Kráter
Lombrágó- elvben-négy egyetemre és négy főiskolára járt. Gyűjteményében szerepelt az Ocford Open Business School CMS tagozata, de egy norvég távoktató egyetem humánmenedzsment diplomája is. Filozófiából doktorált Almási Miklós akadémikusnál, az egyetem felvételi költségét-az egyetem történetében-Eötvös Loránd Tudományegyetem-feledékenységében megspórolta. Üzleti pályafutása korán indult, hat éves korában kezdett üres üvegeket gyűjteni a ceglédi strandon, ahol a békés fürdőzők, még az olajárrobbanás előtt, azokat hanyagul otthagyták jódolgukban.. No, ja, akkor még egy forint volt a lángos. Később, úgy hétéves korában kartell, de legalább konzorcium járt a fejében, mert egy év sem telt le, már nyolc alkalmazottja, mind állami gondozott, gyűjtötte a számára az üres üvegeket órabérben. Kilenc éves korában már tudta, hogy nem szükséges a Harvardra járnia, de annyi pénzt muszáj gyűjtenie, hogy a Harvard legjobb ügyvédét megfizethesse. Professzor úrnak hívták 10 éves korában hívei. 13 éves korában tartóztatták le először Szerbiában, tiltott határátlépés volt a vád. Másfél óra alatt szabadult, mert élethűen idézte franciául az Egyetemes és Polgári Jogok idevágó Nyilatkozatát. Azért gyorsan nagykorúsították, hogy a kádári rendszer rátehesse a „reff-„et.
A „reff „ nagy találmány volt. Megszabta, hogy az illető a munkahelyére milyen útvonalon közlekedhet, megtiltotta, hogy este nyolc óra után elhagyhassa szülőházát, és ha másik városba akart utazni, akkor a helyi rendőr-főkapitányságról kellett engedélyt beszereznie előbb. Kamaszkorban erősen dolgoznak a hormonok, még nem foglalkozhatott üzletviteli tanácsadással, mikor a ceglédi állomáson az ott tébláboló Lombrágót az őt alaposan ismerő rendőrök igazoltatták. Szégyen, nem szégyen, az akkor még White Horse néven árult fél liter whisky meggondolatlanságra csábította főhősünket, és óvatlanul farmeringe bal felső zsebéből mindössze 10 különböző névre kiállított személyi igazolványt vett elő. Az őrsön jöttek rá, az ujjlenyomatvételnél, hogy noha 11 ujja van, csak fél füle, amit egy heves üzleti tárgyalás alkalmával elvesztett. Páratlan hallású- ismerte el a rendőrfőkapitány és Lombrágó megúszta pénzbüntetéssel a kihágást.
Lombrágó közben autodidakta lett. Mint tudjuk, ez nem más, mint az, amikor valaki önmagától marha. Mindenesetre még a differenciálszámítás és fejben végzett logaritmusműveletek elsajátítása előtt tudott Grace Kelly- nyakkendőt kötni, imitált csonttörést előidézni, meggyszárra szájban csomót kötni, lendületes szvinget és slowfoxot járni, járatos lett az intim páros jógában, tudott régi monitorból akváriumot szerelni, és gyakorlottan készített amulettet szalmából. Tudott avokádót gyökereztetni, és cigarettára Wilson csomót kötni. Szülei halála után, akik eddig sem sok ügyet vetettek a takaró alatt zseblámpával olvasó fiúra, aki két krumpliból és egy használt zsilettpengéből egy elég ügyes detektoros rádiót fabrikált. Úgy a nyolcvanas évek közepén célozta meg a Nyírséget, Krúdy nyomán, és a Nyíregyházi Főiskola Filozófia Tanszékéhez közeli Vörös Postakocsiban ütötte fel főhadiszállását. Henessy konyakot iddogált. Sokáig nem kellett várni. Áldássy professzor úr vetette ki rá hálóját, aki a Horthy időszakban csinos értekezést írt Az 1049. évi cividaeli zsinat történeté-ről, s pozitivizmusában belefeledkezett 110 ezer apró ténybe, és adatba. Egy órája alatt rémülten rohant be az egyik fiatal iskolaszolga, hogy sürgősen mondja meg Áldássy professzor úrnak valaki, mert előadás közben nem jutott eszébe, hogy hogyan hívták Toldi Miklós bátyját, mert nem jutott eszébe. Lombrágó felállt és hangosan, érthetően felelte: György. A rókalelkű.
