vulkánkitöréseket és a Katrináéhoz hasonló nagyságú hurrikánokat kiváltó napviharok száma és ereje rekordokat fog dönteni? És hogy az egész Naprendszer egy veszélyes csillagközi energiafelhőhöz közeledik?
Véletlen egybeesés lenne, hogy a kereszténység és az iszlám közötti, egyre élesedő harc mintha az Armageddon felé taszítaná a világot? Vagy hogy számos egyéb vallás, filozófia és hagyomány jelzi, hogy közel a vég, és valószínűleg 2012 lehet az a bizonyos dátum? Új korszak van születőben – annyi fájdalommal és vérrel, örömmel és megkönnyebbüléssel, amennyivel minden születés járni szokott.
A kipusztulásra, de legalábbis a gyökeres átváltozásra érzelmileg kevesen vagyunk felkészülve. Ezért kérem, hogy bocsássanak meg nekem az egész szöveget átható akasztófahumorért. A Mary Tyler Moore című sorozat egyik epizódjában Mary nevetésben tör ki Chuckles bohóc temetésén, aki mogyorónak öltözve menetelt egy parádén, ám egy elefánt megpróbálta feltörni, s ebbe belehalt. Ha Mary a halál szemébe tudott nevetni, akkor mi is képesek vagyunk erre.
 
Tisztelettel
Lawrence E. Joseph
 
 
A SZERZŐ
 
Lawrence E. Joseph az új-mexikói székhelyű Aerospace Consulting Corporation igazgatótanácsának elnöke. Több könyvet írt és cikkei jelentek meg számos ismert napilapban és magazinban, például a New York Timesban, a Salon.comon, a Family Circle-ben, az Audobonban és a Discoverben.
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

A kollega

2010.02.07. 08:25 szobavankiado

 

Robinson Crusoe
Daniel Defoe
 
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó
 
 
 
Még a héten is láttam a regény egyik filmadaptációját Pierce Brosnan főszereplésével.
Sokan ezt a művet tartják az első angol regénynek. Megjelenése óta igen erős hatást gyakorolt az irodalmi és kritikai gondolkodásra. A legkülönbözőbb formákban tér vissza, újra meg újra a toposz. Alaptörténetet beszél el: a lakatlan szigetre vetődött hajótörött hosszú és mélységes magányában megfosztatik mindazoktól az eszközöktől, amelyek addig nélkülözhetetlenek voltak számára. Arra kényszerül, hogy szembesüljön a lét problémáival. A nagy csöndben még a szavak is elhagyják. Megpróbál naplót vezetni, hogy megőrizze civilizált énjét, de nem sokáig tart ki az a kevés felvizezett tinta, amelyet sikerült a hajóroncsról megmentenie. Azonban a leírt szavak eltűnnek, és Robinson naplója olyan üres lesz,, mint a horizont a szeme előtt.
A totális magány állapota mégsem őrjíti meg. Vagy ejti kétségbe Robinsont. Egyedüllétében megteremti az alapját egy újfajta írásnak, egy újfajta öntudatnak. Ahogyan új eszközöket készít magának a rendelkezésre álló anyagokból, úgy találja fel azt az új módot is, ahogy, amely nyelven elmondhatja beszédét. Ezt az elbeszélésmódot hagyja ránk Robinson a felvilágosodás küszöbén álló világra; és mi ezt az elbeszélésmódot visszük továb, amikor megfogalmazzuk életünk történeteit.
 
