Szegény gazdagok
Párizs este igazán tündérvároshoz hasonló jegyzé fel naplójában Jókai, aki első ízben szedett körtét diófáról, s első látásra meglepő és elvakító. A remek világítás, az ízléses fényes boltok, a széles, szabad utcák két oldalán meseszerű, ragyogó látványt nyújtanak. L'Hotel des Princes-be szállottunk meg- írja. Széchenyi nagyon szép lakosztályban, én egy kis szobácskában. ‒ Mindjárt úti ruháinkban a Palais Royalba menénk. Itt az első pillantás a velencei Márkus-térre emlékeztet, de több fénnyel, ízléssel és élettel. A legnemesebb szellemi termékektől s a legszükségesebb használati cikkektől, a leghiúbb élvek s a legkeresettebb divatárukig minden található itt. Tudományos egyletek, olvasótermek, kávéházak, melyekben kizárólag politizálnak, játékbarlangok, kétes hírű korcsmák, a legelőkelőbb emberek s a legaljasabb csőcselék rikító ellentétben vannak itt együtt.
„Ma D’Auvergne-el (Széchenyi Haushofmeister-jével)dissertálék nagyon hosszan politikáról. Egy szakács szájából következőket kelle hallanom: csak is a gazdaság felvirágoztatásában, s a földmíves osztály előnybe részesítésében van az állam igaz ereje. Ott, hol az ipar a manufactura s a kereskedelem az agricultura rovására emelkednek s ez a társadalmi osztály (a földmíves) amaz (a kereskedő) alatt áll, tönkre megy a nemzet igaz cselekvő ereje. Az oly ország, mely existenciájának táplálékát nem belsejéből, hanem idegenből veszi, nem independens többé, más natioktól függ s így létele bizonytalan, Róma is csak addig volt igazán nagy, a míg konzuljait is az eke mellől hívta védelmére. Bécs 300.000 kardforgató polgárt tud előállítani s 3000 munka által erőssé vált izmus falusi ember az egész halom susztert és szabót szét tudná kergetni. Róma óriási nagy volt és sajátsúlya alatt omlott össze, mert voltak jó törvényei naggyá lenni, de nem nagynak maradni. Anglia is, kultúrában és nagyságban tán már igen magasra hágott, de törvényhozói elég bölcsek valának neki oly törvényeket adni, melyek nemcsak erőteljesen növekvő ifjúságához, de hatalmas férfikorához is mérten elegendők valának. Az ő szemében – úgymond – legméltóbb existencia az önérzet által megédesített bírása és jó felhasználása, egy saját munkával, becsületesen megszerzett vagyonnak, azért is nem cserélné fel sorsát egyikkel sem azon nagyméltóságú fecsérlőkével, kik nagyobb részt, egy érdem nélkül kapott vagyont gondtalanul elprédálnak. Ez az ember szakács és K. herceg szolgálatában volt. Ott, hol a rangsorozat nem pénz s nem egy nehány rongyos kutyabőr szerint megy, a moralis világban, d’Auvergne bizonyára inkább a herceg és K. még kuptájának is igen rossz lenne.”
Meghökkentően erényes lélek és útirajz e vékony kötet, amit a Hackenast Kiadó számára írt a nagy mesélő. A vékony füzet minden oldalán átragyog az édesanyjához való feltétlen ragaszkodás. A feltétlen odaadás váltakozik fenntartásokkal. Széchenyit nagyformátumú férfinak mondja, de nem hallgatja el, hogy a bortól estvére néha összeakad a lába a mi Stefinknek. Az útirajz írója sokszor szorong. Fél az erdélyi közvélekedéstől, amely úgy fogja fel barátságukat, mint egy gazdag nagyúr kegyét egy szegény ördöggel szemben.
A sokszor megváltoztatott útiterv szerint nemcsak Párizst és Londont látogatták volna meg, hanem az USA-t is. Ez azonban elmaradt.
Wesselényit nemcsak a lovak és lovardák, egy-egy kanca marja érdekli, de élénken részt vesz a kártyában és vadászatokon is, s hajlamait a szépnem iránt sem titkolja. Csak két hét múlva érkeztek vissza Pestre, a Király utcában szálltak meg
Itt született Szomory Dezső, de ő Párizsról írt regényt, noha 1874-ben az utcának majd 18 ezer lakója volt. Arszlánok és lovas hajdúk kerülgették a masamódlányokat. Az utcában a németeket lassan felváltották az ukrajnai és galíciai zsidók. Ma az utca közepe lassan cigányosodik. (Régen zengerájok sora jelezte a vigalmi negyed kezdetét, ahol Jókai ballagott a Kék Macska mulató felé. Noha a cigány nyírettyűje szólt, Jókai megjegyezte, hogy „Az éj lányai magyarul árulják a szerelmet. Magyar portéka ez s magyarok közt kelendő."
Jókai egy kapualjban zokogó honvédözvegyre lel.
A hölgy elsírja magát, elmondja neki, hogy életében először jár a városban, pénze nincs több, s valahol meg kellene szállnia. Jókai megsegíti egy forinttal. Valamivel később a nyitott ajtón keresztül megpillantja, amint a Csillaghoz címzett kafféschrankban grogozik egy Király utcai bádogossal. Mert milyen a Király utca?
