Szoba Van Kiadó

Megdöbbentő dolgokat tudhatunk meg szelekcióról, evolúcióról, kiválasztásról, meritokráciáról és érvényesülésről Malcolm Gladwell művéből, igaz a szerző nem sokallta magát átrágni néhány tonna hokijelentésen-szerte a világban, és rávetíteni az eredményeket évfolyamokra, sőt az egyes játékosok horoszkópjára. Nem elég tehetségesnek lenni, annak is kell bizonyulni - igazolódik be mindez a szerző statisztikákból levont következtetéseiben. A tehetség a siker alapja, de nem minden. Rendkívül összetett dolog, s a tehetség csak parányi része a sikerhez való menetelés hosszú útján.

Másként:” A siker nem más, mint a halmozottan előnyös helyzet eredménye”, s a szerző olyan emblematikus figurák életútján vezeti le tételét, mint Bill Joy, és Bill Gates.

Jókor voltam jó helyen- mondhatná el az emberiség történelmének leggazdagabb 75 embere, de az is hozzáfűzhető Bobby Fischer és Mozart példája alapján, hogy az a tízezer óra gyakorlás sem maradhat el. A légi katasztrófák etnikai alapú magyarázata egyenesen a Szent Lajos király hídja c. világhíres regényre emlékezteti az olvasót.

A könyvből kiderül, hogy a kivételesen nagy siker receptjében a kimagasló eredményt mindig több, önmagában is bonyolult összetevő biztosítja együttesen, köztük olyan elemek, mint a történelmileg szerencsés időzítés, az erős társadalmi-családi háttér-vagy a kisközösség összetartása, a környezet támogató hatása. Ám rendkívüli esetekben a kivételes akkor is utat tör magának, ha ezek a tényezők együttesen hiányoznak (Beethoven).

Az első esettanulmány, a rosetoi emberek szívpanaszainak hiánya már megpendíti a fő témát: „Sohasem fogják megérteni, hogyan maradhat teljességgel mentes a szívrohamhoz vezető betegségektől valaki, ha az illetőre csakis elszigetelt személyre tekintünk, ha csak individuális döntéseit és viselkedéseit veszik számításba. Mert az egyén mögé kellene néznünk! Tekintetbe kell venniük nemcsak a barátait és rokonait, de a várost is, ahonnan a családja származik! Méltányolnunk kell azt a szempontot is, hogy milyen világban él, és milyen emberek veszik körül, mert ezek a tényezők mélyen meghatároznak bennünket.”

 

Azt hiszem néhány emberben megáll majd az ütő, ha a könyv egyes passzusaihoz érnek. Bennem megállt. Itt.

„A milliárdosok, üzletemberek, rocksztárok és más ünnepelt hírességek évente megjelenő önéletrajzaiból mindig ugyanaz a történet bontakozik ki: a hős szerény körülmények közé született, ám kimagasló képességei, valamint jellemszilárdsága révén kiharcolja magának a sikert és nagy ember lesz.” A szerző a bibliai József példájára hivatkozik. Majd így folytatja:” Ebben a könyvben a mellett fogunk érvelni, hogy a sikernek ez a fajta, egyéni teljesítményen való megközelítésen alapuló megközelítése nem működik. Az emberek nem a semmiből érkeznek. Igenis fontos a jó származás és a pártfogók támogatása. Talán úgy tűnhet, hogy azok, akik nagyobbá lesznek, mint a királyok, mindent saját maguknak köszönhetnek. Pedig igenis támaszkodnak a rejtett előnyökre, a kivételes lehetőségekre, és a kulturális hagyatékra, mely végül is lehetővé teszi számukra, hogy keményen küzdjenek, és hogy úgy viszonyuljanak a világhoz, ahogy mások nem tudnak, nem tudnának. Az, hogy hol és mikor nevelkedtünk fel, meghatároz, és másoktól megkülönböztet minket. A kultúra, mihez tartozunk, őseinktől hagyományozódó kulturális örökségünk előre megrajzolta teljesítményünk mintázatát- éspedig oly fokig, hogy azt még elképzelni sem tudjuk! Más szavakkal: nem elég, csak azt kérdezni, hogy milyenek a sikeres emberek. Csak akkor értjük meg a siker logikáját, csak akkor tudjuk felgöngyölíteni, hogy valaki miért lett sikeres, és mások miért nem, ha megkérdezzük azt is, hogy kik ők-hogy honnan jöttek a sikeres emberek.”