A szerző géemkázott:
A kollega
 
A spanyol örökösödési háború északi hadszínterén, Németalföldön harcoló brit hadsereg vezéreként Marlborough két hírszerző osztályt hozott létre. A Cardonel vezette kémhálózat átfonta egész Európát. Ügynökeinek egyike felbecsülhetetlen információkkal szolgált: sikerült neki a francia hadügyminisztériumból megszerezni Marlborough számára az ellenséges csapatok létszámáról és hadrendjéről készített okmányok másolatát, amikor a herceg 1704-ben seregével útban volt a Duna felé. De a legkiválóbb ügynökök közésorolható kémeket is túlszárnyalta valaki, akinek kilétét mindmáig homály fedi A herceg iratai közt később négyszáz levelet találtak, amelyek arra utaltak, hogy írójuknak befolyásos embernek kellett lennie a francia udvarban. Mivel a herceg 1716-ban gutaütést kapott, hivatalát Robert Harley, Oxford első grófja vette át. A brit titkosszolgálat új vezetője helyesen ismerte fel a hírszerzésértékét. Szolgálatában állott korának legképzettebb titkos ügynöke ( Singleton kapitány? -Kerekes Tamás): „ the most enterprising and trusworthy political spy”( a legvállalkozóbb és legmegbízhatóbb politikai kém, történetébe. Noha a szerző hírlapíróként egy Anna királynőt bosszantó pamfletja miatt nem voltkorábban sikeres. A szerző már1704-ben hosszúértekezést írt Az általános hírszerzés terve címmel. Ez a mesterien szerkesztett instrukció kimutatja, hogy miként lehet politikai hatalomra szert tenni és aztán rendőrállamot vezetni. ”A kémkedés és a hírek beszerzése -írja a szerző- a lelke az államügyeknek.” A szerző felismerései Cromwell korábbi tapasztalatain alapulnak. A kollega célszerűnek tartotta titkos ügynökök hálózatának országos kiépítését, mely behálózza a birodalmat és rendszeres időközben jelentést tesz a kormánynak mindarról, ami az egyes területeken végbemegy. Ajánlotta továbbá, hogy fektessenek fel dosssziét minden fontos személyről, hogy az elégedetlenkedő és lázongó elemek kiszűrhetőek legyenek, és a potencionális zavarkeltőket egy szükséghelyzet első jelére le tudják tartóztatni. Publikációiban a szerző soha nem tesz említést személyes kémtevékenységéről, csupán olvasható nála egy „különleges szolgálat, amelyben kockára tette az életét”, mint gránátos az előretolt lövészárokban. Ez az esemény valószínűleg Skóciában zajlódott le, ahol a szerző ki akarta puhatolni a lakosság véleményét az angol és a skót parlament egyesítéséről. Ha felismerték volna, hogy angol kém, akkor valószínűleg nem tért volna vissza élve. Ő azonban ügyesen írónak adta ki magát, aki anyagot gyűjt.
 
A szerző neve: Daniel Defoe
 
Janusz Pielkiewicz: A kémkedés világtörténete
 
 Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
 
 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Idegenszó-tár

2010.02.04. 10:44 szobavankiado

 

Idegenszó-tár
Tótfalusi István
Tinta Kiadó
 
Édesapám töltötte be gyermekkoromban e szótár szerepét. A kádári rendszerben, még a szabad szombat bevezetése előtt, a Népszabadság vasárnap jelent meg. Akkor egész délelőttjét az újsággal töltötte. Ilyenkor volt szabad gyermekként szólni hozzá, ilyenkor nem volt annyira mogorva. Koraérett gyermekként rengeteg idegen nyelvi kifejezés maradt meg bennem, s a Papa orákulumnak számított. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit jelent az „autodidakta „kifejezés. Félretolta az újságot. Rám nézett, pizsamában álltam előtte. Föltolta szemüvegét a homlokára és azt válaszolta: ”Autodidakta az, aki önmagától marha”. Ám Tótfalusi Miklós úr mérföldkőnek számító könyvéből hiányzanak az elfogult és sommás értékítéletek. Másfelől is kedves nekem a kötet. Íróbarátaimra hagyott lakásomból annyiszor lopták el a Bakos- éle Idegen szavak szótár-át, ahányszor megvettem. Ez a kötet azonban addig nem kerül ki a lakásomból, csak akkor, amikor lábbal előre tolnak ki, csinos, fekete, zörgő, cipzáros, fejtetőnél záródó, utolsó ancúgomban.
 
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
 
 
Az Idegenszó-tár mint alcíme is mutatja, azon kívül, hogy értelmezi, magyarázza a régi vagy új homályos jelentésű idegen szavakat, részletesen megadja azok etimológiáját, eredetét is.
 