„Az éji életnek központja ősidőktől. Élénk, pezsgő és lármás. Száz meg száz banda nyaggatja hangszereit a nyilvános helyiségekben, a kávéházakban és tánctermekben: kihangzanak az éjbe s egy kaotikus zsongássá folynak össze."
„Honnan ered a Király utca elnevezése? Kezdeténél állott az 1700-as évek elejétől a König von Engelland, tehát az angliai királyról elnevezett fogadó. Deák Ferenc azonban, ha jól emlékszem az Angol királynő fogadóban lakott Pesten- Kerekes Tamás). A bécsi kongresszus után értelemszerűen megháromszorozódás történt, s lett az utca neve Három király utca. Aztán a moszkvai seggek nyalása után a zilált idegzetű, szovjet költőt, Vlagyimir Majakovszkíjt emeltük trónra, ebből lett a pesti szlengben Maja, ahol némely balkonon hiányzik a korlát
Krúdy utcájában. Ahol a Herzl kávézóban volt a zsidó házasságközvetítők stamm helye, ahová a „török nő" is ki akarta tűzni zászlaját, de Herzlné a velejéig korrupt Thaisz főkapitányra is tudott hatni, hogy ezt a bajt elkerüljék, igaz, hogy segítséget kellett kérnie ehhez Meisel főrabbitól.
A gőzhaladású korszellem korában a hangászkárok a Kossuth-téren jelzik az erkölcsök csinosodását, ahol a parasztok hátára is veres dolmányt szabnak az ütlegvirtuóz gyaloghajdúk zajlik az arszlánok és delnők közt a társasági élet. Fényes nevű idegenek, félvérmágnások brillíroznak nyugdíjas katonatisztekkel és nemtelen honoráciorokkal. Hamuzsírfőzdéje révén a szolnoki polgár adóaránylag kap tűzifát. A Felber-féle csákógyár az egész osztrák birodalmi vasas vitézeket ellátja födelékkel. Komoly sikereket ért el mostanság a selyemtenyésztő részvénytársaság, amely egy szedertelepre épült, melyben a szép a hasznossal czélszerűsítve párosítva van. A két millió hernyó termeli a legfinomabb sálselymet. A piacok és vásárok biztonságáért a fő piaczbíró felel. A város hajdúi, a muskatérosok sem tétlenek. Szolnokon a gyár-és gyarmatáru czikkek honszerte a legolcsóbban kaphatni. A kisalföldi kocsisok sok gondot okoznak a tanácsnak, e kicsapongó ifjakat ugyanis nehéz dolog kellő fegyelemben és rendben tartani. A tanács munkáját segíti az árvagondnok és a két lámpagyujtogató. A női kedély finomítására semmi gond nincsen, az anyai hivatásróli oktatmány, mint szempirító dolog, száműzve, de a divat bolondságai annál buzgóbban terjesztve. Páratlan csínű színháza eléggé látogattatik, mert az unalmas téli estékben a vagyonosabb családoknak egyéb tennivalójuk nincsen. Jókai csak ír és ír. Regénymutatványai felkeltik a Pilvax figyelmét. Noha jurátusként hat forintot keres hónapszám, nem iszik, és nem pipázik, a Közvélemény asztalánál azonban megbecsült ember a mi Móricunk. Sajnos azonban a Pilvax egész fiatal csoportja nem keresett annyit, mint Molnár József hites ügyvéd egymaga. Bizony, szegény ördögök voltak ezek, a hórihorgas Pálffy Albert, ki a Magyar Millioner-rel csinált magának egy kis nevet, rendszerint nem vacsorált, mert arra nem tellett. Pákh Albert, egy lutheránus pap fia maga foltozta ruháit, a gavalléros Bérczy Károly búsan böjtölte ki külseje előkelőségét. Lisznyai Kálmán, a varsányi hét szilvafájából a nyolcadikat költötte. Vahotnak volt jövedelme, de az vagy lement a torkán, vagy kiment a kéményen. Dobsának volt tehetsége és pénze is, de az előbbit nem mutatta, a másikat viszont titkolta. Degré latákiát szívatott a gyorsparaszttal is, de ő maga kispörköltön élt. Csengery Antal méltósággal tűrte a szegénységet, de Vajda János szidta ezért az isteneket. Vas Gereben nagy alak volt, valóságos viceispán, de soha senki nem emlékezett, hogy valaha is pénze lett volna. De Pesten volt már 33 kávéház és mindegyikbe 13 újság járt. Jókai tehát körmölt szorgalmasan, éjjeli gyertyájának fényénél. A döntő áttörés a nagy mesélő életében az volt, amikor Frankenburg az Életképek-ben lehozta a Nepean szigete című elbeszélését, amiről maga a nagy Pompery mondta, hogy „Nem mondom, hogy tökéletes mű, de magán hordja a fényes tehetség jeleit”. A Pilvaxban, mint gazdag embert fogadták Jókait, akinek most hozta a gyalogszolga az utalványt. Egy királynő, egy júnói alak, Laborfalvi Róza bontotta fel az ecarte-t, s súgott valamit a halovány ifjúnak, aki végképp elsápadt és gyöngyírásával egy kéziratkötet előlapjára gyöngyírással rótta fel az új címet: Szegény gazdagok
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
