Petra Reski: Maffia
Partvonal Kiadó
Petra Reski német újságírónő Maffia - Keresztapák, pizzériák, hamis papok kötete a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg. Ő elég régóta foglalkozik a maffiával, aki olvas némi német sajtót, rendszeresen találkozhat a nevével, mert a legtöbb hírt ő írja. A könyv elég jónak tűnik, egyfajta alternatív interjúkötet, nem sok nyelvre fordították le eddig. A dizájnja egy az egyben olyan, mint a Gomorráé, csak a színeken változtattak. Karácsonyi ajándéknak tökéletes :)
Petra Reski mindig nagy rajongója volt Mario Puzo világhírű, A keresztapa című regényének - olyannyira, hogy érettségi után rozsdamarta kis Renault 4-esével meg sem állt a szicíliai Corleone városáig. Az újságírónő bűnbánó és rendőri védelem alatt álló maffiózókkal készített interjúkat titkos helyeken, vendég volt a maffia egyetlen ügyvédnőjének fényes esküvőjén Szicíliában, beszélt a maffia messze nem ártatlan asszonyaival, de olyan papokkal is, akik szökésben levő keresztapákat gyóntattak meg a rejtekhelyükön. Maffia című könyvében Petra Reski nem csak arról számol be, hogyan találkozott az egyáltalán nem "tiszteletre méltók társaságának" tagjaival és a rájuk vadászó nyomozókkal. A duisburgi maffiagyilkosságok minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a maffia bűnszervezete Olaszországon kívül is megvetette már a lábát. Hogy ennek milyen katasztrofális következményei vannak, és mit lehet tenni ellene - többek között ezek azok a kérdések, amelyekre Petra Reski választ keres alapos kutatómunkára épülő, ugyanakkor rendkívül személyes hangú könyvében. Ráadásul nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ereje kétségkívül a modern Európában is tettenérthető
A” maffia” csak egy a szavak hosszú sorából-mint a pizza, spagetti, opera, lottó-amelyek az olaszból kerültek át a világ számos nyelvébe. Szicílián és az Egyesült Államokon messze túl sokfelé használják a bűnözőkre, holott szigorúan véve, csak ezeken a helyeken működött-fókuszálja a mondandót a szerző. ”Léteznek más bűnszövetkezetek is Dél Itália különböző területein, és néha valamennyit „maffiának” nevezik: Pugliában a Sacra Corona, Nápolyban a Camorra, ami még idősebb is a maffiánál. Ám erőben, szervezettségben, sikerességben egyetlen más bűnszövetkezet sem közelíti meg a maffiát. Nem véletlen, hogy ez a szicíliai szó terjedt el széles körben. Az elmúlt évszázadban az Egyesült Államok termékeny táptalajt jelentett a szervezett bűnözésnek, ennek ellenére a bűnözőknek csak egy része tagja a maffiának.
A szicíliai maffia pénzt és hatalmat akar, e célból büntetlenül öl embert, s eközben úgy szervezi meg magát, mint ami egyesíti az árnyékhatalom, a törvénytelen üzleti vállalkozás és a szabadkőművességhez hasonló, hallgatási, titoktartási fogadalommal védett, titkos társaságok jellemzőit. A Cosa Nostra olyan, mint egy állam, mert igyekszik megszerezni egy terület uralmát. A maffia, mint szervezet, engedélyével minden család árnyékhatalomként parancsol a területén élő embereknek. A védelmi pénz ugyanaz a maffiának, mint az adó a törvényes kormánynak. A különbség abban áll, hogy a maffia igyekszik megadóztatni minden gazdasági tevékenységet, legyez az törvényes, vagy törvénytelen: a kiskereskedő és a betörő egyaránt fizeti a pizzo néven ismert sápot. Előfordul, hogy a maffiózó egyszerre védi az autószalon tulajdonosát, meg a bandát is, aki kirabolja. Így a maffia az egyetlen csoport, amely nyertes lehet. Az államhoz hasonlóan fenntartja magának a jogot, hogy döntsön alattvalói életéről, haláláról. A Cosa Nostra üzlet, mert haszonra törekszik-megfélemlítés által. Ám ”kormányzati” tevékenységéből ritkán tesz szert nagy haszonra. A védelmi pénzekből származó profitot rögtön visszaforgatja, hogy fönntarthassa gyilkolási képességét :ügyvédeket, bírókat, újságírókat, politikusokat, egyszerű munkásokat vásárol meg, és támogatja azokat a maffiózókat, akik olyan balszerencsések, hogy börtönbe kerültek. Maffia cégjelzése ott van minden üzletben, az építkezési csalástól a dohánycsempészetig. Általános szabály, hogy minél alattomosabb, erőszakosabb egy piac, és minél nagyobb hasznot hajt -legnyilvánvalóbb példája a kábítószer csempészete és terjesztése-annál jobban jön az üzletben részt vevő maffiózóknak, hogy világszerte vérfagyasztó hírnek örvendenek.