A 28000 címszó közül jó néhány a klasszikus műveltség szavai közé tartozik, mások az elmúlt másfél évtizedben kerültek előtérbe a sajtó, a politika, a közgazdaság, az informatika, valamint a sportok és a művészetek nyelvében. Megtaláljuk benne az ifjúság és a divat nyelvének friss jövevényeit is.
Szótárunk egyedülálló újdonsága, hogy a magyar szótárirodalomban először ismerteti részletesen a szavak etimológiáját. A magyar nyelv idegen szavainak eddigi szótárai csupán röviden, jelzésszerűen utaltak az egyes szavak eredetére. Az Idegenszó-tár páratlan módon, hatalmas nemzetközi szakirodalomra támaszkodva adja meg minden címszó esetében azt a fellelhető legősibb nyelvet, amely a szó ismert forrása. A szerző nem elégszik meg a forrásnyelv közlésével, hanem aprólékos filológiai munka eredményeképpen lépésenként ismerteti azokat a közvetítő és átadó nyelveket, amelyeken keresztül a szó nyelvünkbe került. Bemutatja azt az izgalmas utat, amely során az ősi jelentésből, az ősi szóalakból létrejött a magyar nyelvben ma használatos jelentés és szóalak.
Az Idegenszó-tár segítséget nyújt az idegen szavak helyesírásában, és ahol szükséges feltünteti a szó helyes kiejtését is. Függelékében közli több mint 300 idegen rövidítés, idegen mozaikszó feloldását és értelmezését.
A szerző, Tótfalusi István több évtizedes munkássága alatt több mint húsz magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő könyvet, szótárat és lexikont állított össze. A nagyközönség körében igen népszerűek korábbi szótárai, pl.: a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika. 
A TINTA Könyvkiadó szótáraival, nyelvészeti szakkönyveivel méltán váltott ki elismerést. A kiadó korábbi szótársikerei (pl.: Magyar szókincstár) mellé az Idegenszó-tárt ajánljuk a szótárforgatók népes táborának és mindazoknak, akik többet kívánnak tudni nyelvünk eddig rejtett titkairól.
 