„

Közkeletű vélekedés, hogy tehetséges az, akiben kiemelkedő tulajdonságok, személyiségjegyek munkálnak valamely területen(legyen az fizikai, vagy szellemi). Ám nem elég pusztán tehetségesnek lenni, érvényesülni is kell. A kiemelkedő képesség messze nem a legfontosabb. A tehetségek érvényesülésében szerepet játszanak a véletlenszerű előnyök, de a tudatos döntések is. Egy kvalitás el meri hagyni szakmája értékrendjét. Kossuth is megmaradhatott volna az ügyvédi praxisnál. A könyv második része esettanulmányokat tartalmaz, melyben az agyén kulturális öröksége és normarendszere közti összefüggést mutatja ki az érvényesülésben.

Erről a könyvről még sokat fognak beszélni.

 

 

Kivételesek

 

 

Ericsson és munkatársai ezek után amatőr és hivatásos zongoristáktól származó adatokat vettek górcső alá. Ugyanazt a mintázatot találták. Az amatőrök soha nem gyakoroltak heti 3 óránál többet gyerekkorukban, és mire elérték a 20 éves kort, összesen 2000 óra gyakorlás volt a hátuk mögött. Ugyanakkor a hivatásos zongoristák életük során végig egyenletesen és állhatatosan növelték a gyakorlással töltött időt, míg végül ők is, akárcsak a hegedűsök, elérték a 10 000 órát 20 éves korukra. Ericsson vizsgálatának eredménye azért döbbenetes, mert sem ő, sem a kollégái nem találtak egyetlen „őstehetséget” sem, egyetlen olyan zenészt sem, aki erőfeszítések nélkül repült volna fel a csúcsra, miközben a kortársainál sokkal kevesebb időt töltött el gyakorlással. És nem találtak egyetlen fölöslegesen gürcölőt sem, vagyis olyan embert, aki sokkal keményebben dolgozott, mint bárki más, és mégsem sikerült eljutnia a legfelső szintre. Ericssonék eredményei azt sugallják, hogy amennyiben egy zenész elég tehetséges ahhoz, hogy bejusson egy nagyon magas színvonalú zeneiskolába, akkor onnantól kezdve csak az különbözteti meg a ragyogó előadóművészt a többiektől, hogy sokkal keményebben dolgozik. Ericsson vizsgálatai lényegében azt derítették ki, hogy mennyit kell gyakorolnia valakinek ahhoz, hogy elismert profi lehessen. A mágikus szám: 10 000 óra.

 

„Az ilyen jellegű kutatások révén kibontakozó kép azt mutatja, hogy 10 000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki mesteri szintre jusson és világklasszis legyen – lényegében bármiben! – állítja a tárgyban írott könyvében Daniel Levitin neurológus. Kutatás kutatás hátán, zeneszerzők, kosarasok, regényírók, jégkorcsolyázók, zongoristák, sakkozók, profi bűnözők körében, vagy amit akartok, bármi más körben is, és mindegyik ezt a számot hozza ki végeredményként. 10 000 óra hozzávetőlegesen napi 3 vagy heti 20 óra gyakorlást jelent több mint 10 éven át. Természetesen ez nem magyarázza, hogy egyesek miért képesek többet kihozni a gyakorlással töltött időből, mint mások. Csak annyit jelent, hogy soha senki nem talált még példát arra, hogy egy valóságosan létező világklasszis kevesebbet gyakorolt volna. Úgy tűnik, ennyi időbe telik az agynak, hogy asszimilálja mindazt, ami a mesteri teljesítményhez szükséges.

 

Egyszerűen képtelenség, hogy valaki fiatal felnőtt korára elérje ezt a számot, ha kizárólag csak önmagára hagyatkozhat. A 10 000 óra teljesítéséhez szükség van a szülőkre, akik támogatják és bátorítják a profijelöltet. Szegény sem lehet az ember, mert ha másodállásokat kell vállalnia, hogy megéljen, akkor nem marad már idő a gyakorlásra. De tulajdonképpen még ez is kevés. A legtöbb ember csak úgy képes elérni a mágikus 10 000 órát, ha speciális programokba kerül be – például ifjúsági válogatott lesz –, vagy ha valami egészen különleges lehetőséget kap, amelynek révén teljesíteni tudja ezt a rengeteg gyakorlóórát.

 

 

 

 

 

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.