A Cosa Nostra zártkörű, titkos szervezet, mert nagyon körültekintően kell kiválogatnia tagjait, és a tagság előnyeiért cserébe szigorúan korlátoznia kell viselkedésüket. Titoktartás, engedelmesség, irgalmatlanság: ezek a fő követelmények.
Bár Olaszországon kívül mindenki tudja, vagy legalábbis tudni vélte, hogy mi a maffia, elképesztő módón csak 1992-re sikerült megismerni a teljes igazságot. Miért maradhatott egy bűnszövetkezet ilyen sokáig ennyire hatalmas és nehezen megismerhető? Azért, mondja a szerző, mert megfélemlítette a tanúkat, összezavarta vagy lefizette a rendőröket, bírákat. A múltban gyakran összeszámolták a halottakat , hogy a hatóságok és nyomukban a történészek nem tehettek mást, mint összeszámolták a halottakat, és törték a fejüket, hogy milyen furcsa logika rejlik e mészárlás mögött. A probléma azonban mélyebbre nyúlik: az olasz kormányzási rendszer szívéig. Az olasz állam több mint száz évig enyhén szólva rendkívül hanyagul kezelte a szicíliai maffiát. A könyv megírásának idején Olaszország hétszeres miniszterelnökét, Giulio Andreotti szenátort letartóztatták, mert a maffia segítségével megszervezte egy őt zsaroló újságíró meggyilkolását. Egy másik híres maffiaügybe egy hirdetési ügynökség vezetője keveredett bele, aki 1993-ban megalakította a Forza Itáliát, a médiacézár és volt miniszterelnök, Silvio Berlusconi politikai pártját. A maffiatagok félelmetesen tudják tartani a szájukat: Mielőtt bűntársai ellen vallott volna, Buscetta egyszer három évet töltött el egy cellában egy „tiszteletreméltó” férfiúval, aki nem sokkal korábban végrehajtotta a parancsot és megölt egy harmadik maffiózót. Ez a maffiózó közeli barátja volt Buscettának. A két ellenség egyetlen rossz szót sem mondott egymásnak a három év alatt, sőt még a karácsonyi vacsorájukat is közösen ették meg. Buscetta már tudta, hogy cellatárást halálra ítélte a Cosa Nostra, az nem világos, hogy vajon a másik tudott-e elitéltetéséről. Szabadulása után annak rendje-módja szerint meggyilkolták.
A kötet vezérfonala a maffia és az olasz politikai rendszer megfeleltetése, noha a maffia nem azonos a politikai protekcionizmussal. 1882-ben Olaszországban kiterjeszttették a politikai választójogot, megkezdődött a tömeges politizálás kora. A választások megdrágultak, ára lett a szavazatoknak. Ugyanez az idő hozta el a lehetőséget a politikusok és a maffiózók számára. A szerző beilleszti a maffiát az ország történelmébe. Ebből a szempontból Olaszország Magyarország karikatürája:1998.-ban bezárták a két legnagyobb olasz hitelintézetet. Kiderült, hogy a pénznyomásra jogosult bankok egyike, a Banco Romana, milliószámra hamisította a lírát, amelyre a valódi bankjegyek sorszámát nyomta. A készpénz vezető politikusok kezébe került, kik ebből saját kampányukat finanszírozták. A szerző számtalan bizonyítékot talált és publikált, miszerint maga az olasz korrupt politikai rendszer járult hozzá, hogy a mai napig fennmaradhasson a maffia.. A korrupció akkori mértékéről árulkodik, hogy Sangiorgi főnöke, a főügyész azt írta a főnökének, a belügyminiszternek, hogy „amióta ellátom hivatalom, még sohasem találkoztam a maffiával. A szerző feltárja a maffia kapcsolatait a kezdeti szocialista és fasiszta mozgalomhoz. Mussolini átmeneti sikereket ért el a maffiával szemben, ám a szocializmus gyűlölete pl. egységbe fogta a katolikus egyházat és a maffiát is.