A könyv fontosságát előttem már más is méltatta: pl. A. Jászó Anna
„A nemrégiben megjelent idegen szavak szótára címszavainak nagy hányada klasszikus műveltségünkhöz tartozik (matéria, mater dolorosa, matúra), mások újonnan kerültek nyelvünkbe a sajtó, a politika, az informatika, a sport, a művészetek révén (bit, bit rate, bit string, kung-fu, szpícs, szpíker, szponzor, sztár), s tartalmazza a szótár a divat és az ifjúsági nyelv friss jövevényeit is (aerobic, crayon, szolárium). Tegyük hozzá: felleljük benne a nagyváros avulóban lévő, sokak által már nem ismert szavait is, olyanokat, mint a snájdig, sóher, snassz, sébig, smucig, piszlicsáré.
A 28 000 címszót tartalmazó kötet nemcsak értelmezi az idegen szavakat, hanem megadja eredetüket, azaz etimológiájukat is. Az egyes tudományágak alapszókészletét is tartalmazza Tótfalusi István könyve. Megtaláljuk benne az általánosan ismert biológiai, kémiai, orvosi és egyéb szakkifejezéseket, a részletekbe azonban – jó érzékkel megvonva a határt – nem megy bele a szerző. Például a retorika műszavai közül az argumentáció (érvelés), a refutáció (cáfolás) megtalálható a szótárban, de a sztaszisz (ügyállás) már nem.
Érdekesek a szó eredetét megvilágító magyarázatok. A bit (a számítástechnikában az információ legkisebb egysége) angol eredetű szó, rövidítés: bi (nary digi) t, de a bit ’darabka, falat’ is. A kung-fu a kínai harcművészetek összefoglaló neve, eredete a kínai kung, gong ’ügyesség, képesség, érdem’ és fu ’mester’ összetétele. A parlamenter ’békekövet, tárgyaló követ, fegyverszüneti egyezmény megtárgyalására valamely hadviselő fél által kiküldött személy’ (tehát nem parlamenti képviselő, mint ahogyan nemrégiben hallhattuk az egyik televíziós csatornán); az idősebbek még jól emlékeznek a szovjet hadsereg két parlamenterére, Budapest határában szobruk is volt. A szó a franciából került a németbe, s onnan a magyarba. A parlament ’országgyűlés, nemzetgyűlés, képviselőház, törvényhozás’, valamint az országház, a nemzetgyűlés épülete. Ez is a németből került át a magyarba, végső soron a szóban a francia parler ’beszél’ ige rejtőzik, ez kapcsolja össze a parlamentet és a parlamentert. Az emeritus vagy emeritált jelentése ’nyugdíjazott, nyugállományú’, elavult jelentése ’kiszolgált, kiérdemesült’. A szó latin eredetű, az e (x) – ’ki, el’ és a meritum ’érdem’ összetételéből származik. A nyugdíjazott professzor tehát professor emeritus (és nem emirátus, ahogyan már hallottam egyszer-kétszer jól értesült egyénektől). Az emirátus arab fejedelemség, az emír, amír jelentése nemesember, fejedelem, a szó gyökere az arab amara ’parancsol’ ige. A szótár ezt mondja: Lásd még admirális. Az admirális ’tengernagy, hajóhad parancsnoka’. A németbe és az angolba a franciából ment át. A franciába az arabból került: amiral- (bahr) ’(a tenger) fejedelme’. Az admirális forma a latin admirare ’csodál’ beleértéséből ered. Az admirális és az emír tehát egyeredetű szó.
Ezek a csemegézések hallatlanul érdekesek, olyan összefüggésekre derül fény, melyekre – őszintén szólva – nem is gondoltunk. Egy kis lapozgatás után kiderült, hogy az áfium (Zrínyi, a költő írt a török áfium ellen) és az ópium tulajdonképpen azonos szó. Az áfium jelentése ’mákony, ópium’, átvitt értelemben ’csalétek, csapda, maszlag’; a horvát afijun került a magyarba, eredetileg a török afyonból, a török pedig az arab afjún szót vette át, melynek végső eredete a görög opion. Az ópium szót a latinból kaptuk, a latin szintén a görög opionra megy vissza, a görög szóban pedig az oposz ’növényi’ rejlik. A drazsé ’cukorka, édesség’; ’cukormázas pirula’, a francia dragée az átadott szó, jelentése ’cukorbevonatú mandula’; a francia szó a görög tragéma ’édesség, nyalánkság’ szóra megy vissza. (Az egyetemi nyelvészeti stúdiumok egyik fénypontja volt régen, amikor professzorunk elmagyarázta, hogy trágya szavunk azonos eredetű a drazséval, csak az átadó nyelv más. A trágya eredeti jelentése általánosabb volt: fűszer, hiszen régi szakácsaink jól megtrágyázták az ételt. Később lett csak a talaj fűszere.)
A szótár rögzíti az idegen szavak helyesírását. Az alapelv az – Simonyi Zsigmond XX. század eleji javaslata óta –, hogy a meghonosodott idegen szavakat a magyar helyesírás szabályai szerint kell írni, a meg nem honosodottakat pedig eredeti helyesírásuk szerint. Kétségkívül kettősséget eredményez ez az elv, de jobbat nem lehet kitalálni. Magyarosan írjuk az efféléket: emfatikus, embólia, embolikus, embrió, professzió, retardáció, de például az embonpoint [ambompoen] ’testesség, pocak’ esetében megtartjuk az eredeti helyesírást. Ilyenkor az Idegenszó-tár szerzője szögletes zárójelben a kiejtést is megadja. Az email [emáj] ’zománc’ és az e-mail [íméjl] ’villanyposta, számítógépes adattovábbítás telefonvonalon’ kiejtésben is különbözik.
Az Idegenszó-tár szerzője, Tótfalusi István egymaga egész kutatócsoport munkáját végezte el, szakértelemmel, precizitással. Többször bizonyította már tudását és szorgalmát, ő írta a Nyelvi vademecumot, mely ritkább magyar szavakat tartalmaz, valamint az ő munkája a Kis magyar nyelvklinika, mely röviden és szakszerűen eligazítja az olvasót nyelvhelyességi kérdésekben, s a legújabb jelentésbeli és szerkezeti anglicizmusokat is tartalmazza. Idegenszó-tárát melegen ajánljuk tanároknak, tanulóknak, újságíróknak, riportereknek, egyszóval mindazoknak, akiknek szakmájuk az írás és a beszéd.
(Tótfalusi István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, 2004)”
Fejér Zoltán
Üdvözlet a kíváncsi olvasónak, aki szereti mindennek okát és eredetét firtatni! Így köszönti Tótfalusi István legújabb filológiai munkájában a szószármaztatás iránt érdeklődő könyvforgatókat. Azokat, akik tudásvágytól hajtva ütik föl a szótárírók és -szerkesztők többéves kutatómunkáját felölelő köteteket. Azokat, akiket izgat, melyik nyelvből fogadtuk be a magyaros hangrendűvé és hangalakúvá vált szójövevényeket. Azokat, akiknek nyelvérzéke idegennek ítéli a törzsökös magyar szavakéhoz kevésbé idomultakat. Sokan tudják például, hogy a lupe nyeles kézi nagyítót jelent. De vajon mely nyelvek közvetítésével került szakmai folyóiratunk neve a magyar szókincstárba? És mit is jelent pontosan az, hogy kiadványunk a vizuális kommunikáció magazinja? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ az Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. A közel ezeroldalas mű A Magyar Nyelv Kézikönyvei sorozat nyolcadik köteteként látott napvilágot a Tinta Könyvkiadó gondozásában. A tudományos igénnyel összeállított nyelvészeti munkák megjelentetése mellett hitet tett kiadó ezúttal olyan gyűjteménnyel jelentkezett, amely helyesírási és kiejtési szótárként is felfogható.
Az Idegenszó-tárban a klasszikus műveltség és a modern élet huszonnyolcezer címszava kapott helyet. Jelentés- és eredetmagyarázatukon túl megtalálhatjuk a felhasznált szótárak és lexikonok jegyzékét, valamint háromszáz idegen nyelvű rövidítés, illetve mozaikszó feloldását, értelmezését. A szerző, Tótfalusi István a tudományos ismeretterjesztő könyvek, szótárak és lexikonok készítésének nagymestere. Nevéhez fűződik többek között a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika. Jelen kötetének kuriózuma, hogy az eddigi szótárakkal szemben nem jelzésszerűen utal az egyes szavak eredetére, hanem részletesen, a közvetítő és átadó nyelveken keresztül a fellelhető legősibb gyökerekig hatolva közli azok forrását. Kádár Elza
 
