Horror az Íróakadémián Írni annyi, mintha az ember az Atlanti-óceánt szeretné átszelni egy fürdőkádban Stephen King Azt álmodtam, hogy egy húgyfoltos, piszkos kórteremben fekszem, hörgő, sikongató betegek közt, és mindenhonnan katéterek és kanülök lógnak ki belőlem. Mindenki eszelősen nyöszörög, a másnapi kreatív írásművészeti kurzustól való félelmében, ahol Tisza Kata beszél majd a cselekményvezetésről, Garaczi László és Kukorelly Endre az ábrázolás intenzitivitásáról és Gerlóczy Márton az írói marketingtől, László Noémi a történelmi regényről. Amikor kiderült, hogy Németh Gábor is föllép, stilisztikai referátumával, többen papot kértek, hogy az utolsó kenet szentségében még idejében részesülhessenek, és rögvest megtelt az intenzív osztály, még a folyosón is feküdtek, és az elfekvőben kettesével hánykolódtak egy ágyon. Olyan volt, mint a szajoli tömegszerencsétlenség után. Aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Stephen King az írás eszközeiről és kissé megnyugodtam: A kurva így szól a tengerészhez: Drágám! Nem érdekel mekkora, az érdekel, hogyan használod.”
Egy tripperroham és a rám váró idegi kataklizma révén én a belgyógyászatra kerültem. Ott volt időm elolvasni Stephen King mértékadó munkáját, melynek címe: Az írásról.(Európa Kiadó)
King abban az időben kezdett írni, amikor még élt Janis Joplin. Jimmy Hendrix, J.F. Kennedy és az emberek ilyen feliratot hordtak a trikóikon: Békéért harcolni annyi, mint szüzességért baszni. Gondolom nagy örömet szerzek a fiatal magyar posztmodern kiválóságainak azzal, ha elárulom, hogy King első regényének írói honoráriuma négyévi fizetésének felelt meg. Igaz, hogy azt nem kétszáz példányszámban adták ki, melyből aztán százat be kellett zúzni. Négyszázezer dollárról volt szó.
A regény egy olyan ember vallomása, aki nem követett el semmitMark Twain
King írói tanácsai rendkívül egyediek, de annál egyszerűbbek: Told az íróasztalodat a sarokba, és valahányszor leülsz írni, emlékezz rá, hogy miért nem a szoba közepén áll. Kitér többször is a szavak jelentésére, figyelmezteti a kezdő írót, hogy mérlegelje, mi a helyénvaló. Ahogyan George Carlin megjegyezte, bizonyos társaságokban tökéletesen illendő körmöt piszkálni, viszont illetlenség pöcsöt húzgálni. Az angolszász iskolai rendszer tökéletes ismerete nélkül néha nehéz megérteni, mit is mond King a nyelvtanról, de hasonlatai mégis érthetőek: az amerikai nyelvtanból hiányzik az angol erőteljessége (egy brit hirdetési szakember, aki rendelkezik a megfelelő iskolai képesítéssel, képes lesz úgy beszélni egy magazinban az érdesített kotonról, mint a Magna Chartáról), de azért ennek is megvan a maga slampos bája.
A két legfontosabb tanács
►
Egy nap meglátogatta James Joyce-t a barátja, és látta, hogy a nagy ember a legnagyobb kétségbeesését kifejező mozdulattal rogy az íróasztalra -? mi a baj, James? -kérdezte. A munkával van gondod? James beleegyezően intett, de még csak föl sem pillantott barátjára. Hát persze, hogy a munkával; mindig a munkával van a baj.- Hány szót írtál le ma? -aggodalmaskodott a barát. Joyce(még mindig kétségbeesetten az íróasztalra dőlve)-hetet.
-Hetet? Na, de James…. Ez jó, legalábbis a Te tempóddal.
-Igen-nézett föl végre Joyce.-
Azt hiszem, igen…, de nem tudom, milyen sorrendben követik egymást.
►
A néhai, ma már megboldogult Upton Sinclair, szokása szerint részegen dübörgött föl a Columbia Egyetem auditóriumába, ahol a kreatív írásművészet kurzusaira jelentkező diákok izgatottan várták.
Sinclair megkapaszkodott a táblában és hangosan fölordított: -Ki akar maguk közül író lenni? A diákok egyöntetűen felemelték a kezüket.
-Marhák!- dübörögte Sinclair, akkor miért nem mennek haza írni?
1999-ben bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült.Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t.King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, mennyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd arról, hogy a Carrie jelentette az áttörést – 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen.Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és saját elbeszéléséből vett részleten szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata – az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal.Stephen King rajongói – új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat –ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes- borzongató percet szerző művek.
Kerekes Tamás
Stephen King: Az írásról
Európa Kiadó
www.europakiado.hu