A szerző legendát oszlat, amikor beszámol, hogy a valóságban segítette e a maffia a szövetséges csapatok szicíliai partraszállását, és az is meghökkentő, hogy a rigozórus sziciliai szabályok szerint Al Capone, Olaszországban aligha lehetett volna a maffia vezetője, de hogy miért, azt inkább olvassák el.
„A Cosa Nostra a szicíliai maffia lebilincselő története a világ leghíresebb és legtitkosabb, a legtöbb félreértésre okot adó bűnszövetkezetéről. A maffia titkos társaság, melynek hatalma egyes egyedül a gyilkosságokból ered. Az embereket megölni, majd eltakarítani őket - ezzel a borzalmas, ám igen egyszerű módszerrel dolgozott a szervezet. A szerző a legújabb kutatások döbbenetes tényeit felhasználva írja meg a Cosa Nostra történetét a 19. Század elejétől a 2000-es évek elejéig. Megeleveníti azoknak a férfiaknak és nőknek a történetét, akik a maffia árnyékában éltek és haltak, s bemutatja a legkülönbözőbb híres figurákat is. A Cosa Nostra lenyűgöző történet, amely a szerző atmoszférateremtő erejét és a krimiszerzőkéhez hasonló feszültségkeltő képességét igazolja, s megdöbbentő képet rajzol korunk Itáliájáról, ahol Andreotti és Berlusconi is rendelkeztek maffiakapcsolattal
A szicíliai maffia pénzt és hatalmat akar, e célból büntetlenül öl embert, s eközben úgy szervezi meg magát, mint ami egyesíti az árnyékhatalom, a törvénytelen üzleti vállalkozás és a szabadkőművességhez hasonló, hallgatási, titoktartási fogadalommal védett, titkos társaságok jellemzőit. A Cosa Nostra olyan, mint egy állam, mert igyekszik megszerezni egy terület uralmát. A maffia, mint szervezet, engedélyével minden család árnyékhatalomként parancsol a területén élő embereknek. A védelmi pénz ugyanaz a maffiának, mint az adó a törvényes kormánynak. A különbség abban áll, hogy a maffia igyekszik megadóztatni minden gazdasági tevékenységet, legyez az törvényes, vagy törvénytelen: a kiskereskedő és a betörő egyaránt fizeti a pizzo néven ismert sápot. Előfordul, hogy a maffiózó egyszerre védi az autószalon tulajdonosát, meg a bandát is, aki kirabolja. Így a maffia az egyetlen csoport, amely nyertes lehet. Az államhoz hasonlóan fenntartja magának a jogot, hogy döntsön alattvalói életéről, haláláról. A Cosa Nostra üzlet, mert haszonra törekszik-megfélemlítés által. Ám ”kormányzati” tevékenységéből ritkán tesz szert nagy haszonra. A védelmi pénzekből származó profitot rögtön visszaforgatja, hogy fönntarthassa gyilkolási képességét :ügyvédeket, bírókat, újságírókat, politikusokat, egyszerű munkásokat vásárol meg, és támogatja azokat a maffiózókat, akik olyan balszerencsések, hogy börtönbe kerültek. Maffia cégjelzése ott van minden üzletben, az építkezési csalástól a dohánycsempészetig. Általános szabály, hogy minél alattomosabb, erőszakosabb egy piac, és minél nagyobb hasznot hajt -legnyilvánvalóbb példája a kábítószer csempészete és terjesztése-annál jobban jön az üzletben részt vevő maffiózóknak, hogy világszerte vérfagyasztó hírnek örvendenek.
A Cosa Nostra zártkörű, titkos szervezet, mert nagyon körültekintően kell kiválogatnia tagjait, és a tagság előnyeiért cserébe szigorúan korlátoznia kell viselkedésüket. Titoktartás, engedelmesség, irgalmatlanság: ezek a fő követelmények.
Bár Olaszországon kívül mindenki tudja, vagy legalábbis tudni vélte, hogy mi a maffia, elképesztő módón csak 1992-re sikerült megismerni a teljes igazságot. Miért maradhatott egy bűnszövetkezet ilyen sokáig ennyire hatalmas és nehezen megismerhető? Azért, mondja a szerző, mert megfélemlítette a tanúkat, összezavarta vagy lefizette a rendőröket, bírákat. A múltban gyakran összeszámolták a halottakat , hogy a hatóságok és nyomukban a történészek nem tehettek mást, mint összeszámolták a halottakat, és törték a fejüket, hogy milyen furcsa logika rejlik e mészárlás mögött. A probléma azonban mélyebbre nyúlik: az olasz kormányzási rendszer szívéig. Az olasz állam több mint száz évig enyhén szólva rendkívül hanyagul kezelte a szicíliai maffiát. A könyv megírásának idején Olaszország hétszeres miniszterelnökét, Giulio Andreotti szenátort letartóztatták, mert a maffia segítségével megszervezte egy őt zsaroló újságíró meggyilkolását. Egy másik híres maffiaügybe egy hirdetési ügynökség vezetője keveredett bele, aki 1993-ban megalakította a Forza Itáliát, a médiacézár és volt miniszterelnök, Silvio Berlusconi politikai pártját. A maffiatagok félelmetesen tudják tartani a szájukat: Mielőtt bűntársai ellen vallott volna, Buscetta egyszer három évet töltött el egy cellában egy „tiszteletreméltó” férfiúval, aki nem sokkal korábban végrehajtotta a parancsot és megölt egy harmadik maffiózót. Ez a maffiózó közeli barátja volt Buscettának. A két ellenség egyetlen rossz szót sem mondott egymásnak a három év alatt, sőt még a karácsonyi vacsorájukat is közösen ették meg. Buscetta már tudta, hogy cellatárást halálra ítélte a Cosa Nostra, az nem világos, hogy vajon a másik tudott-e elitéltetéséről. Szabadulása után annak rendje-módja szerint meggyilkolták.
A kötet vezérfonala a maffia és az olasz politikai rendszer megfeleltetése, noha a maffia nem azonos a politikai protekcionizmussal. 1882-ben Olaszországban kiterjeszttették a politikai választójogot, megkezdődött a tömeges politizálás kora. A választások megdrágultak, ára lett a szavazatoknak. Ugyanez az idő hozta el a lehetőséget a politikusok és a maffiózók számára. A szerző beilleszti a maffiát az ország történelmébe. Ebből a szempontból Olaszország Magyarország karikatürája:1998.-ban bezárták a két legnagyobb olasz hitelintézetet. Kiderült, hogy a pénznyomásra jogosult bankok egyike, a Banco Romana, milliószámra hamisította a lírát, amelyre a valódi bankjegyek sorszámát nyomta. A készpénz vezető politikusok kezébe került, kik ebből saját kampányukat finanszírozták. A szerző számtalan bizonyítékot talált és publikált, miszerint maga az olasz korrupt politikai rendszer járult hozzá, hogy a mai napig fennmaradhasson a maffia.. A korrupció akkori mértékéről árulkodik, hogy Sangiorgi főnöke, a főügyész azt írta a főnökének, a belügyminiszternek, hogy „amióta ellátom hivatalom, még sohasem találkoztam a maffiával. A szerző feltárja a maffia kapcsolatait a kezdeti szocialista és fasiszta mozgalomhoz. Mussolini átmeneti sikereket ért el a maffiával szemben, ám a szocializmus gyűlölete pl. egységbe fogta a katolikus egyházat és a maffiát is.
A szerző legendát oszlat, amikor beszámol, hogy a valóságban segítette e a maffia a szövetséges csapatok szicíliai partraszállását, és az is meghökkentő, hogy a rigozórus sziciliai szabályok szerint Al Capone, Olaszországban aligha lehetett volna a maffia vezetője, de hogy miért, azt inkább olvassák el.
„A Cosa Nostra a szicíliai maffia lebilincselő története a világ leghíresebb és legtitkosabb, a legtöbb félreértésre okot adó bűnszövetkezetéről. A maffia titkos társaság, melynek hatalma egyes egyedül a gyilkosságokból ered. Az embereket megölni, majd eltakarítani őket - ezzel a borzalmas, ám igen egyszerű módszerrel dolgozott a szervezet. A szerző a legújabb kutatások döbbenetes tényeit felhasználva írja meg a Cosa Nostra történetét a 19. Század elejétől a 2000-es évek elejéig. Megeleveníti azoknak a férfiaknak és nőknek a történetét, akik a maffia árnyékában éltek és haltak, s bemutatja a legkülönbözőbb híres figurákat is. A Cosa Nostra lenyűgöző történet, amely a szerző atmoszférateremtő erejét és a krimiszerzőkéhez hasonló feszültségkeltő képességét igazolja, s megdöbbentő képet rajzol korunk Itáliájáról, ahol Andreotti és Berlusconi is rendelkeztek maffiakapcsolattal
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