Az Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára alcímű munka újdonsága, hogy azokról a szavakról, amelyeket a magyar anyanyelvű emberek többsége nem érez "sajátnak", egyszerre mondja meg a jelentésüket és azt, hogy közvetlenül, meg végső soron honnan, milyen úton kerültek hozzánk.
 
Közöttük vannak olyanok, amelyekről sokan tudják, honnan erednek: a szputnyik az oroszból, a ham and eggs az angolból, a koka a japánból került hozzánk közvetlenül - az űrhajók felbocsátásnak hírével, a szállodai reggelik tükörtojásos sült sonkájával és a cselgáncs európai megjelenésével egyidejűleg. Kiderül a szótárból az is, hogy nyelvünknek egy másik - egy dél-amerikai cserjét megnevező - koka szava a spanyol cocá-n keresztül a kecsua indián cucá-ból került a magyarba és nyilvánvalóan szintén a Coca-Colának köszönhetően a világ sok más nyelvébe is.
 
Szükségképpen a tárgy, fogalom magyarországi megjelenésekor lett nálunk is közhasználatú a grönlandi eszkimókéihoz hasonló vízijármű kajak neve, és a második világháború időszakának valóságából lett is-mert a koncentrációs táborok foglyai közül kijelölt munkafelügyelőé, a kápóé. Az első a vándorútja során mindig azonos jelentésben: eszkimó kajakka-angol kayak-német Kajak, a második bizonyos jelentésváltozásokkal: latin caput(fej, fő)-olasz capo(főnök, vezető)-német Kapo.
 
Kedvcsinálónak a könyvhöz idézzük még Tótfalusi egyik leggazdagabb szócikkét. Az első renden fegyverraktárt, fegyvergyűjteményt, fegyverkészletet, ezen kívül hadianyagot, hadfelszerelést, valamiféle lerakatot, tárházat, készletet, sőt gazdag gyűjteményt, ismeretanyagot, tudást is jelentő arzenál szavunk őse a hajóépítő műhelyt jelentő hajdani arab dár asz-sziná. Az arabból dokk jelentésben és darsena formában került át a régi olaszba, az olasz nyelvben az idők folyamán arsenale alakot öltött, hogy aztán a német Arsenal formán keresztül az említett jelentésekben jusson el a magyarba. (Tinta, 1000 oldal, 6720 forint)
(Danis Győző)
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása