Czifferszky István
Vava
Történetek kutyákról
Lazi Könyvkiadó 2009, Szeged
Szerkesztő: Hunyadi Csaba Zsolt
A könyvet megszeretni egy pillanat műve volt. Mert fedlapján pont egy olyan vizsla néz az emberrel szemben, mint az én Kitty kutyám, aki egy államtitkár szerint „a legrendesebb ember” volt a parlamenti vadászok közt, ráadásul az első könyv, amit életemben olvastam, az a Snipp a nagy vadász c. könyv volt, Édesapám nyomta a kezembe a hatvanas évek szűk levegőjében, s követte a Fridolin, a pimasz borz.
Megható, megrázó történeteket olvashatunk ember, gyermek és kutya viszonyáról, amit erős kötésnek, kötődésnek nevez az író. Hátha még tudná, hogy mostanában kezdik gyanítani a tudósok, hogy az ember és a kutya evolúciója párhuzamosan mehetett végbe. Természetesen a jeles szerző sok mindent elárul a természetről. Sok mulatságos dolgot megtudhatunk nyúlról, muflonról, a „füttyös birkákról”, borzról, rókákról és életmódjukról. A történetek központjában azonban a kutya és az ember rendkívül szoros kötődése áll. Még pontosabban, az, hogy egy kataklizma hatására (árvíz), vagy más miatt a gazda és kutyája közt létrejön egy eltéphetetlen kapcsolat, amikor a kutya” elfogadja az embert”, ami a gazdi haláláig szól, mint ezt olvashatni a Vava c. elbeszélésben. Az árvízből kifogott ujfundlandi hálájáról szól a Kutya az árban c. elbeszélés is, az Aranyász családról, ahol egy tanya a piavei ütközetet átélő öregember pusztulásáról szól, de közben megmentenek számos más tanyát a rohamcsónakosok. És egy kisfiú, hallatlan bátorsággal egy kutyát ment ki a vízből, mert a szerencsétlenre rá van kötve a kutyaól, és nem tud mozogni az árvízben, noha a víz éltető-eleme.
Ritka jó név az Aranyász- hangsúlyozza a szerző. Igen, ennél már csak az aranyászok a jobb (a szerk. megjegyzése- Kerekes Tamás, Magyar Irodalom Rt.), s lám-lám az Aranyász családban is hárman élik át a pusztító árvizet, hiszen az asszony közben kórházban van. Tragédiák is kis örömök keretei közt zajlanak az olvasmányos történetek, s a humorát is megcsillantja a szerző (Az istenes rendőr), s a gátőr gyermeknevelési szokásaiba is beleshetünk. Emberséges, humanizmussal átitatott írások, amelyek legalább annyira az emberekről szólnak, mint az őket gazdájukként elfogadó kutyusokról.
Az író istenáldott tehetség. Gyermekábrázolása Gárdonyival rokonítja, természetszeretete, természet-ismerete pedig Fekete Istvánnal.
Ha eddig nem volt kutyája, most lesz.
Kerekes Tamás
(Már eddig is túl sokan haltak bele, hogy nem olvastak elég Kerekes Tamás-t)
-Magyar Irodalom Rt.
A kiadó:
A polihisztor szerzőt irodalmi berkekben elsősorban jeles vadászíróként tartják számon. Jelen gyűjtemény elbeszélései az ember legjobb barátjáról, a kutyáról szólnak, aki kiváló, okos, hűséges, és ha kell, önfeláldozó társa az embernek, vagy éppen magányos hős, ha a sors úgy hozza.
Czifferszky István sokra tartotta a kutyát, de leginkább a kutya és gazdája kapcsolatát, melyet sorskötésként definiált a címadó elbeszélésben: „a sorskötés, az a kötés, ami csak ember és kutyája közt lehetséges, ha egymáshoz valók”. Ilyen kötés van Vava és gazdája, vagy Jancsi, a gátőr fia és egy hatalmas újfundlandi között, akit a kisfiú maga ment ki az áradó Dunából a Kutya az árban című elbeszélésben. A kötetben nemcsak a sorskötés kialakulásáról olvashatunk, hanem arról is, amikor ez a kötés valamilyen ok miatt megszakad, mint például a Nagyrablóban, vagy pedig kibővül, adott esetben egy kisbáránnyal (A sete bárány és a kuvasz). A záró elbeszélés (Az istenes rendőr) pedig egy nagyon kedves és mulatságos példája a sorskötésnek, ahol egy öregemberről a kutyája „gondoskodik”.