Lombrágó ezért kereken egy ezrest kapott, amit a kocsma törzsvendégeivel el is ivott.
Az üzlet kezdett beindulni. Filoxéra előtti svábhegyi bort kezdtek mérni a Vörös Postakocsiban Lombrágó ott időző alkalmi vendégeinek. Az csak később derült ki, hogy Áldássy a békeévekben nemcsak a Tudományos Akadémia tagja volt, hanem a MÁK elnöke is. A MÁK a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat elnöke volt, melynek adózott évi jövedelme meghaladta a nyolcmillió pengőt. Ebből maradt azért a nép demokrácia utáni sovány hétszer hét esztendőre is. Máskor Arany János Szondi két apródja című balladájáról beszélt, aztán elakadt. Önmagára megmérgesedve elvörösödött, de nem jutott eszébe sehogysem. Végül kiszalasztotta a hivatalszolgát a Vörös Postakocsiba. Az rákiáltott Lombrágóra:- ”Hogy hívták Vámbéry úr fiát?”
Lombrágó azonnal rávágta:” Rusztem.”
A hivatalszolga visszarohant a tanszékre, beesett az ajtón és súgta a választ.
Áldássy derülten folytatta: ”Rusztem maga volt ő.”
Lombrágónak aztán kényesebb kérdésekben is döntenie kellett. Olyan férfiakat, mint Cicerót és Wallensteint, az okiratok egészen részletesen jellemeznek, a részletek gazdagságában hátrahagyták működésük pontos és éles nyomait, és mégis a a mai napig nem tudja senki, hogy vajon Cicero sekélyes opportunista volt-e vagy jelentős karakter. Wallenstein aljas áruló vagy lángeszű reálpolitikus. Lombrágó azonban nem kímélt egyetlen embert, aki reálpolitikus volt. De pontosan válaszolt az igaság-függvényrendszerek Post-Jablonszkíj kérdéseire is.
Azonban az idő demokratikusan, de egyre telt. A cigaretták hosszabbak lettek, a szoknyák rövidebbek, és eltűntek Kadhafi líbiai diákjai. Lombrágó dél-afrikai gyémántbányái, mert ezeknek meg pontosan megmondta, hogy mit is mondott Petőfi Sándor az anyja tyúkjának. Közben annyit észre lehetett venni, hogy az utcákon több lett a nyugati autó, mint a Zaporozsec, és több valutanepper ólálkodott az utcákon, mint ahány bank volt az országban. Lombrágó azonban csak a lovit sajnálta (lóverseny), és befektetőt keresett. Ezt hamarosan meg is találta Gerard Depardeieu személyében, aki a Napóleon c. film forgatásán ismerkedett meg Lombrágó segítségével a könnyű homoki, nyírségi borokkal. Itt akart szőlőhegyet venni.
Másodszor a híres francia filozófus, Merleau Ponty kíséretében jött, aki Sartre mellett az európai filozófia meghatározó markáns egyénisége volt. A Vörös Postakocsiban nem találták Lombrágót.
-Eltűnt? -kérdezték.
-Nem. A Főiskola Filozófiai tanszéke tűnt el, válaszolta rezignáltan a csapláros 1990 kora őszén, a savanykás mustszagú reggeli fanyarkás ködben, rámutatva a főiskola helyén tátongó gödörre.
Kerekes Tamás.
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
